Szavak nélkül [Taegi]

2. fejezet

-Yoongi szemszöge-

Ahogyan megölelt engem, szinte heves dobogásba kezdett a szívem. Már vagy három perce ölelt, én pedig visszaöleltem. Annyira biztonságot nyújt az ölelése. Örökre így akarok maradni. Majd egy idő után eltolt magától, ami után egyből hiányom támadt.
- Vissza kéne mennünk, hiszen Nam leszedi a fejünk, ha későn érünk haza. - állt fel, mire én hamar feleszméltem, és mentem Tae után, akinél ott volt az én táskám is. Nem szeretem, ha bárki is viszi helyettem a dolgaim. Oda sétáltam mellé, majd el akartam venni a táskám, de a magasba tartotta, én pedig alacsonyabb voltam, mint ő, így nem értem el.
- Kéred? - kérdezte nevetve, mire bólintottam.
- Akkor mondd, hogy "Kérem szépen, Tae!" - mondta, közelebb hajolva arcomhoz, mire elpirultam. Attól mert tudja a titkom, attól függetlenül nem fogok megszólalni. Nem szabad. Nekem ez tilos. Megráztam a fejem, mire egy nagyot sóhajtott. Nincs egyszerű dolga velem, de ő vállalta magára, hogy segít, nekem pedig senki sem kérte meg rá. Oda adta táskámat, majd előre indult a kocsijához. Én azóta nem ültem volán mögé, hiszen nem akarok mégegyszer elütni valakit. Beszálltam Tae mellé a kocsiba, bekötöttük magunkat, és elindította a kocsit. Egész úton csend volt, Tae pedig nagyon gondolkozott valamin. Lehet azon, hogyan is bírhatna szóra. Hát sehogy. Senkinek sem fog menni. Meg kéne neki mondanom, hogy fejezze ezt be. Elővettem a telefonom, majd megnyitottam az üzeneteinket. Elkezdtem írni neki.
- Szeretném, ha nem erőlködnél tovább velem. Nem fogok megszólalni soha. Fogadd el, kérlek. Rossz így látni téged. - miután leírtam, el is küldtem neki, mire csipogott egyet a telefonja a zsebében. Nem foglalkozott vele. Jó, igaz vezet, de miután megérkeztünk, azután sem nézte meg. Most komolyan haragszik rám? Lehet most ezzel akar szóra bírni, hogy nem szól hozzám ő sem? Eszes, mit ne mondjak. Beléptünk a dorm ajtaján, majd szinte lerúgta a cipőjét, és úgy sietett fel az emeletre, majdnem fellökve szegény Jin hyungot.
- Ennek meg mi baja van? - kérdezte Jin először a felsiető Tae-re nézve, majd rám, hiszen már papucsban álltam előtte, táskámmal a kezemben. Én csak vállat rántottam, majd gyorsan felsiettem a közös szobánkba. Tae ott volt, és zenét hallgatott, miközben valamit nyomkodott a telefonján. Elővettem a saját telóm, majd leültem az ágyamra, és megnyitottam az üzeneteinket. Nem nézte meg... Újra írni kezdtem neki.
- Most mi bajod van? Szegény Jin-t is majdnem fellökted odalent. Ha haragszol rám, akkor rajtam vezesd le a haragod. - ezzel el is küldtem neki, és meg is nézte. Ránéztem, mire ő is rám nézett.
- Azt akarod komolyan, hogy rajtad töltsem le a haragom? - kérdezte, mire bólintottam. Hiszen ha rám haragszik, akkor ne máson töltse le. Újra írni akartam neki, de észre sem vettem, hogy előttem termett, majd kivette a telefont a kezemből, és letette az éjjeli szekrényemre. Eldöntött az ágyon, majd felém kerekedett. Szemeim nagyra nyíltak, majd el akartam lökni magamtól, de egy kézzel fejem felé szorította kezeimet, míg a másikkal támaszkodott, nehogy rám essen.
- Szóval, hogy is akartad? - kérdezte ajkaimra suttogva. Már éppen meg akart csókolni, mikor valaki ránk nyitott. Úristen, megmentőm megérkezett.
- Uh, zavarok? - nevetett fel Jungkook az ajtóban, mire Tae elengedett és leült az ágyam szélére, én pedig fekve maradtam, hogy feldolgozzam a dolgokat. Uram isten, majdnem megcsókolt a legjobb barátom. Jézusom, Yoongi, nyugi.
- Mit szeretnél? - kérdezte Tae a nyuszi fiútól.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy nem-e jössz velem játszani a kedvenc videojátékunkkal.
- De, megyek egy pár perc. - mondta a mellettem ülő, mire megmentőm bólintott, majd kiment és becsukta az ajtót.
- Nem haragszom ám. - küldött felém egy mosolyt. - És az előzőt sajnálom, csak az érzelmeim... tudod mit, inkább hagyjuk. - vakarta meg a tarkóját. - Most megyek. - állt fel, majd elhagyta a szobát.

-Taehyung szemszöge-

Te jézus isten! Az előbb majdnem megcsókoltam Yoongit. Úristen... én sem vagyok normális. Egyszer nyilván meg akarom tenni, de csak akkor is, ha ő is akarja. Hát ez kész... Most biztosan nem akar a közelembe jönni ezek után. Lementem a nappaliba, ahogyan Jungkook kérte, majd leültem mellé a szőnyegre, és kezembe vettem a kontrollert. Ez tényleg a kedvenc játékunk. Több éve játszunk vele, és rengeteg szintet megnyerünk együtt.
- Most muszáj elvernünk az ellenséget! - kiáltotta, miután beléptünk egy random szobába.
- Mint mindig. - nevettem fel.
- Oh, tényleg mit csináltatok Yoongi-val? - kérdezte, mire nekem majdnem kiesett a kontroller a kezemből. Most mit mondjak neki? Nem mondhatom azt, hogy meg akartam csókolni...
- Öm... csak ellenőriztem, hogy nincs-e valami az arcán... - itt fejbe csaptam magam, de jobb nem jutott eszembe.
- Aha, engem nem nézel hülyének. A vak is látja, hogy odáig vagy érte. Mindenki tudja már, csak Yoongi nem.
- Tessék?! - kiáltottam fel hirtelen, mire a konyhából Jin ránk is szólt, hogy halkabban.
- Itt mindenki tudja. Mikor akarod neki elmondani? - kérdezte Jungkook.
- Hát nem tudom. Mi van, ha nem viszonozza?
- Akkor nem viszonozza, ennyi. Te legalább megpróbáltad. Mindenképpen mondd el majd neki. - veregette meg a vállam.
- És te mint nagy szerelmi tanácsadó, mikor vallasz szerelmet a mi kis Jiminünknek? - nevettem fel.
- Hé! Halkabban, még meghallja! - suttogta, mire még jobban nevetni kezdtem. Ekkor Jimin és Yoongi jöttek le az emeletről, mi pedig feléjük néztünk. Yoongi valamit írt a telefonján, mire Jimin is ezt tette, majd nevetni kezdett.
- Ah Yoongi hyung, te olyan vicces vagy! - karolta át szerelmem Jimin, mire Yoongi halványan elmosolyodott. Jungkook és én is elég féltékenyek lettünk a látványtól. Komolyan, most már Jiminnel is beszél írásban?? Nem tagadom,elfogott a féltékenység.
- Yoongi!! - kiáltott neki Jin hyung a konyhából, mire a kis törpe be is ment a konyhába. Jungkook engem pedig otthagyott, és Jiminhez ment oda. Kivette a kisebb kezéből a telefont, én pedig mellé álltam.
- Hé! Jungkook, add vissza! - vette volna el tőle a telefont, de én elé álltam. Tudnom kell, miről beszélgettek ezek ketten.
- Jól van, semmi okunk félni, Tae! - adta vissza a kisebbnek a telefonját, én pedig megnyugodtam.
- Bunkó vagy, Jungkook, ugye tudod? - durcizott be Jimin, ami be kell valljam, aranyosabbá tette őt.
- Tudom. - rántott vállat legjobb barátom, ezután pedig a konyhába vetette magát. - Jin hyung, mikor lesz kaja? - kérdezte Jungkook.
- Neked? Neked ma nincs kaja, amíg bocsánatot nem kérsz Jimin-től! - fenyegette meg Jin a legjobb barátom.
- Ne csináld már, hyung, az csak óvintézkedés volt! - nyafogott, mint egy kisgyerek, akitől elvették a cukrot.
- Vagy bocsánatot kérsz, vagy nem eszel ma! - tudta le ennyivel, majd újra a kajának szentelte a figyelmét. Jungkook nagyot sóhajtott, majd oda ment Jiminhez, aki a nappaliban volt. Én pedig Yoongira néztem, aki segített a konyhában Jinnek. Milyen kis cuki tud lenni. Elolvadok. Ekkor én is a nappaliba mentem, viszont amit ott láttam, arra nem voltam felkészülve. Jungkook Jimin előtt térdelt és könyörgött neki.
- Kérlek, ne haragudj, Jiminaa! - tette össze két kezét, mintha a megváltó előtt ülne. Én ezen csak jót nevettem és lefotóztam őket. Ekkor valaki mögöttem termett, aki nem más volt, mint Nam.
- Nem szép dolog lefotózni mást a tudta nélkül! - törölte ki a képet.
- Olyan ünneprontó vagy! - durcáztam be most én.
- Te meg egy kis durcás gyerek! Tessék! - adta vissza a telefonom. - Néha úgy érzem, mintha az apátok lennék, Jin meg az anyátok! - fogta a fejét, majd eltűnt az emeleten.
- Megbocsátok, csak kelj fel! - mondta Jimin, mire Jungkook felállt és szorosan karjaiba zárta Jimint.
- Szeretleeeek! - nyomott egy puszit arcára, mire én is és Jimin is meglepődtünk.
- Mármint úgy, mint egy testvért! - tolta el magától a másikat.
- Nem vagytok semmik! - nevettem fel, mire egy üzenetem érkezett Yoongi-tól.
- Beszélnünk kell! - írta le. Megfordultam és ott állt a lépcsőn, mire én csak bólintottam, és felmentünk a szobánkba.
Bezárta az ajtót, majd újra írni kezdett. Telefonom csipogott egyet, majd megnyitottam az üzeneteinket.
- Jungkook tényleg szerelmes Jimin-be? - tette fel a kérdést.
- Igen. Miért? - kérdeztem én.
- Csak mert Jimin is szerelmes belé, és arról beszélgettem vele privátban. Gondolom Jungkook, mivel látta az üzeneteinket, ezért tudja, hogy Jimin szerelmes belé, mégsem vall szerelmet Jiminnek.
- Ez ne a te gondod legyen. Hagyd rájuk. - rántottam vállat. - Te inkább velem foglalkozz. - hajoltam közelebb arcához, mire újra írni kezdett egy halvány pírral az arcán.
- Miért is? Talán szerelmes vagy belém?😏 - most először használt emojit.
- Én? Ugyan, ne nevettess! - próbáltam leplezni magam, de hogy miért, azt ne kérdezze senki sem.
- Nem vagy semmi. De ha nem, hát nem.🤣 - ezzel halkan felnevetett, mire rákaptam a tekintetem. Most először hallottam nevetni azóta az este óta.
- Te most? Nevettél? - kérdeztem, mire bólintott.
- Ez is a te érdemed. - írta le, én pedig mosolyogva olvastam el. Tényleg egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy szóra bírjam.