Másnap mikor reggel Jisungnak meg szólalt az ébresztője azzonnal ki nyomta, de mikor realizálta, hogy ma Minhoval megy iskolába szinte ki robbant az ágyából. Olyan gyorsan és boldogan még egyszersem készülödött el és 6:45-kor már készen is volt.
Mikor bele gondolt, hogy valaki az életében várja őt a házuk előtt, hogy csak együtt menjenek az iskolába. Mikor Jisung le ment már anyukája adta volna a kezébe az ételt amit csomagolt neki helyette inkább leüllt vele az asztalhoz és elkezdte enni azt.
Az anyuka olyan boldog lett, hogy a kicsiny fia reggelizik és boldogan tömi magába, hogy elsírta magát és szorosan ölelte meg Jisungot.
-Mi a baj anya?- kérdezzte.
-Olyan jó látni téged enni, ahogy boldogan eszzel.- szipogta.
-Jaj anyaaa!- ölelte vissza az anyukáját Jisung.Mikor meg ette az ételét Jisung már 7:10 volt és húzta is fel a cípőjét és indult volna el.
-Jisung? Ha most meg etted az ételt amit akkartam adni mit eszel majd napközben?- kérdezzte az anyuka.
-Majd veszek valamit a boltban. Nyugi van nálam pénz.
-Rendben, vígyáz magadra. Szeretlek!
-Én is szeretlek!- majd el hagyta a házat Jisung.Minho pont akkor érkezett oda amikor Jisung be csúkta a kaput.
-Jó reggelt Sungie!- köszönt Minho mosolyogva.
-Jó reggelt Hyung!- köszönt vissza.
-Mehetünk?- kérdezzte az idősebb és indult is de nem követte őt a másik.
-Hyung...
-Igen?
-M-meg tudnál ölelni?- nézzett fel a másikra nagy kis kutya szemekkel.
Erre a másik csak gyorsan meg ölelte és magához szorította Jisungot.
A fiatalabb megint úgy bujt a másikhoz mint egy kiscica. Mélyen magába szívta Minho illatát és még jobban bele bujt a másik ölelésébe.
Kb 3 perc útán el váltak.
-Most már mehetünk?- kérdezzte Minho.
-I-igen.
Majd meg indultak.
-Hyung.
-Igen?
-Be megyünk boltba? Vennék magamnak ennivalot.- kérdezzte mikor már az a bolt volt a közelükben ahova ezelőtt nap is be mentek.
-Persze!
Majd gyorsan be mentek. Jisung vett magának ennivalot és Minho is.
-Lehet kéne szednük a lábunkat, 15 perc és be csöngetnek.- mondta Minho.Szerencséjükre már nem volt messze az iskola és gyorsan oda értek.
A 2 fiú az ajtónál el búcsúztak, Minhonak az első, Jisungnak a második emeleten volt órája.
Jisung alig tudott figyelni az órán mindig Minho jàrt a fejében és, hogy milyen kedves vele mindig.
De Minhose volt olyan mint eddig szokott lenni, mindig figyelt és ha szolították mindig válaszolt de most mindig el bambult és firkálgatott a füzetébe.
-Minho! Figyelsz te egyáltalán az órán?!- szólt rá a tanár már sokadjára.
-Bocsánat...- hajtotta le a fejét.
-Oké mindegy. De ahogy mondtam gyere ki a táblához és csináld meg ezt az egyenletett!- tette le a krétát az asztalra a tanár és figyelte ahogy Minho ki jön a táblához.
Gyorsan meg csinálta a feladott és már üllt is vissza helyére.Szerencsére a 2 fiú számára gyorsan el telt az idő és ebédszünetnél már találkoztak is.
-Mostse eszel?- kérdezzte Minho.
-De, most hoztam kaját azaz amit vettem.
-Ooo tényleg.
Minho ki kérte a kajáját és indult is vissza Jisunghoz.
-Akkor jó étvágyat.
-Neked is Hyung.- mondta vissza Jisung.
Mikor ettek kínos csend szökött behozzájuk sokszor.
Minho egyszer fel nézett a tálcájárol és Jisungot nézzte, ahogy falatozik.
Nem tudta, nem nézni, ahogy kis mokús pofija van Jisungnak amikor eszik.
-Hyung, Hyung, HYUNG!- mondogatta Jisung.
-I-igen?- tért vissza a valoságba Minho.
-Elbambultál és kicsit piros az arcod. Meleged van?
-B-bocsi.- majd vissza emelte a tekintetét a tálcájára és folytatta az evést.
Mikor végezztek elhagyták az ebédlőt.
-Van még órád?- kérdezzte Jisung.
-Aham még van 1. Neked?
-Nekem is van még 1. Akkor majd találkozunk órák végén az ajtónál?
-Persze! De akkor szia Sungie!
-Szia Hyung!Minho el ment az órájára Jisung meg el ment az osztályába és meg várta amig vége lesz az órának mert bizony neki nem volt órája de Minhoval akkart haza menni.
Amig várt addig is tudott gondolkodni mit is érez Hyungja iránt.
Senki íránt sem érzet még ilyent mint Minhonál. Be kellet vallani magának, hogy ő igen is bele zúgott az idősebb fiúba. Majd pár perc múlva megszolalt a telefonja.Anya
Szia, ma későn érek haza. Kaja van a hűtőben! Legyél jó és vígyáz magadra! Szeretlek!Mikor tovább gondolta, hogy ha át hívja magához Minhot akkor el tudná neki mondani az érzéseit.
Aztán csak azt vette észre, hogy ki csengettek és cuccát összeszedve rohant le az ajtóhoz.
Nem kellet sokat várnija, hogy Minho is oda érjen.
-Szia Sungie!- köszönt Minho.
-Szia Hyung! Milyen volt az órád?- kérdezzte Jisung miközzben meg indultak kifele.
-Mmh unalmas, neked?
-Szint úgy.-Hyung.
-Igen?
-Van kedved átjönni hozzánk? Anya ma késön jön haza és gondoltam nézzhetnék filmet vagy csak beszélgethetnénk.
-Persze, szívesen át mennék!
Hamarosan megint a kis bolthoz közelettek és be is mentek venni nasit a filmhez.
Gyorsan oda értek Jisunggék hazához.
-Van egy film amit meg szeretnék nézni. Meg nézzézük azt?- kérdezzte Jisung.
-Persze!Be kapcsolták a filmet közben a nasijukat ették néha az egymásébol ettek. Majd a film egy olyan részre tért mikor a főszereplő el mondja az érzelmeit a szerelmének. Jisung azt gondolta, hogy most jó lesz el mondani amit érez volt ideje ezen gondolkodni és nagyábol össze szedni mit szeretne mondani.
-Hyung, szeretnék valamit mondani.- fordult Minhohoz és nagyott nyelt.
-Mond csak, hallgatlak!
-Hát nem olyan rég találkozztunk és nem szeretném az első barátomat el veszíteni szóval kérlek ne légy mérges. De én szeretlek! Szeretlek, Hyung!- Jisung mikor ki mondta ezeket széppen lassan az arca egy vőrös árnyalatott vett fel és arcát a kezébe temette.
-Jaj Sungie. Én is szeretlek.- vette le Minho a fiú kezeit az arcárarol és meg fogta őket és szemébe nézett ami csillogot a boldogságtól.
-T-tényleg?- mondta és néhány köny kibuggyant a szeméből.
-Igen, szertlek Han Jisung!- mondta és le törölte a könyeket az arcárol Jisungnak.
Majd a fiatalabb a másik nyakába ugrott és szorosan ölelte őt, míg a másik a dereka kőre csavarta a kezit és szorosan magához húzzta.Néhány percig még szorosan egymás karjában voltak majd Minho szolalt meg először.
-Sungie, meg csókolhatlak?
-I-igen.
Majd egymás ajkára hajoltak és egy lágy szerelemmel teli csókot váltottak. Minho gyorsan az őlébe húzzta Jisungot és tovább folytaták a csókot. Minho Jisung derekát fogta míg a másik a nyakába rakta a kezeit. A csók nem volt dúrva lágy volt, szerelmes és gyengéd.
Mikor a levegőjűk el fogyott el váltak és egymás szemébe néztek piroskás arcal.
-Még nem mondtuk ki de már szerintem elgyértelmű. Lennél a párom Jisung?- kérdezzte Minho.
-Igen, nagyon is szeretnék a párod lenni.
Mikor Jisung ki mondta Minhonak a varázs szót azzonal az ajkaira hajolt megint. Kezzei a másik popojára vándorolt amit meg markolt és símogatott, ezért Jisung a csókba nyögött. Jisungse tétlenkedett az ő mancsai a másik mellkasára vándorolt.
-Mmh Hyung, szerintem ne rontsuk el hangulatott majd máskor. Meg ahogy látom a filmnek is vége van.
-Rendben ahogy szeretnéd.- majd egy útolsót bele markolt a másik popojába aki csak mérgesen nézzet rá.Amig Jisung anyukája nem érkezett meg addig egymásba gabajodva ölelkeztek és sokszor loptak egymástol puszikat és csókokat.
Mikor az anyuka haza ért kicsit meg lepedőtt, hogy Jisung nem egyedül van de gyorsan mindett el magyaráztak a fiúk amit az anyuka mosolyogva hallgatott és a végén kicsit sírt is.
Jisung anyukája gyorsan össze dobott egy vacsit maguknak. Minho meg haza telefonált az anyukájának, hogy minden rendben és majd el kell neki valamit mondania.
Mikor meg vacsíztak a 2 fiú kézen fogva sétáltak arébb 2 házat és már ott is voltak Minhoék hazánál.
Szerencséjükre a másik 2 szűlő is jól fogadta a kapcsolatukat.
Jisung nem volt sokat ott már igyís fél 8 volt.-Haza kisérlek, addig is veled lehetek.- mondta Minho.
-Rendben Minnie!- mondta. Majd el köszönt a szülöktöl is.
Mikor ki értek az útcára Minho magához húzta a derekánál fogva Jisungot.
-Mint mondtál az előbb?
-Mire gondolsz?- kérdezzte.
-Mond mégegyszer azt a becézést.
-Ooo, hogy azt... hát nem is tudooom.
-Ne húzd az agyam Sung.- mondta Minho és még jobban bele markolt a másik derekába. Erre csak Jisung ki nyúltotta a nyelvét.
-Jaj el ne kapjam a nyelved.
-Minnie menném kéne haza.- mondta ártatlan szemekkel Jisung és köröget kezdett rajzolgatni a másik mellkhasára az ujjával.
-Akkor induljunk Sungie.
Mikor oda értek a házhoz egy csókot még váltottak.
-Jó éjt Minniiiee!- puszilt a másik arcára.
-Jó éjt Sungiiee!- köszönt el ő is.
Majd Jisung be lépet a házukba és még onan is integetett a másiknak.
Minho meg várta amíg Jisung be lép a házzukba és csak útána ment ő is haza.~Time skip~
~2-3 hónappal később~Az elmúlt időben Jisungnak a pánik rohamjai lassan kezdtek el múlni Minhonak hála, és enni is sokkal jobban evett. Boldog volt, hogy van valaki vele aki vígyázra az iskolában.
És boldogan élték tovább kis életüek egyűtt.THE END
BẠN ĐANG ĐỌC
Stray Kids oneshots
Lãng mạn-helyesírási hibák előfordulhatnak -káromkodás lehetséges -lehet ship-et kérni/ajánlani -a történetek, cselekmények nem egyeznek meg a valósággal!