Szenvedélyes gyűlölet ✔

17. Fejezet

Reggel anya üvöltözésére, riadtan ébredtünk fel egyszerre. Még az ágyról is félig leestem, annyira megréműltem a hangjától...

-Jól vagy?- nevetett Hector, mire lesújtó szemekkel néztem rá a földről.

Kinyújtotta a kezét, hogy felhúzzon, majd csak egy pacsit attam neki, és felálltam.

-Na, most ez mi volt?- tárta szét a karjait, közbe pedig mosolygott.

-Fel tudok magamtól is állni.- vontam vállat, majd leindultunk a lépcsőn.

Ahogy éreztem, és láttam is, anya már korán reggel kitakarította az egész házat. Persze kivétel az én szobámat.-bár oda be se engedem- Az utolsó lépcső fokon, ami amúgy az első, kissé megcsúsztam, hiszen még vizes volt a felmosástól. A korlátot megfogtam, viszont még így is eltudtam esni kissé. Hector a derekamnál fogva megtartott, majd felálltam.

-Anya, muszáj volt már reggel felmosnod?- kérdeztem a hátsómat vizslalva, hogy mennyire lett vizes.

-Igen!- felelte határozottan, felénk se nézve.

Leültünk az asztal köré, mire hallottuk, hogy valaki kopogott az ajtón. Nagyban ittam a kakaómat, majd felálltam és kinyitottam.

-Jó reggelt Emma! Gyere beljebb!- bement, majd becsuktam az ajtót.

-Jó reggelt!- köszönt és leült ő is az asztalhoz.- Selena, tiszta víz a nadrágod.

-Köszi, nem is vettem észre!- néztem rá irónikusan.

Miután megreggeliztünk, Hector elment. Felmentünk a szobámba Emma-val. Beágyaztam. Emma leült az íróasztalom előtt álló székemre, majd gyerekesen elkezdett vele forogni.

-Most amúgy jól kijössz anyuddal?- kérdezte, majd ismét pördült a fekete székkel kettőt.

-Hát, elvislem. Maradjunk annyiban.- biccentettem, mire leültem a kisimított ágyamra, és közben húztam fel a cipőmet.

-Mindjárt itt a nyári szünet. Úgy is elfog menni valahová, mint ahogy azt szokta tenni.- mondta csevegő hangon, mire a levegőbe boxoltam.- Apropó nyár... a tesóm végre elmegy az egyetemre, és azt mondta, hogy nekem adja a nyaralót.- mosolygott.

-Na végre!- mosolyogtam én is.

-Jajj Selena! Elkésünk!- nézett az órájára.

Felkaptuk a táskánkat, és gyors tempóval az ajtóhoz léptünk, amikor anya utánunk szólt;

-Ne vigyelek el titeket?- kérdezte, mire már utasítottam volna el, de Emma negszólalt;

-De, köszönjük!- mosolygott, mire anya csak biccentett.

Beültünk a kocsiba. Emma anya mellé, előre ült, én pedig hátra.

Kiszálltunk az autóból, majd bementünk a gimibe. Még csöngetés előtt beértünk a terembe.

Tipikusan az öt "hiéna" beszélgettek körbe ülve, gondolom arról megint, hogy kinek milyen új táskája, vagy telefonja van, vagy még lehet, hogy arról, hogy ki-kivel csinálta tegnap este... náluk ez már, amolyan szokás.

Mi is jobb, mint hétfő reggel, matekkal kezdeni?-bármi jobb annál- Emma-nak magyon nem az erőssége, viszont hál' Istennek, nekem megy.
Bejött a tanár, szokásos mérges kedvében. Még az ajtót is úgy csapta be maga után, hogy a falon az egyik poszter le is esett.
Ilyenkor már nem nagyon szoktunk csinálni sok mindent. Álltalában az összes tanár-kivétel a matek tanárt- annyiban hagyja az egész tanítást, és csak nézünk ki a fejünkből, de annyira, hogy még hallani a légy zümmögését is. Nyílván a matek tanár leiratott velünk vagy három oldalnyi anyagot. Az ujjaim már szinte haldokoltak.
Ráadásul az osztályban olyan meleg volt, és hal szag...

Mikor vége lett az utolsó orának, azaz a tesinek, végre haza indultunk.
Már annyira várjuk Emma-val, hogy nyári szünet legyen. Ő azért, mert lesz ideje a festésre, meg a rajzolásra, meg úgy mindenre. Na de én... én azért várom, mert nem kell többet látnom az összes osztálytársamat, akiknek vagy három rétegnyi "vakolat" van az arcukon. Na meg persze ilyenkor szokott anya elmenni...

~Péntek~

Végre ma kell menni utoljára! Könnyebben is keltem fel.
Lementem reggelizni, MOSOLLYAL az arcomon.

-Jó reggelt anya!- köszöntem neki, mire rám mosolygott.

-Neked is!

Megreggeliztem, majd pedig elindultam a napsütéses időben. Emma-val útközben találkoztam, szóval vele mentem tovább.

▪︎

Megszólalt a csengő. Mindenki szinte futott a bejárat felé. Összepakoltam, majd a tömegből nagy nehezen, de kiértünk.

-Úristen, végre!- sóhajtott Emma.

Haza mentünk, aztán pedig felmentünk a szobámba.

-Hány napig leszünk a nyaralóban?- kérdeztem, majd kinyitottam a ruhásszekrényemet, amiből kiesett a fele ruhatáram.

-1 hét, vagy másfél. Igazából, addig, amíg jól érezzük magunkat.- vont vállat.

-És Marc, meg Hector is akkor tud jönni, igaz?- kérdeztem, miközben beledobáltam a táskámba a ruháimat.

-Igen!- bólintott.

~Másnap~

-Sel, ébredj fel!- jött be a szobámba anya.

Álmosan kinyitottam a szememet, majd ásítottam egy nagyot.

-Összepakoltál?- kérdezte, mire csak bólintottam.- Meddig lesztek?

-Úgy, egy-két hét.- vontam vállat.

Összeszedtem magamat, majd pedig felöltöztem.

Emma-val vártunk a taxira.
Amikor megjött, betettük a cuccainkat, majd beültünk hátra.