Pismányi Remeteség Szüleményei

XXVIII: Via

Szempilláim sarkából szúrom ki a következőt este:
Lámpafény, bogárrajtól majd elesve.
S hogy a holdfényben nagy lágyan sütkérez
Fénylő szeme sugallja szinte: sütkérezz!

A lámpafény tövében
Könnyedén álldogál szép, ugyan törékeny
Csinos, álombeli hölgyemény!
Nincsenek reá szavak,
nem akár a legszebb költemény!

Egyre lejjebb s lejjebb haladván,
Túlon-túl még a kis topánkáján,
Megpillantok valamit mi fénylik reá,
Akár ha engem kacérkodva vár!

Csillog reflektív szeme a sötétség vizén
Íriszei sugallják, vajon ki lehetek én;
S amint bűvöletes szemeiből kitévedek
Úgy érzem máris;
Porrá vagyok
Porrá leszek.

Fekete szőrme kabát
Méteres körmök; ezzel győzd meg a kábát.
De jól jegyezd meg mit mondok néked:
Ha azt akarod együtt éljen véled
Le kell győznöd félelmed!
De akár térdenkúszva is kérlelhetsz...

Felébredek álmomból, mint valami kárhozott
S érzem eme macska csak kárt hozott!
A karma karmával megkarcolt
Mindenki ezért harcolt.