Pismányi Remeteség Szüleményei

V. A nagy út

Megmásznám a nagy Himaláját véled
S megjárnám a sötét tartaroszt is érted
Olyan evidens ez, hogy már nem is kell kérned
S persze az út alatt nincs okod félned.

Kerberos kacskaringós karma nem bánt minket míg engem látsz
Óriásnak keze nem érint míg velem jársz
S ha seregnyi katona ágyúja dörög
Lovat fogatok s hamar be is töröm.

Pej lába ha kitörni kényszerül hátamon viszlek tovább
S le nem teszlek míg a gonosz nem ritkább.
Vér s veríték folyjon homlokon míg igaz boldogság nem vírúl szép mosolyomon.

Aztán mikor a gonosz végre elül, letelepszünk végleg a hegytetőn.
S a Himalája legtetejéről fogjuk nézni, hogy a többi ember miért nem képes félni.

Megmásztam a nagy Himaláját érted
S megjártám a szörnyű tartaroszt is véled
Örömmel tettem mindezt hisz velem voltál te is, és ez a lényeg.