Pismányi Remeteség Szüleményei

XVI: Reggelente

Reggelente, mikor még szemembe álom lapul
Füleimmel hallgatózom, lentről Beethoven fakul
Néhol a vonóval, néhol pedig ujjal pengeti
Csellóval s hegedűvel a hangokat kergeti

Kibotorkálok a nyári nappal tarkított nappaliba
Persze előtte átvedlek a nappaliba
Belebukok a lavór feneketlen mélységébe
Pár perce még úsztam az óceán csodás vizébe

A konyhából szállnak ki a mesés illatok
Akárcsak a szobából a dallamok.
Szimatolom a fantasztikus odort
S nem tellek be vele, imádom, mint ittas a bort.

Édesanyám konyhája tíz Michelin csillagos
Hogy utoljára kóstoljam, lehoznám az összes csillagot
Hogy utoljára öleljem, ellopnám a holdat
Feltámasztanék bármiféle holtat.

Húsz kerek perce még felhők közt ugrándoztam
Pár pillanattal ezelőtt a tálba fulladoztam
Most pedig már úgy támasztom az ajtófélfát
Hálóingbe élvezem a reggelnek kócos zaját
Szürcsölgetem Istentudja mimet
Felvetem agyamba a friss hipotéziseket
Nem gondolok az életnek bajára, bújára
Csak is a reggelnek üdítő csókjára!

Zsibongó, kongó, kacsalábon forgó
Virágos rét