Szavak nélkül [Taegi]

14. fejezet (18+)

- Taehyung szemszöge -

Ahogy faltam ajkait, kezeim elkezdték levetkőztetni őt. Yoongi sem volt tétlen, ő is elkezdte lefejteni rólam a ruhákat. Szinte letépte az ingem, és hallottam, ahogy a gombok szanaszét gurulnak a fürdőszoba csempézett padlóján. Elváltam szerelmem ajkaitól, majd a szemeibe néztem.
- De heves valaki. - mosolyodtam el.
- Ne a szád járjon, hanem a kezed! - mondta, majd fordított a helyzetünkön, és most én voltam a falnak szorítva. Kioldotta a nadrágom, majd gyorsan meg is szabadított tőle. Ezzel együtt az alsóm is lejött. Félredobta a ruháim, majd ő is kibújt az utolsó takaró anyagokból. Megfogtam a párom, és menyasszony pózban vittem a kádig. Meztelenül ültünk be a jó meleg vízbe. Yoongi egyből felém mászott, és a nyakamat kezdte el kényeztetni. Huh, ma nagyon a toppon van.
-Dugj meg jó keményen, és ne kímélj.-suttogta. Ahogy Yoongi forró suttogása megérintette a fülemet, egy pillanatra elakadt a lélegzetem. A kád meleg vize körülölelt minket, de nem az volt az, ami most igazán felforrósította a hangulatot. Yoongi teljesen felhúzott engem, és ez még inkább felkorbácsolta a vágyamat.
-Biztos vagy benne? - kérdeztem kicsit rekedten, még mindig kissé megdöbbenve a heves vágyától.
-Sosem voltam még ennyire biztos semmiben.- válaszolta, miközben a nyakamat harapdálta, és testével egyre szorosabban préselt a kád oldalához.
Éreztem, hogy már nincs visszaút. Megfogtam Yoongi csípőjét, és magamhoz húztam őt. Kezeim a derekára siklottak, majd lassan lejjebb, végigsimítva a bőrét. Ahogy ujjbegyeim találkoztak a forró vízzel, és a bőrének puhaságával, Yoongi teste megremegett, és éreztem, ahogy egyre mélyebbre hatoltam benne míg ő az ölembe ült.
- Azt akarom, hogy érezd, mennyire kívánlak. - suttogtam a fülébe, miközben finoman megharaptam a fülcimpáját.
- Mutasd meg.- válaszolta vággyal teli hangon, és éreztem, ahogy teste még jobban feszül az enyémhez. Lassan vezettem be magam Yoongi forró járatáva, érezve, ahogy minden izma megfeszül és elernyed körülöttem. Egy pillanatra megálltam, élvezve a közelségünket, ahogy testünk teljesen összeolvadt. Yoongi mély sóhajt hallatott, és még jobban magához húzott, mintha sosem akarna elengedni.
- Még... - sóhajtotta, és én engedelmeskedtem. Minden mozdulatommal egyre mélyebbre hatoltam, egyre gyorsabban és intenzívebben mozogtam, ahogy Yoongi nyögései egyre hangosabbak lettek. Kezei a hátamon kalandoztak, néha a hajamba túrva, néha pedig a vállaimba kapaszkodva, mintha ezzel akarna megtartani a valóságban.
- Tae... még... keményebben. - kérte szinte könyörögve, és én minden erőmet bevetve mélyítettem az ütemen. A vágyunk egyre jobban felforrósította a levegőt körülöttünk, mintha már nem is a vízben lennénk, hanem egy izzó tűz közepén. Az érzések, amiket átéltem, szinte mindent elsöpörtek körülöttem. Csak Yoongi számított, csak ő, és az, hogy mindent megadjak neki, amit csak akar.
- Itt vagyok... csak neked. - nyögtem, ahogy éreztem, hogy mindketten egyre közelebb kerülünk a határhoz. Yoongi neve suttogva hagyta el ajkaimat, amikor végül mindketten elértük a csúcsot, testünk egyszerre remegett az intenzív élvezet hatására. Egy pillanatra mindketten elveszítettük a kontrollt, csak sodródtunk a vágy tengerében. Ahogy visszanyertem a lélegzetemet, Yoongi homlokát az enyémhez támasztotta, és egy boldog mosoly terült szét az arcán.
- Ez... tökéletes volt, Tae. - suttogta rekedten, miközben ujjai a hajamat cirógatták.
- Te vagy tökéletes. - válaszoltam, és egy puha csókot nyomtam a homlokára. Mindketten kimerülten, de boldogan pihentünk a meleg vízben, élvezve a pillanat utáni nyugodt csendet. Tudtam, hogy sosem fogom elfelejteni ezt az estét, mert minden mozdulatával és minden szavával Yoongi újra és újra bebizonyította, hogy ő az, akivel el tudom képzelni a jövőt.

Ahogy a víz lassan kihűlt, Yoongi halk sóhajjal bújt hozzám még közelebb, szinte teljesen rám feküdt. A szívverése már kezdett normalizálódni, de még mindig éreztem, ahogy mellkasa enyhén emelkedik és süllyed minden lélegzetvételkor.
- Nem is akarok innen kimozdulni. - mormolta, miközben gyengéden cirógatta a mellkasomat. -Olyan jó itt, veled.-elmosolyodtam, ahogy az ujjai le-föl táncoltak a bőrömön. Még sosem láttam ilyen nyugodtnak és boldognak, és ez a gondolat teljesen átmelegített.
- Akkor maradjunk még egy kicsit. - válaszoltam, és megcsókoltam a homlokát. -De lehet, hogy lassan el kéne hagynunk a fürdőt, mielőtt teljesen megfázunk.
- Igazad van. - bólintott, de nem mozdult. Csak egyre mélyebben bújt hozzám, mintha soha nem akarna elengedni. -De most még maradjunk egy kicsit így, jó?
- Ahogy szeretnéd.- válaszoltam, és szorosabban öleltem magamhoz. A csendben csak a víz halk csobogása és a légzésünk hallatszott. Olyan békés volt az egész pillanat, mintha csak ketten léteznénk a világon.
- Tae? - szólalt meg végül Yoongi, és kissé felnézett rám.
- Igen? - kérdeztem, miközben ujjammal egy vízcseppet simítottam le az arcáról.
- Ez a ház... tényleg a miénk lesz?- kérdezte, szemében csillogott valami különleges.
- Igen, Yoongi.- mosolyogtam rá, és egy pillanatra megálltam. -Ez a mi közös otthonunk lesz, ahol együtt építhetünk egy új életet.-láttam, hogy Yoongi szemeiben könnyek gyűlnek, de tudtam, hogy ezek most a boldogság könnyei. Nem tudott megszólalni, csak szorosan magához húzott, mintha minden érzését ebbe az ölelésbe akarná sűríteni.
- Köszönöm, Tae. - suttogta, hangja alig hallatszott, de annál mélyebb hatással volt rám. -Köszönöm, hogy ennyire szeretsz engem.
- Mindig is szeretni foglak. - válaszoltam komolyan.-Minden egyes nap, amíg csak élek.-lassan kimásztunk a kádból, és megtörölköztünk, úgy tűnt, mintha az este varázsa még mindig körülölelne minket. Yoongi gyengéden megsimította a karomat, miközben a törölközőjébe burkolózva rám nézett.
- Menjünk felfedezni a házat? - kérdezte mosolyogva.
- Menjünk.- bólintottam, majd megfogtam a kezét, és együtt indultunk el a hatalmas ház felfedezésére. A nappaliba érve Yoongi elengedett, és lassan körülnézett. Minden egyes bútordarabot, dekorációt alaposan szemügyre vett, mintha csak el akarná raktározni a fejében az emléket. Én pedig csendben figyeltem őt, boldogan nézve, ahogy a szemében újra és újra felcsillan a boldogság.
- Ez tényleg olyan, mintha álmodnék.- mondta halkan, amikor végre megállt a hatalmas ablak előtt, amely a csillagos égboltra nézett.
- Ez az álom most már valóság.- válaszoltam, és lassan mögé léptem, átkarolva őt. -És tudod mit? Még csak most kezdődik.-Yoongi a mellkasomnak dőlt, és csendben nézte a csillagokat. Én pedig tudtam, hogy bármi is jöjjön ezután, együtt bármit elérhetünk. Mert végre megtaláltuk azt a helyet, ahol mindketten igazán otthon lehetünk.-együtt.