Pismányi Remeteség Szüleményei

XI: kijárat

Mondd el ohh mondd el nékem mitől is lett az élet ilyen rút
Mondd el nékem hogy merre van a kijárat s hol a kiút
Mindenkiben ott lapul a félelem s kell az öröm, mint egy falatnyi élelem.
Ez az élet s mindig kéret.

Néha-néha felkelek az ágyamból
S töprengek azon miért is jöttem ki az álomból
Kihűlt már a teám is az asztalon
De mikor ránézek a képedre a falamon
Rájövök nem is olyan rossz az élet

Az olvadó jégvilágban feltűnik egy nárcisz
S oly gyönyörű, mint anno a régi Párizs
A romok közt a porban, van valami mi feltűnik
És ez a természet, hisz tavasszal az is ébredik.
S mikor mind ezeken végig nézek: "Ezt át kell élnem véled."

Angyalok harcolnak ördögökkel...
Legalább is ezt hisszük míg rá nem közelítünk
Eztán kiderül, hogy csak maszk volt rajtuk
S mindvégig megjátszották maguk
Egymás alatt vágjuk a fát s nem vesszük ezt észre végre.

Nyújts felém védő kart mikor már nincs kiút
Ne írts többé kérlek lányt s fiút
Nézz rám mikor pokolban szenvedek
S gondolj rám mikor már nem leszek
Véget ért ez film is akárcsak a többi, hogy megérte-e, azt döntse el magában mindenki.