Szavak nélkül [Taegi]

8. fejezet

-Yoongi szemszöge-

Több napja azon agyalok, vajon ki ártott Taehyungnak a koncerten, amíg én nem voltam ott. Tae-t mindenki szereti, szóval ezt így nem értem. Lehet, hogy azért, mert meleg, egyetlen ember elítéli? A többség szava végül is ellene van. Minden más Army támogat minket, és ez a lényeg. Arra az egy valakire, aki Armynak vallja magát, rá kellene szakadjon a plafon. Bántotta az én kis őzike szemű szerelmem, így nem érdemel mást, csak börtönt és az öklömet. Azóta a bátyám és az anyám hirtelen érdeklődni kezdtek felém. Hiányzom nekik, ami furcsa. Jó, igaz, nem tudják, hogy én tehetek apám haláláról, de ha rajtam múlik, nem is fogják megtudni. Szám csukva marad. Már Tae kedvéért sem akarok beszélni, amit megértett, és azóta se hozta fel a témát, nehogy megint elmenjek. Elmesélte, mennyire összetört, amikor kiléptem a dorm ajtaján. Jin hyung alig bírta megnyugtatni. Nos, a bátyámra és anyámra visszatérve megkértek, hogy menjek haza egy időre. Mivel most úgyis egy új dalt kell összeraknom a bandának, ezért most szüneten vagyunk ismét. Nam és Jin hyung elmentek Kínába, és azon belül Pekingbe pihenni, míg Jimin és Jungkook Európába mentek, de azon belül nem tudom hova, mivel nem kötötték az orromra. Hobi a családjához ment. Én és Tae maradtunk csak a dormban. Már csomagoltam erre a pár napra, mikor Tae jött be a szobába egy szál törölközőben. Sosem voltunk egymás előtt szégyenlősek már barátként sem, így ez most sincs másképp. Kicsit sem zavartatva magát dobta le magáról a törölközőt, majd a kikészített ruháját vette fel. Ja, igen, ő is jön velem a családomhoz. Neki nincs jobb dolga, és az ő családja meg úgyis nyaral.
-Mehetünk?-írtam le, mert én már kész voltam.
-Persze!-kapta fel a bőröndjét, amibe én pakoltam neki össze. Ezután a reptérre vitt minket a két biztonsági őr, majd a reptéren rengeteg sikoltozó Army lány és fiú vett körbe a fekete furgont. A testőrök utat törtek nekünk, míg mi húztuk magunk után a bőröndünket Tae-val. Az Armyk sikoltozva futottak utánunk, míg a testőrök védtek minket. Most viszont kicsit sem érdekelt a nagy tömeg, hanem hogy ebben a nagy tömegben meglapulhat Tae és az én utálóm. Ahogy a csomagokat leadtuk, mentünk a magán repülőgéphez. A két testőr elköszönt tőlünk, mi pedig hamar a gépre jutottunk. Leültünk, majd vártunk, hogy a gép felszálljon. Tae a combomra simította a kezét egyre feljebb az ágyékomhoz. Ránéztem, és arca nyugodtságot tükrözött.
-Baj van?-kérdezte, mire megráztam a fejem. Igazából sok minden miatt aggódom. A bátyám és az anyám miatt, valamint az utálónk miatt is. -Miért, mi a baj?-nagyot sóhajtottam, majd elővettem a telefonom.
-A családom miatt és az utálónk miatt aggódom. Féltelek téged az utálónktól az utóbbi baleseted óta, de közben félek a saját családomtól, hiszen mi van az eljárással a szám... vagy ha te belőled véletlenül kiszedik, mi bajom... Bízom benned, nem az van csak... mégis ott van bennem a félelem.-írtam le neki, mire ő figyelmesen elolvasta minden egyes szót.
-Jajj Yoongs, ne aggódj már ennyit. Megértem, csak tudd, hogy itt vagyok veled és mindenben melletted állok. Ha kell, megvédelek... megvédem magunkat, ígérem...-simított arcomra, így combom azon részét megcsapta a levegő, ahol eddig a kezét tartotta. Hiányzik onnan a nagy keze. Újra írni kezdtem.
-Köszönöm, Tae... Öm... esetleg vissza tennéd a kezed a combomra és ott tartanád az út végéig?-írtam le.
-Persze.- mosolyodott el, mire vissz tette a kezét a bal combomra, mivel ő kívül foglal helyet. Telefonján elkezdett videókat nézni szabad kezével, míg én mosolyogva néztem ki az ablakon. Eközben elindult a gép is, úgy változott a táj, nekem pedig lecsukódtak a szemeim.

Tae ébresztett, mikor megérkeztünk, majd a gépről leszállva megkaptuk a csomagunk, és mentünk a parkolóba. A bátyám már rég itt volt a kocsijával.
-Yoongi-ah!-jött oda hozzánk bátyám, mire gyomrom görcsbe rándult. Mosolygós arca helyett hirtelen csalódott arcot láttam, de ez hamar eltűnt, és újra a mosolygós igazi arca lett előttem. Jézusom, már megint képzelődöm. -Sziasztok srácok!-köszönt kedvesen nekem és szerelmemnek.
-Szia Geumjae!-köszönt vissza Tae.
-Na mi van öcsi, már nem is köszönsz a bátyádnak?-nevette el magát, mire Tae aggódva nézett rám. Nos, igen, a bátyám nem tudja, hogy én nem beszélek több mint három éve. És nem is fogok. Talán...
-Öm.... figyelj Geumjae... mióta az apátok meghalt, azóta eléggé megviselt állapotban van és nem szólalt meg egyszer sem. Még nekem sem, pedig a pasija vagyok. Kérlek, ne várd el tőle, hogy beszéljen.-kérlelte a bátyám Tae-t, és féligazságot mondott a kedvemért. Talán mégsem kell aggódnom, hogy elmondja nekik?
-Oh Yoongi-ah....- lett szomorú a bátyám, majd hirtelen karjaiba zárt, amitől én is és párom is meglepődtünk.-Sajnálom, hogy nem lehettem melletted ebben a nehéz időszakban.-oh, ha tudnád, hogy mindent én okoztam, nem lennél ilyen kedves velem. Könnyeim majdnem megeredtek, de Geumjae elengedett.-Jól van öcsi, akkor majd én felvidítalak!-vette el a bőröndjeinket, amit betett a kocsija hátuljába, majd beszálltunk Tae-val hátra, a bátyám pedig a volán mögé és elindultunk a családi házunk felé, ahol felnőttem. Egy fél óra volt az út, majd mikor odaértünk, anyám tárt karokkal várt. Neki is el lett mondva, ami öcsémnek, hogy miért nem szólalok meg, amit megértett. Ezután bementünk a házba és a régi szobámba mentünk Tae-val. Anyám a konyhában főzött, míg mi kipakoltunk. Minden úgy maradt a szobámban, annyi különbséggel, hogy tiszta volt minden. Anya mindig takarít, gondolom, pedig már nem is itt élek. Bátyám sem él itt, hiszen neki vanegy gyönyörű felesége és egy házuk is van, szóval ő is csak hazajött azért, hogy a család újra együtt legyen egy kicsit.
-Yoongs...-lépett oda elém Tae elég furcsa ábrázattal, mire felálltam a bőröndöm mellől, ő pedig derekamra fogott és magához rántott, majd egyből ajkaimra mart. Nos, igen, ma még nem igazán volt alkalmunk erre. Szegénykém már erre várt. Ez boldogsággal tölt el egyébként. Átkaroltam nyakát, miközben viszonoztam a csókját. Finom, puha ajkai, amelyek nem olyan dúsak, de én imádom őket. Ennél tökéletesebb ajkak nem is léteznek a földön. Csók közben végignyalt ajkaimon, ezzel bejutást kérve. Kissé elnyitottam ajkaim, mire ő előre nyomta a nyelvét szájüregembe, ezzel megkeresve az enyémet. Na jó, még sosem nyelveztem senkivel, de ez fenomenális érzés. Még többért könyörögve simultam hozzá, mire Tae a csókba mosolygott és szorosabban fogott engem, mert félő volt, hogy elesünk, annyira mohón faltuk egymást.
-Azta kurva...-lihegte ajkaimra, miután elvált tőlem. Így még sosem csókolóztunk, mióta együtt vagyunk.-Most úgy letepernélek, de akkor a bátyád szerintem kiherélne.-nevetett fel halkan. Elmosolyodtam. Én már szívesen átadnám magam neki, de igaza van, a bátyámnál nem lehet tudni, mit tesz szegény Taehyunggal, ha megtudja, hogy lefekszünk a szobámban. Végül is meg lehet oldani, csak akkor halkan kell. Nem? Elővettem a telefonom, majd írni kezdtem.
-Figyu, én szívesen oda adom magam, de csak akkor, ha anyám és a bátyám elmentek már aludni. Viszont akkor is csendben kell csinálnunk.-küldtem el neki, de teljesen belepirultam, miközben írtam. Tae egy nagy mosollyal olvasta.
-Tényleg megtennéd értem?-kérdezte egy aranyos mosollyal.
-Istenem, hát persze. Én is kívánlak, és te is engem, akkor ez nem is kérdés.-írtam le gondolataimat, amit szintén elolvasott.
-Szeretlek, Yoongs!-bújt nyakhajlatomba, ami kissé csikis érzés volt, ezért egy kicsit nagyobb lett a mosolyom.
-Vacsi!-bújt be a bátyám, majd el is tűnt, gondolom, sietett vacsorázni. Ma én sem ettem sokat és Tae sem, úgyhogy lementünk az étkezőbe, ahol leültünk az asztalhoz és neki láttunk a vacsinak. Anyám mindig is finoman főzött.
-Uhm... Mrs. Min, ez nagyon finom!-kiáltotta teli szájjal Tae, mire anyám és a bátyám nagy szemekkel néztek rá.
-Nálunk nem szokás az asztalnál beszélni családi vacsora közben.-írtam le a mellettem ülőnek, aki elolvasva ezt, elszégyellte magát. Anyám ilyenkor már leordította a vendég fejét, de Tae még csak most először jár nálunk, így ezt elnézi neki. Miután megettük, segítettem anyának elmosogatni, amíg Tae és a bátyám beszélgettek, majd Tae kezét megfogva mentünk fel a szobámba. Amíg vártuk, hogy elmenjenek anyáék aludni, addig filmet néztünk. Kb. egy óra telt el, mikor bátyám jött be jó éjszakát kívánni, majd elment aludni. Anya is elköszönt, majd minden villanyt leoltott a folyosón és ő is elment aludni. A film még mindig tartott, és én annyira bele voltam merülve, hogy elfelejtettem, mi is volt a tervünk ma este a mellettem ülővel. Tae ezt úgy látszik nem felejtette el, így kezét végigvezette mellkasomtól egészen az ágyékomig, ahol rámarkolt, én pedig egy halk nyögést eresztettem el. Tae erre bátran folytatta...

Kövi részben folytatás!😌😏🤫❤️❤️