Pismányi Remeteség Szüleményei

XVIII: Borszínház

Borszínházról mesélek én mostan néked
Féljed ha kedves az élet
Tiszteld ha látod
S gondolkodj rajta, mit jelent számodra barátom.
Fantasztikus látvány az egyszer szent
Életedet megcáfolva bámulj reá egyenest
Mert, hogy Borszínház nem más
Mint egy rakat fényes világítás.

Ablakom üvegén meg-megcsillan mámoros fátyla
Kistavamnak vizén néha látja a kába szempár
Mely ugyan néz, de sajna kevéssé lát már
Olyannyira, hogy néha az már fáj.
Kár.
Nem erre lett teremtve az ember.
Feled s kevéssé kerel.

Borszínház egy gyönyör szép nő
Egy mesterien kifaragott kő
Egy elegáns, fess fő
Mint nyáron a tikkasztó hő.
Déli-báb
Egy lidérc
Egy ködös bérc
Egy morcos porkoláb.

Talán másnak ez három fényes pont
De nekem ez az élet
S félek az jelenti a véget
Ha már nem látom délen ott.