Szavak nélkül [Taegi]

5. fejezet

-Yoongi szemszöge-

Végre megtörtént. Jimin és Jungkook összejöttek, aminek Tae nagyon örült. Azt nem tudom, engem mikor kérdez meg Tae, hogy lehetek-e a pasija, ha már így összemelegedtünk. Most végre egy hét szünetünk van, így sokáig aludhatok. Csak sajnos ezt drága pasim nem így gondolta.
- Yoongs! - ugrott ágyamra Tae, teljes testével rám nehezedve. - Kelj fel te álomszuszék! - kezdte el csókolgatni a nyakam, ami a gyengém. Elmosolyodtam, de még így sem akartam felkelni. - Naaa, Yoongs, kelj fel! - húzta le a takaróm Tae, mire bosszúsan néztem rá. Nem szeretem, ha felkeltenek. Elővettem a telefonom, majd írtam neki.
- Semmi dolgunk sincsen egy hétig, szóval örülnék, ha hagynál aludni. - írtam le.
- Sajnálom, de attól függetlenül szeretnék időt tölteni a pasimmal! - hajolt az arcomba. Újra írni kezdtem neki.
- Szóval a pasid vagyok?
- Miért nem egyértelmű? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Öm, nem, nem az. - írtam le.
- Jól van, akkor leszel a párom? - mosolyodott el, mire bólintottam, ő pedig az állam alá nyúlva csókolt meg.
- Öltözz fel és gyere reggelizni. Jin tett neked félre és nekem is. - mondta, majd elhagyta a szobát. Én pedig boldogan felöltöztem és lementem Tae után az étkezőbe, ahol már megterített két személyre. Mosolyogva ültem le mellé, majd enni kezdtem. Ahogyan fogyasztottuk a reggelinket, hirtelen veszekedés ütötte meg a fülünket.
- Komolyan nem hiszem el, hogy képes voltál a volt csajoddal smárolni előttem, miközben együtt vagyunk! - kiáltotta Namjoon.
- Ő kapott le engem, nem én őt!!! - üvöltötte Jin hyung.
- Akkor is visszacsókoltad! Komolyan nem hiszlek el. Sőt, nem hiszem el, hogy te meleg lennél! Elmentem! - mondta, majd már csak az ajtó csapódását hallottuk és később Jin sírását. Én és Tae megettük az utolsó falatokat, majd a nappaliba mentünk, ahol Jimin, Jungkook és Hobi már nyugtatni próbálták Jin-t. Szegény... mennyire összetörhetett. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, de Jin csak sírt. Nem gyakran látjuk sírni. Sőt, szinte soha. Leültem mellé és átöleltem hyungomat. Jin csodák csodájára karjaiba zárt és tovább sírt. Mindenki könnyezve és aggódva nézték, ahogyan vállamon sír a hyungunk. Most mit kéne tennünk amúgy? Nem vagyok szerelmi tanácsadó, de ezt meg kéne beszélnie Namjoonnal, ha szereti. Mondjuk nem is tudtam, hogy együtt vannak. De amúgy így belegondolva, aranyosak lehetnek együtt.
- Hyung, mi történt? - kérdezte Hobi aggódva, Jin hátára simítva, miután Jin elengedett és teljesen kisírta magát. Legalább valamennyire tudtam neki segíteni.
- Tegnap este én és Nam elmentünk randizni a kedvenc helyünkre. Viszont a volt csajom megjelent, és elkapta a féltékenység a lányt, és Namjoon előtt csókolt meg. Valamiért nem bírtam ellökni magamtól, és visszacsókoltam, de tényleg nem tudom, miért... Namjoon emiatt berágott, és azóta csak veszekszünk, vagy nem szól hozzám - temette arcát a kezébe.
- Meg kéne mondanod Namjoonnak, hogy véletlen volt az egész, és őt szereted. Szereted, igaz? - kérdezte Jimin.
- Persze. Ő a mindenem... - könnyezett be.
- Akkor ha visszajön, beszéld meg vele. - veregette meg Hobi a hátát, mire Jin halványan elmosolyodott.
- Köszönöm, srácok. Ti vagytok a legjobbak. - nézett ránk hálásan.
- Nincs mit, hiszen erre valók a barátok. - mondta Tae.
- Igen, na meg Jin anya mit érne Namjoon apa nélkül? - mosolyodott el aranyosan Jungkook. Olyan bolond néha. Jin ezen is elmosolyodott.
- Imádlak titeket. - mondta, és jött a családi ölelés. Szeretem, ha ilyet csinálunk, de néha meg tudnak folytani. - Meg fogok beszélni vele mindent, ígérem. - nézett ránk.

-Este-

Én és Tae elmentünk sétálni egy közeli parkba, ahol reméljük, nem találkozunk rajongókkal most. Csak én és Tae vagyunk, és egy... van valami a mellettem lévő bokorban. Hirtelen felugrottam Tae karjaiba, de egy hang sem hagyta el a számat. Pedig eléggé megijedtem. Ekkor az a valami kiugrott a bokorból.
- Egy kutyától ijedtél meg? - nevetett fel Tae, majd letett a földre. Hehe, nagyon vicces. Leguggolt a kutya elé, aki tiszta kosz volt, így nem látni, hogy milyen színű vagy fajta. - Haza vigyük? - kérdezte felém fordulva. Most tőlem vár engedélyt? Végül is idősebb vagyok, de nem hiszem, hogy Jin vagy Nam örülne neki. De mondjuk Jungkook kutyája sem zavarja őket, akkor még egy ilyen kis apróság elfér a dormban, ami amúgy is elég nagy. Bólintottam, mire Tae felvette a kis krapekot, majd másik kezével összekulcsolta ujjainkat, így mentünk vissza a dormba. Otthon egyből a fürdőbe ment, és lefürdette a kutyát, akinek nagyon aranyos pofija volt. Így már nem is olyan félelmetes.

Nagyon kis cuki. Látszik, hogy Tae már most imádja. Mindketten olyan aranyosak. Ekkor a bejárati ajtó csapódását hallottuk, majd azt, hogy Jin és Nam újra veszekednek.
- Gyere! - tette le a kutyust Tae, majd kezem megfogva húzott le a földszintre. A kutya jött utánunk, de megbújt a lábam mögött, míg Tae a kezemet szorongatta. A többiek is nézték a veszekedést, mint reggel.
- Nam, kérlek, beszéljük meg! - fogta meg Jin Namjoon kezét, aki kirántotta azt párja markából és dühösen nézett rá.
- Ezen már nincs mit megbeszélni! Ezek után nem akarok veled lenni! - fordult el Nam, majd el akart menni, ha Jin nem térdel elé. Azta rohadt, erre nem számítottam.
- Kérlek... kérlek, bocsáss meg nekem... nem érzek már semmit az exem iránt... és a fenéért sem tudom, miért csókoltam meg, csak azt, hogy téged szeretlek és senki mást... kérlek, ne szakíts velem... - folytak Jin könnyei, majd lehajtotta fejét, így könnyei Namjoon lába elé hullottak. Nam tekintete megenyhült, majd felsegítette Jint és karjaiba zárta.
- Megbocsátok... ne haragudj rám, hogy ennyi fájdalmat okozok... - fúrta az idősebb nyakhajlatába a fejét.
- Szeretlek... - suttogta Jin, majd mintha elhagyta volna minden ereje, esett össze Namjoon karjaiban. Na igen, semmit sem evett ma és inni is alig ivott, így nem csoda. Ki is van merülve a sok sírástól. Namjoon felvette szerelmét a karjaiba, majd elment mellettünk, viszont észrevette a kutyát. Jajj.
- Az a kutya honnan van? - kérdezte tőlünk.
- Találtuk, hyung. Kérlek, hadd maradjon. - könyörgött Tae, mire Namjoon csak bólintott beleegyezésképpen, majd eltűnt az emeleten. Mi is felmentünk a kis krapekkal, majd eldőltem Tae ágyán, ahová a kis kutyus felugrott. Elővettem a telefonom, majd írni kezdtem.
- Mi lesz a neve? - küldtem el neki, amit egyből el is olvasott.
- Yeontan. - mosolyodott el, mire a kis krapek egy hangosat vakkantott. Tae leült az ágyra, mire Yeontan a buksiját az ölébe tette. Olyan aranyosak mindketten.