Szenvedélyes gyűlölet ✔

18. Fejezet

Kiszálltunk, majd Emma átadta a pénzt a sofőrnek. Eszméletlenűl nosztalgikus érzés volt, amikor megpillantottam a nyaralót. Hector és Marc még nem voltak itt. Ők majd csak kicsit később jönnek.
Beléptünk a házba, majd vettünk mind ketten egy nagy levegőt, majd kifújtuk.
Felmentünk az emeletre, ahol volt négy szoba, illetve egy kisebb fürdőszoba.
Benyitottam a legszélsőbb szobába, majd pedig az lazán az ágyra dobtam a cuccaimat. Kicsit körbe néztem. Az ágyam mellett volt egy babzsák, ami fölött volt egy tükör, körülötte pedig vagy harminc közös kép Emma-val. A függöny passzolt az ágyamon lévő párnákkal, illetve a takaróval is. Emma a mellettem lévő szobába tette le a holmijait.

-Nem is értem, hogy a bátyád, hogy nem szedte le a képeket a falról.- nevettem el magamat, gondolva a folyosóra kitett képekre.

-Nem tudom, de ha le is szedte volna, én visszarakattam volna vele.- mosolygott.

Emma-val megebédeltünk,-rendeltünk pizzát- majd kimentünk a medencéhez napozni.

-Basszus!- ültem fel a napágyról, és Emma felé néztem.- Isaac-ot nem hívtuk!- csaptam a homlokomra, mire még a napszemüvegem is leesett.

Elővettem a telefonomat, majd felhívtam.

-Na?- nézett rám Emma mosolyogva.- Tud jönni?

-Aha!- mondtam, majd visszavettem a napszemüvegemet.

A nap már szörnyen égette a bőrömet.

Egyszer csak annyit éreztünk, hogy Emma-t Marc, engem pedig Hector bedob a jég hideg vízbe.
Sosem szerettem annyira úszni. Megtöröltem a szememet, Emma is, majd a harsányan nevető fiúk felé szegeztük a tekintetünket.

-Marc Guiu Paz, és Héctor Fort García, ezt még visszakapjátok!- mondta fenyegetően Emma, mire nevetni kezdtek.

Visszaültünk a napágyra, majd Hector elém leült.
Beszélgettünk, majd aztán a telefonom megcsörrent.

,,Isaac,,

-Szia! Itt vagyok!- mondta, majd felálltam és kinyitottam neki az ajtót.

-Tedd le a cuccaidat az egyik emeleti szobába.- mosolyogtam, majd visszamentem a többiekhez.

Emma-t leszámítva, mindenki elég kérdőn nézett rám. Majd mögöttem megjelent Isaac.
Hector felállt, majd odébbálltunk, a többiektől.

-Muszáj volt őt is hívni?- kérdezte, nyugodt hangon.

-Hector... tudod jól, hogy ő volt régen a legjobb barátom. Teljesen ártalmatlan. Na jó, a maga módján őrült, de tényleg nagyon jó fej. Hidd el!- simogattam meg a karját mosolyogva.

Átkarolta a derekamat, majd visszamentünk a többiekhez.

Isaac bolondozása után, Emma és Marc felálltak, majd bementek a házba. Nem szerettem volna, hogy egyedül én legyek csak lány...

-Biztos megunták a hülye vicceidet.- nevettem el magamat.

-Kilenc hónap és megtudjuk.- mosolygott.

-Hülye!- nevettem el magamat.

-Hector, minden oké?- fürkésztem.

-Ja, bocsi, már mentem is!- mondta Isaac, majd otthagyott minket.

-Most már igen!- mosolygott.- Végre kettesben!- karolt át.

Oldalra hajtottam a fejemet, majd pedig egy lassú csókot nyomott az ajkaimra.
Keze egyből az arcomra vándorolt, majd pedig a nyelvünk is összeért.
Karjaival átölelt, viszont...

-Baj, ha összetörtem pár poharat?- jött ki Isaac, megzavarva a romantikus pillanatot.

Összefontam az ujjaimat Hectoréval, majd bementünk a konyhába, ahol mindent üvegszilánk borított.

-Hogy sikerült?- kérdeztem.- Jó jó jó, inkább nem is akarom tudni!- kalimpáltam a kezemmel.

Felsöpörtük a szilánkokat. Amikor még láttam egyet a földön heverni, felvettem, de... az egész tenyeremet végig vágta. Folyt le a vörös vér a könyökömig is.
Bekönnyeztem, viszont próbáltam visszatartani a sírást.
Felálltam, majd a fiúk észre vették, hogy már a földre is zuhan a vércsepp.

-Úristen! Rakd be a víz alá!- utasította Hector.

-Jó jó, tudom!- nevettem el magamat.

-Ez meg sem történt volna, ha...- folytatta volna, viszont közbe vágtam Hector mondatának.

-Kérlek, ne folytatsd!- szóltam rá.- Megtörtént, és senki sem hibás.

A vérzés lassacskán elállt. Bekötöttem a kezemet.
Isaac elment a mosdóba. Szinte hallani lehetett a légy zümmögését is.

-Tudom, hogy barátság így, meg úgy, de nekem egszerűen nem szimpatikus.- vont vállat.

-Tudom. És sajnálom!- néztem rá bánatosan.

-Mit?

-Hogy meghívtam, úgy hogy tudtam, hogy te is itt leszel.- húztam el a számat.

-Majd csak valahogy túlélem.- ölelt meg, majd adott az arcomra egy puszit.

~Másnap~

Reggel az ágy szinte kidobott. Felvettem egy pulcsit, majd kimentem a reggeli hűvösbe. Leültem a fűbe, és csak néztem, ahogy a nap felkel.
Bekapcsoltam a telefonomat, majd amikor láttam a dátumot, eszembe jutott, hogy ma van Emma szülinapja. Ő nagyon utálja a születésnapokat, mert rossz emlékei vannak. Mint például amikor tizenhat évesen leégette a szőke, göndör haját a gyertyával. Vagy, amikor a régi barátai úgy megijesztették, hogy egy kis időre még levegőt se kapott...

Bementem a házba, mikor láttam, hogy Emma félve jön le, álmosan a lépcsőn.

-Jó reggelt! És, boldog szü...- folytattam volna, viszont közbe vágott.

-Ne! Nem akarok szülinapot!- húzta ki magát.

-Boldog tizennyolcadikat!- ölelte meg hátúlról Marc.

-Köszi!- csókolta meg.

Hirtelen lefagyva néztem a történést, hogy bezzeg neki megköszöni, meg nem is szól rá.

Később felmentem a szobámba, majd felöltöztem.