~Banginho/Minchan~ 18+

216 5 0
                                    

Chan szemszöge

Azt hittem nem lesz vége ennek a munkaidőmnek ma. Este 7 óra körül nagy nehezen el engedtek hogy, haza mehessek és kipihenjem magam végre.

Hazaérve egyik macskánk fogadott aki hozzám dörgölve üdvőzölt.
Nem is mondtam még, van egy párom, Minho aki macska mániás.
3 macskánk van és mondhatni ők a szörös gyerekink, Soonie, Doongie és Dori.
-Haza jöttem!- kiáltottam magam el, majd felvettem a ször gombboncot és mentem a konyhába ahol páromat meg is találtam.

Lettem a cicát a földre, és keddvesemet át karolva bújtam nyakába.
-Szia Channie, elfáradtál?
-Ühüm.- hümmögtem.
-Gondolom éhes vagy kérsz enni? Csináltam jjajangmyeont. (íroi megjegyzés: fogalmam sincs milyen az ezt dobta ki a google)
-Te mindig tudod mi az amit szeretek enni!
-Persze hogy, tudom!- mondta mosolyogva.

Leültünk enni és közben beszélgettünk.
-Tudod mire gondoltam?- szolalt meg párom.
-El mehetnénk valamikor piknikezni, olyan régen nem voltunk. Tudok egy jó helyet.
-Okés nekem meg felel! Mikor szeretnél menni mert akkor úgy rendezem el a napom.
-Holnap szombat, meddig kell bent lenned?
-Hát papír alapján fél egyig de a fönökömböl kinézve bent tartana 3-ig is.
-Akkor menjünk el 4 re. Tavasz van akkor még nincs annyira sőtét és még ha ott maradnánk sokáig naplementében jönnénk haza.
-Oké szolok majd a fönöknek hogy ne kelljen bent maradnom sokáig.

~Time skip~
~Másnap~

-Délután két óra van nem mehetnék már haza? A műszakom már egy és fél órája lejárt!
-Bang mi olyan fontos magának hogy, ennyire haza akkar menni?
-Az kérem hogy, megigértem a páromnak hogy, ma egyszer időben otthon legyek! Meddig akkar még bent tartani?!- mondtam teljesen felháborodva.
-Rendben akkor menjen!
-Köszönöm, viszlát!- mondtam miközben össze pakoltam és be csaptam az ajtót nagy dühömben.

-Haza jöttem!
-Szia Channie! Miért vagy ideges látszik rajtad.- kérdezzte párom.
-Ahj csak a fönököm alig akkart haza engedni de most itt vagyok és csak rád szentellem az időmet!- mondtam és közben oda sétáltam páromhoz, kezemet arcára tettem.
-Elkezdtem össze készíteni a dolgokat a piknikre ha gondolod előbb is elindulhatunk.
-Rendben, gyorsan át öltözöm és segítek még össze szedödni neked!- mondtam, majd meg csókoltam Minhot.

Miútán össze szedtük magunkat akis cica mániás párom megetette a macskákat hogy, biztosan ne haljanak éhen abban a maximum 4 órában.
-Indulhatunk?- kérdeztem.
-Igen!- mondta Minho majd ő is fel vette cípőjét és kézenfogva indultunk a kocsihoz.

Fura volt hogy, nem én vezettem hanem Minho de amig vele lehetek nekem úgy is jó.

Egy szép tísztásra vitt ahol láttuk a várost ami nem is volt messze a lakásunktol.
-Na itt is vagyunk gyere pakoljunk ki!
Annyira imádom amikor annyira ízgatott ha egymással tudunk tölteni egykis időtt.

Nagyon kellemesen telt el az idő, az időjárás nagyon jó volt nem volt se meleg se hideg pont kellemesen jó volt.
Egyszer csak miútan be fejeztük azt az ételt amit kihoztunk, Minho beleült az őlemben és kezeit a nyakamba tette én meg a derekára a sajátomat.
-Tudod Channie olyan rég nem dugtunk, nem gondolod hogy, most ezt bepotoljuk? Hmm?- kérdezte sunyín Minho.
-De nagyon is tettszenne de előtte pakoljunk el. Annyit még kibírsz babám?
-Igen, de akkor siessünk, egész nap erre vártam.

Gyorsan össze szedtük a holmikat majd beraktuk a kocsink csomagtartójába és a hátsó üllésre be ültünk.
Minho belült az öllembe és elkezdett csókolni, szinte falltuk egymást.
-Mmh Channie nem bírom már elkezdenénk?
-Ennyire kivánsz már cicám?- erre a kérdésemre Minho csak bolintott.

Le vettem poloját és elkezdtem csókolni a felső testét mellbimboit nem kihagyva. Ő addig a füllembe sohajtozott néha kisebbet nyögött.
-Ahm Channie!
-Igen?- kérdeztem mikőzben el váltam felső testéről.
-Dugj meg kérlek!- fogta az arcom kezei kőze és ugy mondta nekem.
Le vettem én is polom majd kicstoltam ővét és lehúztam a gatyáját alsójával együtt és azzonal fel toltam neki 2 ujjam.
Fejét nyakamba temette és ott nyüszörgött a füllemben.
-Úgyérzem te már huncottkodtál magaddal, nem ígaz?- erre Minho nem válaszolt csak még jobban bele temette a fejét a nyakam ba és popoját jobban kinyomta.
-Válaszolj!- csaptam seggére miközben mondtam neki.
-Igenh már tágitottam magamon ahh mert már nem bírtam kih!- nyögött bele mondatába mert közben 3 ujjal tágíttotam.

Pár percen késöbb remegni kezdett teste hogy, ő hamarosan el megy.
-Ahhm Channie el ahh!- még mielőtt kimondta volna kíhúztam ujjaim majd magam mellé raktam hogy, picit szusszanyon addig le vettem nadrágom és alsom majd vissza raktam combomra.
-Készen álsz baby?
-Igenh késszen daddy!- mondta.
Majd ráhúztam magamra kicsíny testét aminek hatására kőrmeit vállamba rakta és hátra bicsaklott a feje.

Picit várt amig meg szokja méretem majd párperc múlva potogni kezdett rajtam.
-Annyira szűkh vagy baby ahh!- nyögtem.
-Ahh daddyh ahhm!- színte majdnem síkoltott Minho.
Csípőjére szorítva lőktem fel magam néha amire egyszer nagyobbat síkkantott.
-Ahh otth mégh!- könyörgött többért és többért Minho.

Miútan el fáradt Minho el dőntöttem az ülésen és úgy csapodtam belé ki-be.
Fenakkadtak a szemei és úgy nyögött nőket megszégyenítően.
-Ahm nyőgd még a nevem baby! Tudja meg mindenki hogy, most ki is bassz szét téged egy kocsiban!- mondtam a mocskos szavakat.
-Aahh Channie ahhm daddyh!- kíáltotta torka szakadtábol.
Minho lassan egy normális mondatott nem tudod megformázni rendesen csak nyögni tudod és síkoltani.
Majd mégegyszer meg találtam győnyőr központját és elélvezett a hasfalára egy nagy nyögéssel.
-Ahh Chaaannieeh!
-Ahhm baby mindjárt el megyekh!
-Élvezz belémh, tőltsél ki belülröl Channie!- ezt kimondta és pár másodpercel késöbb elélveztem Minhoba.

Lassan kihúzodtam belőle és kerestem pár zsepít és letörölgettem kicsiny testét majd felöltöztettem.
-Fájt?- kérdezztem tőle.
-Mmh kicsit de nem vészes.

Majd előre ültünk de most én vezettem haza szerencsénkre nem tévedtünk el. Amikor hazaértünk lefürödtünk és Minho még kicsit foglalkozott a macskákkal majd le feküdtünk aludni.
Másnap az egésznapot együtt tudtuk tölteni.

~Vége~

Stray Kids oneshotsDonde viven las historias. Descúbrelo ahora