Szavak nélkül [Taegi]

3. fejezet

-Yoongi szemszöge-

Most a banda éppen egy fotózáson van, amin én nyilván nem veszek részt, csak a háttérből figyelem őket. Most éppen Nam és Jin vannak a kamera előtt, hiszen most van a shipp fotózás a rajongók kedvéért. Ilyet minden hónapban csináltunk és csinálunk is. Engem legtöbbször Jiminnel és Taehyunggal fotóztak, hiszen velük vagyok legtöbbet shippelve. Kicsit furcsának tartom a rajongók által kialakított shippeket, de hát ilyen ez a világ. El kell fogadni. Miután Nam és Jin végeztek, Taehyung következett, de mikor mindenki felém fordult, meglepődtem.
- Yoongi, gyere ide! - szólt a menedzser, én pedig egy kis gondolkodás után odamentem elé. - Szeretnénk, ha fotózkodnál Taehyunggal. A rajongóknak hiányzik már a ti párosotok, szóval gyerünk. - tolt oda legjobb barátom mellé, én pedig teljesen be voltam szarva. Hogy mivan??
- Jól van, Taehyung és Yoongi, álljatok egymásnak háttal és érjen össze a hajatok. - mondta a fotós, mire mi tettük, amit kért. Nem is vagyok olyan ruhában, amiben kéne.
- Rendben, most Yoongi karold át Taehyung nyakát. Taehyung, te pedig karold át Yoongi derekát. - mondta az újabb pózt, amit mi nyilván megcsináltunk. Átkaroltam Tae nyakát, aki lenézett rám egy hatalmas mosollyal, majd átkarolta a derekam és teljesen magához húzott. Alul összeértünk, mire egy halk sóhaj hagyta el ajkaim. Ebbe belepirultam és felnéztem újra Tae szemeibe. Az a vigyor, ami most az arcán ült, nem volt semmi.
- Miért pirultál el? - suttogta kettőnk közé, miközben a fotós több fotót is készített már.
- Egy kicsit még maradjatok így, elromlott a gépem. Mindjárt hozzák a másikat. - mondta határozottan, én pedig nem tudom, meddig bírom így.
- Nagyon cukik vagytok, srácok! - kiáltotta Jungkook, mire én még ennél is jobban elpirultam. Ha Tae most nem fogná a derekam, biztosan összeesem. Pár perc után visszatért a fotós, majd elkészített még jó pár képet. Az öltözőben szinte már tényleg forrt a fejem. Láttam már Tae-t póló nélkül, de most valamiért vonzóbb volt a látványa. Szó szerint a nyálam is csorgott. Várjunk, mi ütött belém? Se szó, se beszéd, szám elé kapva kiszaladtam az öltözőből és a stúdiómba szaladtam.

-Taehyung szemszöge-

Amint Yoongi kifutott, mindenki aggódva nézett a becsapódott ajtó után.
- Mi baja lehet? - kérdezte Namjoon tőlem.
- Nem tudom, de megyek, megnézem. - álltam fel, miután már a gyakorló ruhámba voltam, ami kicsivel kényelmesebb a gyakorláshoz. Ezután szaladtam Yoongi stúdiójába, hiszen máshová nagyon nem megy. Útközben sok embert félrelöktem és aggódva csaptam ki a stúdiója ajtaját. Rémülten nézett rám, én pedig becsuktam az ajtót, majd odaültem mellé a kanapéjára.
- Mi a baj? - kérdeztem, mire elfordult tőlem. Most ezt tényleg nem értem. Semmi olyan nem történt vele, nem? - Kérlek, írd le, mi a baj! - fogtam kezére, mire nagyot sóhajtott és elővette a telefonját, majd írni kezdett.
- Azt hiszem, hogy valami megmagyarázhatatlan van bennem irántad. És össze vagyok zavarodva. - ezzel elküldte, én pedig mosolyogva elolvastam.
- Ezt komolyan mondod? - kérdeztem, mire bólintott. - Tudod, akkor itt lenne az ideje, hogy elmondjam, én mit érzek. - néztem szemeibe úgy igazán. Hallottam, hogy nyelt egyet, majd elkezdtem. - Mióta a banda megalakult, azóta érzek valamit irántad. Tudtam, úgysem viszonoznád, ezért nem mondtam el. Most viszont végre magadtól érzel valamit. - simítottam arcára és meglepődtem, hogy nem húzza el a fejét. Közelebb hajoltam hozzá, miközben ő egyre inkább hátrafelé araszolt, így elfeküdt a kanapén, én pedig ajkaira csókoltam. Nem tolt el magától, hanem visszacsókolt, ami miatt belül majdnem szétrobbantam az örömtől. Finoman faltam ajkait, nehogy felsértsem az övét, hiszen most nem ez a célom. Miután elváltam tőle, felültem és őt is magammal húztam.
- Remélem, így hamar rájössz, te pontosan mit érzel. - mosolyodtam el. Ő csak elpirulva nézett rám, majd újra írni kezdett.
- Ezt a csókot megismételhetnénk? - írta le, mire egy félmosollyal néztem rá.
- Szeretnéd? - kérdeztem, mire bólintott. Újra felé hajoltam, viszont nem tudtam megcsókolni, hiszen valaki megzavart minket, így Yoongi ellökött magától, én pedig a földre estem. Ő erre egyből a telefonját kezdte bújni, mintha mi sem történt volna. Milyen kis cuki. Fél, hogy lebukunk.
- Sziasztok! Csak jöttem ellenőrizni, hogy Yoongi-val mi a helyzet. - jött beljebb Namjoon hyung.
- Jól van, ne aggódj. - mondtam Namjoonra nézve.
- Akkor jó. Neked jönnöd kéne táncolni. - mondta Nam.
- Jól van, megyek már! - álltam fel a földről, majd Yoongi elé álltam és füléhez hajoltam. - Este megkapod a csókod. - súgtam, majd Namjoon után szaladva mentem a táncterembe.