Pismányi Remeteség Szüleményei

XXII. Hajnali Ábránd

Szuszog a kulcs az ajtóban
Alszik a tej a pohárban
Szendereg a falióra
Óh micsoda éjszakai pompa

Nem kotyog ki pletykát a kávéfőző
Nem dörög az elmében a bánatfelhő
Magában füstölög már morcos pipa az asztalon
Kihűlt kezek nyugszanak a hófehér paplanon

Egy-két gőzös síkit még a messzeségben
Elenyésznek mind a sűrű feketeségben
Álmukban a buszok a természetben járnak-kelnek
Kerti levélkéken reggel csillannak csak meg páranedvek
Az eb éjszaka is csak macskát kerget
A cirmos csak ilyenkor nem érez félelmet.

A dühös kémény csak ilyenkor nem dúl-fúl
A háborgó tavacska csak ekkor elnyúlt
A rétestészta bezzeg ilyen időben kel
Éjszakai gyilkos puhatalpon lépdel.

Alszik a rét, nyugszik a falon a kép
Kimerül a gyertya viasz szíve is
Nyugodalomra tél a bakelit Vangelis
Bóbiskol az egész ház, aludj hát te is kispajtás!