Szavak nélkül [Taegi]

15. fejezet

-Yoongi szemszöge-

(2 héttel később)

Már két hete, hogy Taehyunggal és a két kutyával az új házunkban élünk. A többiek is kiköltöztek a dormból végül. Namjoon és Jin egy közös házba költöztek, Jimin pedig a barátnőjével. Hobi és Jungkook szintén egy házban élnek, de köztük nincs semmilyen romantikus kapcsolat. Hobi megsajnálta Jungkookot, és azt javasolta, hogy költözzenek össze. Így nemcsak társaságban vannak, de a mai árak mellett olcsóbban is jönnek ki, ha mindent közösen fizetnek. Hobi-nak van barátnője, de úgy tűnik, szakítottak. Ezt onnan sejtem, hogy mostanában egyre szomorúbb a mi kis napsugarunk. Jungkook azonban még így is feldobja Hobi napjait, amit mindannyian mosolyogva figyelünk.
- Ne, ne, Luna, azt ne rágd meg! - hallottam meg Taehyung hangját a közös szobánkból. Egyre közelebb jöttek a konyhához, ahol a reggelit készítettem. - Hé! Luna, add vissza a papucsom! - kiáltotta kétségbeesett hangon, miközben a kutyát kergette. Én csak nevettem, miközben felvágtam a paradicsomokat.
- Ez nem vicces! - állt meg Taehyung a pult előtt, csípőre tett kézzel. A kutya is megállt, és letette Tae papucsát, ami úszott a nyálban.
- De igenis az. - nevettem tovább.
- Gyere ide! - kiáltotta, majd felém kezdett futni. Azonnal kirohantam a konyhából a nappaliba, ahol Taehyung rám ugrott, és a kanapén kötöttünk ki. Ő felettem volt, én pedig alatta.
- Na, hogy is volt ez, cicám? - nyalta meg az alsó ajkát, mire én is ezt tettem.
- Öm... izé... - kezdtem dadogni. Most komolyan megijedtem? Jézusom, Yoongi, hová süllyedsz? Erre Tae felnevetett, majd ajkaimra tapadt. Könyökén támaszkodott a fejem mellett, így jobban hozzáfért az ajkaimhoz. Vadul csókolt, mintha nem lenne több alkalma rá. Én is viszonoztam édes, de egyben vad csókját, mikor Luna ugatni kezdett. Azonnal elszakadtunk egymástól és felálltunk. Luna, és most már Yeontan is, az ajtót ugatták. Odamentem, és kinyitottam az ajtót, de sehol senki. Valaki biztosan volt itt, mert különben a kutyák nem ugattak volna. Amikor azonban lenéztem a földre, egy levelet találtam ott. Leguggoltam, felvettem, majd visszamentem a házba.
- Ki volt az? - kérdezte Taehyung, amikor elém állt.
- Senkit sem láttam, csak ezt itt. - mutattam a levelet. Azonnal kinyitottam és olvasni kezdtem.

Remélem, nem hittétek, hogy végeztem veletek. Visszatértem egy újabb tervvel, amivel végleg eltehetlek titeket láb alól. Jimint és Jungkookot sikerült szétválasztanom. De titeket valahogy sosem sikerül! Eszméletlenül undorító pár vagytok, így szívességet teszek mind nektek, mind a többi embernek, akik szeretnek, vagy utálnak titeket. Jól jegyezzétek meg, Taehyung és Yoongi, hogy nem lesz nyugtom, amíg szét nem mentek, vagy rosszabb esetben meg nem haltok!

Sok "szeretettel": az utálótok

A szemeim nagyra nyíltak, miközben a levelet olvastam. Tae kikapta a papírt a kezemből, és ő is elolvasta. Végül idegesen összegyűrte, és a kukába hajította. Egyből karjaiba zárt és szorosan megölelt.
- Nem lesz semmi baj, ne aggódj. - suttogta, de a hangján hallatszott, hogy ő is fél, és bizonytalan. Mihez kezdünk most? Ki lesz velünk? Tényleg szétmegyünk, vagy meghalunk?

(Pár nappal később)

Taehyunggal kézen fogva sétálunk abban a parkban, ahol Yeontant találtuk. Ez közel van a házunkhoz és a dormhoz is, ami azóta már üresen áll. Luna és Yeontan pórázon, csaholva sétálnak előttünk. Hirtelen valami nesz ütötte meg a fülem az egyik fa mögül, majd egy fémes csillanást vettem észre az utcai fényekben. Azonnal elöntött a pánik, ugyanis ez nem lehet más, mint az...

Elindult felénk. Fekete ruhát viselt, és kés volt a kezében.

- Tae, fussunk! - suttogtam, hogy ő is hallja. Amikor hátra pillantott, leesett neki, mi történik. Azonnal felkaptuk a kutyákat, és futni kezdtünk a kocsihoz. A támadónk is futni kezdett utánunk, de valahogy lassabbnak bizonyult nálunk. Beszálltunk a kocsiba, a kutyákat a hátsó ülésre tettük. Tae azonnal elindította az autót, de a támadónk utolért minket. Mielőtt szerelmem kiállhatott volna a parkolóból, a támadó kirángatott a kocsiból, majd a kést a szívembe szúrta. Tae szemei nagyra nyíltak, és könnyesek lettek. A támadó elfutott, a kést pedig kihúzta belőlem. A földre estem, majd Tae karjaiban éreztem magam.
- Yoongs... - suttogta megtörten, miközben könnyei végigfolytak az arcán. Megfogtam az arcát, és egy utolsó csókra hívtam. Majd szemeim végleg lecsukódtak.

Zihálva ültem fel az ágyban, ugyanis otthon voltam. Tae pedig mellettem feküdt. A kutyák az ágy végében békésen aludtak. A szívem hevesen dobogott, majdnem ki akart szakadni a mellkasomból. Arcomra simítottam a kezem, és megéreztem a könnyeimet. Ennyire megviselt volna az álom? Te jó ég, ennek az álomnak nem szabad megtörténnie. Mindent el kell követnem annak érdekében, hogy megakadályozzam.