Pismányi Remeteség Szüleményei

XV. Nyári Delirium

Perzselően tekint le reánk a nyári korong sugára
Fenn' az égbolton, a cseréptetős házra
Tikkasztóan mereszti le reánk íriszeit
S ezáltal okozza a nyárnak örömeit

Hajnalig táncolunk, a tábortűz pattog
Balaton vize gyermeketől csattog
Hemperegjünk most a friss fűben
És vesszünk el a nyári éjszakában, mint szénakazal a tűben!

Üres üvegek közt ébredjünk fel
S érezzük úgy, hogy soha nem múlik el
Ha elered az ég
Majd bőrig ázunk
Összebújva tangót táncolunk
Míg le nem szakad alattunk a korhadt stég

Ezernyi csillogó szem és egy sajt alatt feledünk
Majd másnap sirályokat kergetünk
Forró korzón futkározva fogócskázunk
És ez lesz a mi kis királyságunk

Szép kis asszony most a kezedet kérem
Járjunk keljünk kéz a kézben
Tánc a parton, sok éjjel éberen
Ezüst tálcán viszem szívem neked, s kínálva neked ajánlom

A lángnyelvekbe látom a múlt nyarakat
Hogy hogyan törtem át sorra a falakat
Miként álltam sokáig a sarat
S bölcs lettem, mint a vén Karak

Kezemben egy szál gitárral mesélek
S az emlékek visszatérését remélem
Ahogy pengetem a húrokat
Szívem instrumentján játszom a hangokat

De ahogy az öröm is elszáll
Úgy múlik el a nyár
Sárgulnak a falevelek
Szállingózó hópelyhek.