Pismányi Remeteség Szüleményei

XXVI: Zivatar

Ama este, oly sok gondolatot keresve
Rám esteledett, az ihlet fejemből kiesve.

Felkeltem az éjszaka közepén,
Toporzékoltam szobám tükör sima kövén,
Mint valami elkényeztetett gyermeki kövér.
Gondoltam reánézek a városra, hogy fest a sötétség fövenyén.
S ahogy szemem kerekszik,
Látom, hogy a lenn fekvő kerek sík
Temérdek égi könnytől megtelik,
S a folyóvá teszi a festői utcákat is.
Közben bömböl az ég.
Haragra gerjed, mintha itt lenne a vég.
És lám villám csap le elénk,
A kis házikó porrá leég.

Kezdem inkább közelebbről
Innen fenntről, Margaret kilencből!
Tompa utca, fura urak.
Íves utak, apadt kutak.
Az eső mint kéretlen vendég
Folyton folyvást kopog a tó vizén.
De mégis ki vagyok én
Hogy megállítsam őt vizem felén?
Semmi vagyok ily nagy erő mellett
Eltörpülő kisebbség a kertben.
A barackfa csak sír.
Oly sok háborút kibírt.
Nem lehet mit tenni,
A vihar után, nyugovóra kell helyezni.

Belebolondulok már lassan a fényáradatba,
Mint problémás holló károgok csak károgok ma!
Pestnek ezer szeme kereken fegyelmez engemet,
S ha a villámok nem elegek
Még ezek is az őrületbe kergetnek.
Pszichopata.
Kiont a patak.
S hopp!
Dörrenés
S egyszerre elalszik az összes fény.

Füst száll fel.
Üst dob dörren meg.
Arany alaksejtelem.
Ittas emberek dülöngélnek jobbra-balra.
Félelmetes fertelem.
Talán nem az alkoholtól tangóznak a viharba.
Két szempár villódzik az éjben:
Az enyém s övé enyészik el a messzeségben.
Csak sejteni merem
Együtt mosolyogtunk
Ő rám
Én vele.

Egy pillanatra megtorpanok,
Rögvest a Dunára pillantok.
Kiontott.
Eláraszt mindent mi fontos volt.
Mint felbőszített vad ha vereset lát,
Jön a Duna szélsebest tán Pestig meg sem áll!
Hatvan pej ló módjára
Tapos el mindenkit ki be áll útjába!
Tajtékzó habja
Akár veszett kutya szája!
Több száz, hanem ezer mázsa
Magyarországnak fenséges óriása!

Akár a vezúvi tragédia
Úgy ragadtak az emberek fullasztó házaikba.
Kik nem haltak meg a pusztító szélviharba,
Hát most elhunytak szavak nélkül álmaik közt
Puha karokba.

...

Még egy csapás
Tán egy isteni utasítás?
Hatalmas hangzavar
De a történés végére még nagyobb csavar.

A hegyoldali házikók
Újból oltják villanyukat
S a sok kis kunyhók
Újból éli megszokott útjukat.

De én a tragédián végigmerengve
Úgy vélem a csendes áldozatok
soha el ne legyenek felejtve.
Ama ezer meg ezer házikó
Ragyogjon most gyertya gyanánt
Kinek életét elvette a magyar óriás
A dunai folyóáradás.