Stray Kids oneshots

~Minsung~ 18+

Ezt a részt Bora1611 kérte! Remélem tetszenifog! 💋
______________________________________
Jisung szemszöge:

Az ébresztőmre fel riadva ébredtem fel egy hetfő reggel. Nagy nehezen kivonszoltam magam a szobámbol és a fűrdőbe mentem összedni magam. Mikor meg voltam mindennel és a szettem is kiválsztottam a napra már indultam is el az iskolába. Anyukám már ébren volt és a kávéját isszogatta mikor gyorsan be ronhantam hozzá el vettem a kajám amit csinált nekem és már köszöntem is el töle.
Cipőm fel húzva indultam meg neki a kemény 10 perces sétának.
Nem lakok messze az iskolámtol és nem is bánom. Beérve a termembe le huppantam legjobb barátom mellé azaz Felix mellé.
-Jó reggelt Sung!- köszönt felsem nézve a telefonjábol.
-Neked is Lixie!- mondtam.
-Egyszer nem akkarod már le rakkni azt a telefont?
-Jovan naa!- mondta majd le tette a telefont az asztalra.
-Jaj képzeld ma jött egy új gyerek az iskolába azt nem tudom melyik osztályba.
-Ezt honan tudod már most?
-Hát már múlt héten is amikor jött körbe nézni akkor mondták. Csak úgye te nem voltál Mr Lebetegedtem úr!- mondta majd a karba tette a kezzeit.
-De most tényleg beteg voltam!
Nem tudtunk ezzen sokat "veszekedni" mert be csöngettek és a tanár be jőtt de nem egyedűl.
-Jó reggelt! Ő lenne az új osztálytársatok! Kérlek be mútatkóznál?- már itt nekem fel tűnt az ahogy körűl nézett és rajtam hagyta a tekintetétt a fiú.
-Lee Minho vagyok, -hajolt meg- remélem jól kifogunk jönni!- mondta mosolygva.
Itt esett le nekem, hogy ki is ő.
-Kérlek űlj le oda!- mútatot mellém a tanár a padra.
Majd Minho szépen oda sétált és mikor mellémért egy kisebb szemkontaktust váltottunk.

Ja ha már eszembe jutott ki is ő akkod el mondom.
Ő az akivel álltalános iskolában a legjobb barátom volt de a szüllei hírtelen be jellentették, hogy el kell nekik költözzni. Azóta nem láttam de így is simán fel tudtam ismerni.
Ugyan az a mosoly ugyan az a szép szemek és cuki orr és a test tartása sem változott. Be kell vallanom azóta szerelmes vagyok belé és ezt nem tudtam neki el mondani akkor amikor terveztem mert az nap mentek el és el kösszöni ezzel nem akkartam. Útána még sokáig tudtunk beszélgetni és tartottuk a kapcsolatott majd egy nap már nem írt nem vette fel a telefont és nem is nézzte az üzzeneteimet. Ekkor voltam egy nagyon súlyos lelki állapotban aminek a hatásai a mai napig néha vissza köszönek.

Egész órán érezztem, hogy nézz engem Minho és teljesen zavarba voltam egész dő alatt. Alíg vártam, hogy vége legyen a napnak és hazza mehessek. Sajnos útolsó óránk tesi volt és tudni illik én nagyon sokáig el vagyok az öltözöben ilyenkor Felixnek szoktam mondani, hogy nyugodtan menjen mert én még elleszek. Most is így volt, én voltam az útolsó aki végzett de egy személy az ajtó előtt vàrt.
-Még mindig nagyon sokáig ölltözöl. Semmit sem változttál Han Jisung.- mondta egy ismerős hang és vegűl a tekintettünk is találkozott.
Nem tudtam mozdúlni csak álltam mint egy fa az erdőben de Minho csak meg indult felém. Mikor oda ért hozzám akkor kezeit az arcomra tetté és fejem fel emelve nézzett a szemembe.
-Hiányoztál!- mondtam majd szemeiben könnyek gyűjtek és szorosan meg őlelt.
Lassan én is vissza őleltem és poloját markolgattam.
-Nekem is hiányoztál Minho!- mondtam és hangom el csúklot.

Lassan el válltünk a másik szoritásábol és csak egymást nézztűk.
-Rendesen meg nőttél!- szolaltam meg én először.
-Te meg úgyan olyan cuki alacsony vagy!- mondtam majd megint meg őlelt.
-Nagyon sajnálok mindent. Sajnálom amiért csak úgy eltűntem de valamit el kell mondanom csak had ülljünk le hozzá.- mondta majd kezem meg fogva ülltünk le egy közeli padra.

Kezem nem eresztette el cirogatni kezdte és egy nagy levegőtt vett és neki kezdett.
-Nem akkartalak csak úgy el hanyagolni annak ellenére, hogy a kapcsolatott még tartotúk. De valamit be kellet magamnak vallanit amit hírtelen nem tudtam, hogyan tehetttek és el kesztelek dúrván ígnórálni. Nagyon sajnálom Jisung!- mondta majd megint könnyek szöktek szemébe és lassan kezdtek el le folyni arcán.
Én lassan kezzemel le törölgettem a könyeit és arcára tettem a kezem amit nem fogott.
-Jisung én szeretlek! Sajnálom, hogy nem mondtam és ilyen mondom ignortálak!- meg szakadt a szívem, hogy így láttam szegényt.
-Minho- foktam kezzeim köze az arcát -én is szeretlek! És ne rágodj ezen ez már a múlt, és most itt vagy az a lényeg!- majd az ajkaira nyomtam egy gyors puszit.
-Tényleg?- kérdezzte és erre csak bolintottam.

Minho lassan az ajkaimra hajolt néhány másodperc múlva és lassan el kezdte ajkait mozgatni. Nem volt gyors inkább lasabb és érzelmes volt.
-Lennél a párom Jisung?- kérdezzte.
-Igen lennék!- mondtam majd nyakába ugrottam.

~Time skip~
~Kb 1 hónap múlva~

-Jisuung!- mondta Minho mikor a hasamon feküdt és köröket rajzolt a mellkhasamra.
-Igen?- mondtam én meg a hajával játszottam.
-Játszunk!
-Ezt hogy érted?- kérdezztem zavartan.
-Így.- majd a kezzével az ágyékomra símitott ezzel egy sohajt kicsalva belölem.
Minho kezzeit a polom allá csusztatta és hasfalam kezdte cirogatni.
Majd le szedte rólam a polot és nyakam kezdte el puszikkal majd szivásokkal el teríteni.
Lassan a nadrágom és az alsóm is lekerült rólam.
Minho elővett egy síkositott a éjeli szekrényből és bőven kent az ujjaira.
-Kérlek vigyáz rám!- mondtam majd egy puszit nyomtam a szájára.
-Vígyázok rád!

Lassan belém nyomta ami egy picit fájt de nem volt vészes. Nem sokkal később a második is bennem volt amit már mozgatni kezdett bennem.
Kezeimet a lebedőbe martam és úgy nyüszögtem Minho alatt néha nyögtem egyett. Aztán harmadik ujját is belém nyomta és azt sokal gyorsabban mozgatta bennem.
-Ahh Hyungh elégh lesz!- nyögtem bele a füllébe.
-Rendben!- majd kíhúzta ujjait és ruháit le vette. A síkositóbol kent a tagjára majd lassan elkezdte belém tolni magát. Elöször nagyon fájt majd útána sokal jobb volt.
Lassan el kezdett bennem mozogni ahogy megmozdúlt bennem kezeimet nyakába tettem. Egyiket a hátába martam másikkal a hajába túrtam.
Egy idő útán meg találta bennem a pontom ami iszanyatosan jó érzés volt amit tudatára adtam.
-Ahh Minhoo mégh egy kicsith!- nyőgtem.
Ezek útán azt a pontott sokszor meg találta. Egyre gyorsabban merült el benmem és huzodott ki. Gyorsasága nem lassúlt mindig gyorsúlt.
-Ahh Babyh nagyon jó vagyh!- nyögte a füllembe Minho.
Egyik lábam a nyakába rakta és úgy merűlt el bennem még jobban.
Szemem nem tudtam kinyítni számat nyőgések és kisebb sikolyok hagyták el.
-Énh el megyekh Hyuungh!- nem kellet sok el is élvezztem a hasamra.
Minho nem állt meg a mozgásban inkább annál mélyebre lőkőt.
De őse bírta többé.
-Énh is el megyekh!- nyögte majd belém élvezett.
Majd ki húzodd és rám borult. Nagyon sokáig még kapkodtuk a levegőt még de végül fel kelltünk es el mentünk fürdeni és le cseréltük az ágyneműt.

-Szeretlek!- mondta Minho mikor már megint egymásba voltunk kabajodva.
-Én is szeretlek!- mondtam majd egy puszit nyomtam a szájára.
Ezek útán már csak azt vettem észre, hogy nagyokat pislogva el aludtam.

THE END
_

_____________________________________
Még lehet kérni részt csak kérlek írjatok hozzá egy kisebb ötletett mient kértek!
Nah legyen szép napotok/estétek!
Nah puszikaa!💋