L'italiano

III. rész

Fáradtan bámultam az előttem heverő füzetemet, amiben a biológia vázlatom volt, ami jó hosszúra sikeredett. Meghallottam a csengő hangját, aztán ahogy anyám lesiet a lépcsön, ajtó nyílása és egy túl ismerős hang. Fannié. A legjobba barátnőmé. Csakhogy általánosban.

-ó, szia, Fanni, Eszter a szobájában van, menj be nyugodtan! Biztos most is csak zenét hallgat, vagy a vázlatára mered- mondta anyám és tudtam jól, hogy szemforgatás is társul idegesítő mondatához. Nem! Fanni nem kerülhet be a szobámba! Az a bajom azzal a lánnyal, hogy ő mindenképp velem akar barátkozni, mindenhol ottvolt és sok volt belőle, aztán nyolcadik végén megmondtam, hogy hagyjon békén erre meg besértődött. De most úgy látszik kisértődött. Vagy valami ilyesmi.

-Eszteer! Sziaaaa! -szaladt hozzám és komolyan meg akart folytani.

-szia -néztem rá fáradtan, mire ő felvette a "na ne mááár" acrkifejezését, ami azt jelentette, hogy mindjárt ki fog törni

-Eszter, figyelj.. a lépcsőházunkba költözött egy fiú. Igen. És ő nagyon jól néz ki, göndör fekete haj, és azok a szürkéskék szemek.. soha nem láttam olyan szemeket, de ez majdnem mindegy iiis, ajj, de mit tegyek?! Tetsziiiik!! - fáradtan csodálkozva meredtem rá.

Máris belezúgott valaki Marco Rossoba. Hát ez szép. És pont ő. Hát nagyon nem kívánom Fannit neki.

-öö. Igen. Én ismerem őt és egy osztályba járok vele. - vallottam be, mire felcsillant a szeme

-uuu! Légyszi bemutatsz neki!? -kezdett el követelőzni, én pedig azonnal megbántam, hogy megemlítettem- nagyon helyees, muszály!! 

-nem. -jelentettem ki

-miért!? -ordította el magát -talán nehezedre esik!? Komolyan suli után megszervezni egy hülye találkozót!?

-miért nem találkozol vele a lépcsőházban? -vontam fel unottan a szemöldökömet

-nem merek! Olyan jól néz ki, menő, nagyon menő, én meg.. ajjj!! -nyafogott, és az történt, hogy nem hatott meg.

-találkozz vele a lépcsőházban, nem tudok jobbat, de én biztos nem mutatlak be neki. Nem teszek szivességet, nyolc év alatt eleget tettem. -néztem rá, mire láttam, hogy feje mérgesedni kezd, arca eltorzul. Felkészültem egy óriási hisztire. Nagy levegő és..

-MIÉRT NEM VAGY HAJLANDÓ SEGÍTENI, MONDD!! CSAK NEM BEJÖN?? HIDD EL NEKEM BIZTOSAN BEJÖN, NAGYON TETSZIK, MERT JÓL NÉZ KI, DE EZ MOST MINDEGY! Azt akarom tudni, hogy MIÉRT NEM SEGÍTESZ!!!- ordított torka szakadtából, nekem meg kellemetlenül hasította magas rikoltása a fülemet.

-17 éves vagy, el tudod intézni magad is -mondtam és egyszerűen kicsuktam a szobámból, kulcsra zártam az ajtót és fülembe dugtam a zenelejátszómat. Nem segítettem neki, nem akartam, egyrészt mertnem akarok rosszat olasz osztálytársamnak, másrészt meg semmi kedvem nincs mégegy ezredik szívességhez, amit egyaltalán nem hálál meg.

-GRR, UTÁLLAK!! -hallottam ordítását, mire felvontam a szemöldököm. Mi ez a "grr"!? Úgy hangzik, mint ha egy kétéves játszana a dínójával és annak hangját utánazná. Mindegy.

Fülembe raktam a fülhallgatómat, aztán a zenelejátszómon kerestem egy jó olasz zenét és kirángattam tákámból a mindenes füzetet és elkeztem bele firkálni minefélét, miközben tompán hallottam az ajtó csukódását. Hátradőltem a székemen és arra gondoltam, hogy a biológia várhat még, már minden más megvan, tehát rajzolhatok, miközben egy nagyon jó zene ment a zenelejátszómon. ,
Egy erdőt rajzoltam, vagyis annak indult, de jó sok macska lett benne, de mindegy volt, senkinek nem tervezem megmutatani a rajzaimat. Ilyenkor csak ritkán jut eszembe a tanulás, az iskola okozta stressz, ilyenkor önmagam vagyok, senki nem irritál, senkinek nem kell megfelelnem, nincsen jegy, nincs idegbetegség a hülye iskola miatt! Arra koncentrálhatok, hogy mennyire jó hangja van kedvenc olasz meg nem olasz énekeseimnek, értem, miről énekelnek, jó a hangjuk és nagyon jó a zene.

Na mindegy én néha komolyan beleélem magam abba, hogy nincs tanulás és csak rajzolhatok vagy zenét hallgathatok. Majd nyáron. Egész nap a szobámban pusztulhatok és bármennyirszer végighallgathatom kedvenc lejátszási listámat, miközben rajzolok, vagy akármit csinálok. De az nyáron van. Ideje lenne visszatérni a biológia vázlathoz.. de annyira nem akarok! Felhangosítottam a zenelejátszómat és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha bárhogyan eljuthatnék Olaszországba. Csakhogy ez valószínűleg soha nem fog megtörténni. Mérgesen elvigyrodtam és leraktam a zenelehátszómat. Nincs bajom a biológiával, de ez a vázlat...!

-Eszter!! -nyitott be.. jaj csak ne Sárát!! -kérem ide a zenegéped, milyenek a zenéid? Akarom hallgatni őket!! - kezdett azonnal követelőzni, én meg nem tehettem meg, hogy egyenesen kizárom a szobámból, mert akkor bömbölni kezd

-nem. Nem adom oda, én dolgom, milyenek a zenéim. - mondtam unottan -kérlek.. tanulni szeretnék.

-DE ADD IDE!! -ordított rám, de én még mindig unottan néztem rá így tovább sikonyált -IDEADOD! MONDOM IDEADOD!! MEG AKAROM HALLGATNI A ZENÉIDET, ADJAD IDE RÖGTÖN!

-nem.

-ANYAAAA! -vetette be az árulkodást, mire én utottan magam elé bámultam

-mi az, Sárikám? Ó, most Eszter tanul, tudod?- nézett rám "ajánlom, hogy így legyen" tekintettel. Fáradtan lerogytam a székemre és rámeredtem a füzetemre.
Nem értettem, nem is akartam érteni, legszívesebben hagytam volna az egészet a francba. A fejemben még mindig hallottam az előbb hallgatott zenét, de nem kellet volna nekem rá gondolnom, teljesen elkalandoztam a zene felé, aztán Olaszországba, gondolatban teljesen máshol jártam, tényleg Rosso mit csinálhat, valóban nagyon jól néz ki, pont olyan majdnem a haja, mint az egyik olasz énekesnek, nem kéne ezen gondolkozni, de mégis nagyon helyes az osztálytársam, jaj, miért gondolok rá, mellette jobb ülni, mondjuk őt nem lehet röhögtetni, de az nem baj.. Tényleg amúgy mi van, ha Fanni elmondja neki az "érzelmeit"? Nem kéne..  nagyon nem akarom őket együtt.! Miért is gondolkozok ezen?! Nagyon abba kéne hagyni.. 

a sejtek felépítése, igen, az agysejtem pusztul, mindegyik öngyilkos lett a tanulás miatt, nem bírom felfogni, szárazabb nem is lehetne. igen, a sejt felépítése.. jaj, mindennek olyan hülye latin neve van.. nem bírom, zenét akarok hallgatni és feküdni valahol, olyan fáradt vagyok, de éjjel nem bírok aludni, mivel nem megy. Ideges vagyok az iskola miatt, dehát ez senkit sem érdekel, mindenki elvárja, hogy "frissen, vidáman" menjek iskolába. Hát ezek a szavak tökéletesen eltérnek tőlem és a személyiségemtől.. fáradtan meredtem újra a biológia vázlatra, próbáltam elhessegetni gondolataimat, amik mind valahogy kapcsolódtak Rossohoz, Olaszországhoz, vagy a kedvenc zenéimhez. Hülyébbnél hülyébb gondolataim lettek, aludni akartam.. most a biológia! Már így is sok időt vesztegettem. Jaj, most jutott eszembe, holnapra még angol is van! Jaj de jóóó! Előbányásztam a szamárfüles angol füzetemet hátha jobban boldogulok, de nem. Nehéz házi volt, tanulni való pedig a munkafüzetven volt, amit az iskolában hagytam. Unottan hátradőltem a székemen, fáradtan meredtem az előttem heverő tankönyvekre és füzetekre. És akkor tudtam, hogy még 1000 év és kész vagyok.