Szavak nélkül [Taegi]

16. fejezet

-Yoongi szemszöge-

Mióta azt álmodtam, hogy az utálónk leszúr, azóta álmatlan éjszakáim vannak. Egy hét telt el, de minden nap egy örökkévalóságnak tűnik. Nem érzem magam biztonságban, és Taehyung miatt is aggódom. Az utálónk mindent meg fog tenni, hogy elválasszon minket.
– Yoongs! – hallottam Tae hangját a nappaliból.
– Igen? – kiáltottam vissza a konyhából, miközben vacsorát készítettem.
– Csengettek! – mondta Tae, én pedig azonnal az ajtó előtt termettem, és kinyitottam. Hobi és Jungkook álltak ott, én mosolyogva üdvözöltem őket.
– Szia, Yoongi hyung! – ugrott a nyakamba Jungkook, én pedig viszonoztam az ölelését. Mióta kiköltöztünk a dormból, nem találkoztunk sokat, csak a próbákon. Miután elengedtem Jungkookot, beengedtem őt és Hobit is. Még mindig nem szólalok meg mások előtt. Taehyung az egyetlen, akivel beszélek, de mostanában érzem, hogy meg akarok szólalni a többiek előtt is. De... nem tehetem. A saját érdekemben hallgatnom kell.
– Áh, sziasztok! – jelent meg Taehyung kócos hajjal, fehér pólóban és fekete melegítőnadrágban, szürke szőrmés papucsban.
– Szia, Tae! – pacsizott le vele Jungkook, majd Hobi is. – Mi újság veletek?
– Csak pihenünk. – válaszolta Tae lazán, majd beindultak a nappaliba, és helyet foglaltak. Én folytattam a vacsorakészítést, most már négy főre.
– Az utálótok azóta felbukkant?–kérdezte Hobi.
– Szerencsére nem – válaszolta röviden Tae. Én betettem a kaját a sütőbe, majd a nappaliba mentem, és leültem Tae ölébe. Tudom, hogy szereti, ha ott ülök, akár más előtt is, akár csak kettesben.
– El sem hiszem, hogy valaki tönkretette Jimin és köztem lévő kapcsolatot... – hajtotta le a fejét Jungkook. Hobi aggódva simogatta meg a hátát. Halványan elmosolyodtam, hiszen az utóbbi időben érezhető a feszültség Hobi és Jungkook között. Hobi bevallotta Taehyungnak és nekem, hogy szereti Jungkookot. Meglepődtem, de örülök nekik. Jungkook viszont semmit sem vesz észre, pedig Hobi közeledése már elég egyértelmű. Kell ennél több?
– Figyelj, Jungkook... – kezdte Tae, és közelebb húzódott hozzá. – Jimin boldognak tűnik, neked is annak kéne lenned. – mondta halvány mosollyal, majd Hobira nézett, aki kicsit összezavarodott. Majdnem megszólaltam: "Hobi szerelmes beléd, csak gyáva bevallani!" De visszatartottam magam. Nem lenne helyénvaló, ha most beszélnék.
– Valaki boldog lenne veled... – suttogta Hobi halkan. Kerek szemekkel néztem rá, ahogy Jungkook és Tae is.
– Ezt hogy érted, hyung? – kérdezte Jungkook, egyenesen Hobira nézve.
– Úgy értem, hogy én boldog lennék veled, és te is boldog lennél velem!–mondta most már határozottan, Jungkook felé fordulva. A maknae lefagyott, mintha nem tudná, melyik bolygón van.
– Hobi... te...

-Hobi szemszöge-

Ahogy Jungkook döbbent arcát néztem, alig mertem levegőt venni, nehogy elijesszem. Igen, az utóbbi időben elkezdtem érezni valamit iránta, de azt hittem, csak egy kis fellángolás. Azt gondoltam, hogy csak a barátnőm hiányzik, de rájöttem, hogy tényleg szeretem Jungkookot.
– Hobi, te... most komolyan...?–kérdezte, de nem hagytam, hogy befejezze. Felpattantam Tae és Yoongi kanapéjáról, és az előszobába siettem. Gyorsan felöltöztem, és elhagytam a házukat. Már éppen be akartam ülni a kocsiba, amikor valaki átölelt hátulról. Megdermedtem, és mozdulatlanná váltam.
– Hyung, ne menj, kérlek...
– Miért...? Talán tudnád viszonozni, amit érzek? – kérdeztem halkan, a könnyeimmel küszködve.
– És mi van, ha azt mondom, hogy igen? – kérdezte, mire ledöbbentem. Megfordított, és hirtelen ajkaimra csókolt. Nem mozdította az ajkait, arra várt, hogy én tegyem meg. Nem mertem, pedig erre vártam már hetek óta. Amikor ellépett tőlem, még mindig sokkos állapotban voltam. Jungkook megcsókolt! Vagy nem tudom, minek nevezhetném, de nekem ez is sokat jelent.
– Tényleg tudnád viszonozni, amit érzek? – kérdeztem, mire bólintott. Elmosolyodtam, és közelebb húztam magamhoz, majd újra ajkaira tapadtam.