Pismányi Remeteség Szüleményei

XXVII: Oppóz

Mondd bámultál e már a nagy sötétbe üres aggyal
S láttál e már onnét lejönni oly fényes angyalt?
Mit gondoltál mikor a csillagokkal pointírozott ég
Úgy ég
Mint egy tábortűz benne temérdek hév!
Érzed, ahogy a parazsak csapnak a magasba
Úgy perzsel lentről a pokol ablaka!

Mondd meredtél e már úgy a kerti tóra
Mint kapitány ha krakent lát imitt elszórva?
Mire eszméltél azon nyomban?
Gondolat eszedbe meg se moccan.
S úgy tikitakizik a tavirózsa
Akár a sarokban porosodó,
Roskadva ugyan de tovább álló,
Régi öreg falióra!

Mondd kiszúrtad e magadnak,
Apró kenyér darabot
Utolsó, végleges falatnak?
Észrevetted e rajt a hatalmasodó penész foltot?
Hogyis vennéd;
Hisz a setét,
Tégedet
Megemészt
Akárcsak e kis kenyeret
Ama hatalmas penész!