Szavak nélkül [Taegi]

4. fejezet

-Yoongi szemszöge-

(1 héttel később)

Tae nem hagyta, hogy változtassak bármit is a szövegen, ezért így, ahogy van, meg lett zenésítve az ízlése szerint, és el is énekelte már párszor a stúdiómban. Most is itt énekli már egy ideje, de én olyan szerelmes szemekkel nézem, mintha most hallanám először, pedig már vagy ezerszer hallgattam meg. Viszont nem lehet megunni. A hangja annyira... gyönyörű. Elkezdtem neki a következő dalt is írni, ami már nem annyira szerelmes, de mégis van mondandója.
- Taehyung! - jött be Jin hyung a stúdiómba, mire felé fordultam, Tae pedig levette a fülest és abbahagyta az éneklést. Kilépett a kis helyiségből, ahol énekelt, majd kérdőn nézett Jinre.
- Mondd. - szólalt meg Tae, bár eléggé fáradt volt.
- Jönnöd kéne táncolni, tudod, nélküled elég nehéz lenne. - mondta Jin, mire Tae egy kisebbet sóhajtott.
- Megyek egy pár perc! - mondta, mire Jin kiment. - Ne haragudj, de mennem kell. - mondta, majd egy csókot akart adni, de felálltam és írni kezdtem neki.
- Megyek veled, és nézem, ahogyan táncoltok, úgy sincs jobb dolgom. - írtam le.
- Rendben, gyere. - fogta meg a kezem, majd elindultunk a táncterembe. Az ajtóban elengedte a kezem, majd egy puszit adott a homlokomra, és beléptünk a többiekhez.
- Na akkor kezdjünk neki! - tapsolt a menedzser, majd elindult az egyik zenénk, és táncolni kezdtek.

Már vagy egy órája táncolnak szinte megállás nélkül. Eléggé rosszul festenek, de a menedzser mindig talál hibát a táncban. Egyik lépésnél Tae már nem bírta tovább, és ájultan esett a földre. Jimin is ugyanez. Mindenki ijedten nézte őket, és köréjük gyűltek. Hamarosan felpattantam a helyemről, és mindenkit ellökve szerelmemtől térdeltem mellé. Hamar kinyitotta szemeit, de egyből vissza is zárta őket, miután rám nézett. Jungkook aggódva térdelt ugyanígy Jimin mellett. Hamar megérkeztek a mentősök, és ellátták a két ájult társunkat. A gyengélkedőben vagyok Taehyung-gal. Jungkook pedig Jimin mellett van a mellettünk lévő ágyon.
- Aggódsz Tae miatt, igaz? - nézett fel rám Jungkook egy halvány mosollyal, mire bólintottam. Nem nagyon szokott velem beszélgetni, ami így most furcsábbá teszi ezt a helyzetet. - Szereted? - kérdezett újra, mire ismét bólintottam. Nem fogok neki sem megszólalni. Bírom a kölyköt, de vele eleve nem beszéltem olyan sokat még azóta az este előtt sem. Én leginkább Jinnel vagy Jiminnel, vagy még Hobival beszélgettem sokat.
- Tudod, keveset beszélünk és beszéltünk ezelőtt is. Viszont Tae, hidd el, mindent megtesz azért, hogy mi újra hallhassuk a hangodat. Nagyon fontos mindenkinek, hogy újra megszólalj... - nézett rám, majd Jimin kezét kezdte simogatni. Olyan cukik. Elmosolyodtam, hiszen Tae tényleg mindent megtesz ezért, csak én túl makacs vagyok. Kezelhetetlen... makacs szamár, akibe Tae mégis beleszeretett, és én meg belé. - Nekem most mennem kell. Az családommal ebédelek ma. Vigyázz helyettem is rájuk, kérlek. Mondd Jiminnek, hogy hívjon fel, ha felébredt. - mondta, mire bólintottam, ő pedig ezt megköszönve hagyott itt a két jómadárral. Pár perc múlva Tae nyitogatni kezdte a szemeit, majd rám nézett egy halvány mosollyal.
- Szia... - mondta, mire én nem hagytam, hogy folytassa, mert ülve hajoltam oda hozzá, és ajkaira tapadtam. Lassan felemelte egyik kezét, majd felsimított arcomra, és kicsit feljebb is ült, de a csókot egy pillanatra sem szakítottuk meg. Hamar átvette a vezetést, és bejutást kért nyelvével, amit nem adtam meg neki, hiszen én még senkivel sem nyelves csókoztam. Elváltam tőle, majd kipirulva néztem rá. Azt hiszem, most ég a pofám.
- Jajj, nagyon cukik vagytok! - mondta Jimin, miközben a telefonját bámulta. Ez mikor kelt fel? Várjunk, látta a csókot? Felpattantam a székemből, ami eldőlt, így Tae és Jimin rám néztek.
- Baj van, Yoongs? - kérdezte Tae. Oda mentem Jiminhez, és kikaptam telefonját a kezéből, majd megnéztem, mit nézett. Egy fotó, amin én és Tae vagyunk, ahogy az előbb majdnem felfaltuk egymást.
- Hm... aranyos fotó! - szólalt meg a hátam mögül életem szerelme. - Át küldöd, Chim? - kérdezte Tae a mellette fekvő fiútól.
- Persze! - kapta ki a kezemből a telefonját. Elővettem a sajátom, majd írni kezdtem neki.
- Jungkook azt mondta, ha felébredtél, hívd fel. - írtam le, mire egyből el is olvasta.
- Oh, köszi, Yoongi! - mondta, majd felkelt az ágyból, és kiment. Végre kettesben lehetek Tae-val.
- Ugye nem akarod sokáig titkolni a többiek előtt, hogy mi... érted? - szólalt meg Tae.
- Maximum Namjoon előtt, hiszen félek, hogy szól a menedzserünknek, aki ez miatt elküld engem, így nem lehetek melletted. - írtam le, majd elolvasta.
- Jajj, Nam hyung biztosan megtalálja a módját, hogyan lehet ezt megoldani, na meg nem hiszem, hogy bárkinek is szólna. - simított kezemre Tae, majd leültem mellé, miután felállítottam a székem.
- Lehet igazad van. - írtam le.
- Nem lehet, biztos. Nekem mindig igazam van. - vigyorgott, mire megforgattam a szemem. Olyan bolond tud lenni néha.

-Jimin szemszöge-

Miután Yoongi leírta, hogy hívjam fel Jungkookot, nagyon boldog lettem. Nos igen, Jungkook elkezdett eléggé rám nyomulni, ami csak azt jelenti, hogy szeret, nem? Nagyon boldog lennék, ha szerelmes lenne belém, hiszen egy óriási vágyam válna valóra.
- Szia, Kookie! - köszöntem boldogan.
- Szia, Chim. Jobban vagy? - kérdezte aggódva.
- Persze, persze, kutya bajom. - legyintettem, de ezt ő nem láthatta.
- Örülök, hogy jobban vagy. Este van kedved sétálni majd a kedvenc helyünkön? - kérdezett újra.
- Persze. Nemsokára jön a sofőröm, és visz vissza a dormba. Te hol vagy amúgy? - kérdeztem én.
- A családommal ebédelek, csak kijöttem a mosdóba. Hamarosan én is hazaérek. Addig vigyázz magadra. - mondta, majd elköszöntünk egymástól, és letette a telefont. Istenem, olyan aranyos. Miután visszamentem az orvosi szobába, Yoongi és Tae aludtak. Tae az ágyon, míg Yoongi félig ülve, félig fekve, miközben a feje Taehyung mellkasán volt. Ők is irtó cukik. Lefotóztam őket, majd ezt is elküldtem Jungkooknak, hiszen látnia kell, milyen aranyosak. Sok időbe telt, mire ezek ketten így egymásba estek. És még nagyon az elején vannak.

Este halkan hagytuk el a dormot, nehogy Nam vagy Jin hyung felébredjenek ránk. Elmentünk a közeli parkba, és ott sétálgattunk, ahogyan azt általában szoktuk, de ez az este most valahogy más volt. Tele volt érzelemmel. Bennem is és Jungkookban is vannak érzelmek, amiket még nem mondtunk el egymásnak. Remélem, ez ma megtörténik.
- Nagyon szép az ég, nem igaz? - kérdezte, felnézve a csillagos égre. Elismerően bólintottam, hiszen tényleg szép volt.
- Tudod, szeretnék valamit mondani... - kezdett bele. Most megtörténik? - Szeretlek, Chim, és szeretném, ha te is viszonoznád. - fogta meg a kezeim, majd magával szembe fordított és a szemembe nézett. Nem mondtam semmit, csak ajkaira csókoltam, amitől meglepődött, de derekamra kulcsolta kezeit és teljesen magához húzott, és viszonozta a csókot.
- Én is szeretlek, Kookie! - bújtam a mellkasába, és átöleltem a testét. Annyira, de annyira szép ez az egész este. Mondjuk, kicsit sem számítottam erre. De hogy Jungkook viszont szeret, az felér minden jó dologgal. Az este további része gyorsan telt. Sétáltunk és beszélgettünk, majd visszamentünk a dormba. Az ajtó előtt megálltunk, és még egy utolsó csókot váltottunk, mielőtt bementünk volna. Belépve csendben levettük a cipőinket, és a nappaliba mentünk.
- Jó éjt, Kookie. - suttogtam, mielőtt bementem volna a szobámba.
- Jó éjt, Chim. - válaszolta egy mosollyal majd ő is a szobájába ment.

Másnap reggel Yoongi és Tae már a konyhában voltak, amikor lementem.
- Jó reggelt! - köszöntöttem őket vidáman.
- Jó reggelt, Jimin! - mondta Tae mosolyogva, Yoongi pedig csak bólintott egyet, miközben valamit írt egy füzetbe.
- Hogy aludtál? - kérdezte Tae.
- Jól, köszönöm. És ti?
- Mi is jól. - válaszolta Tae, majd egy pillanatra Yoongira nézett. Láttam, hogy valami történt közöttük is, és ez boldoggá tett. Mindenki, aki számít, most boldog. A nap további része gyorsan telt. Gyakoroltunk, megbeszélésekre jártunk, és készültünk a következő fellépésünkre. Jungkookkal titokban pillantásokat váltottunk, és néha, amikor senki nem figyelt, megérintettük egymást. Este újra találkoztunk a parkban, és élveztük egymás társaságát. Ahogy telt az idő, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és úgy tűnt, minden tökéletes. Az egész banda észrevette a változásokat, de senki sem tett megjegyzést, amiért hálás voltam. Tudtam, hogy Taehyung és Yoongi boldogsága is észrevehető volt, és mindenki tiszteletben tartotta a magánéletünket.

Egyik este, mikor már mindenki aludni készült, Taehyung és Yoongi megállítottak a nappaliban.
- Jimin, Jungkook, beszélhetnénk egy kicsit? - kérdezte Tae.
- Persze. - válaszoltam kíváncsian.
- Szeretnénk, ha tudnátok, hogy mi is nagyon boldogok vagyunk egymással. És reméljük, hogy ti is azok vagytok. - mondta Tae, mire mindannyian mosolyogva néztünk egymásra.
- Igen, azok vagyunk. - válaszolta Jungkook, és szorosan átölelt engem.