Pismányi Remeteség Szüleményei

VIII: Városi Óda

Kihalt az utca, kihalt a város
Néhány ember kóborol, az is álmos.
Kósza madarak repkednek ide-oda
Erről szól eme mai óda

Hallani a patkány cincogását
Hajléktalannak halk szuszogását
Neszelni lehet mókust
Az ég meg már sötétedik, borús

Látni lehet az üres sikátort
A parkot hol gyerek sipákolt.
Ki lehet szúrni a sima teret
Az ember itt borban feled

Érezni a csatornának bűzös aromáját
Alkoholnak érdes szagát, dohánynak füstös illatát
Fogadóból terjeng a szaftos sült hús, temető kapuján át a savanyú mélabú

Tapintani lehet a macskakő érdes felületét
Kitaposott útnak sokat mondó történetét.
Fának kérge érdes, s a padnak léce véges.
Templom ajtaja fényes, kocsma fala véres.

Ébred az utca, ébred a város
Néhány ember pislákol, az is káros.
Kósza madarak csipegetnek innen-onnan
Erről szólt eme városi óda.