Szavak nélkül [Taegi]

11. fejezet

-Jimin szemszöge-

Mondja meg nekem valaki, hogy miért ilyen bonyolult a szerelem? Egyszer úgy éreztem, Jungkookot szeretem, és ez így is van, viszont egy lány felébresztett bennem valamit. Ezt így melegként nem tudom, hogyan lehetséges, de úgy érzem, az a lány nekem sokat jelent. Mintha ismerném valahonnan. Egyszer találkoztam vele. Egy egész napot együtt töltöttünk, amire Jungkook rájött, és elkönyvelte ezt annak, hogy megcsaltam, pedig semmi sem történt köztem és a lány között. Na jó, egy-két érintés, de semmi több. Viszont megértem Jungkook állását is, hiszen ő mindent megtett azért, hogy engem megszerezzen magának, most pedig újra elveszít az én hibámból. Sajnos nem tudok az érzelmeimnek parancsolni, de nem tudom eldönteni, kit válasszak. Most éppen Jungkook szobájába mentem, mivel ő egyedül alszik egy szobában. Nos igen, nemrég volt egy szobaátrendezés. Én átköltöztem Hobihoz, aki nagyon jó szobatárs, de Jungkook hiányzik nagyon. De végülis ő kérte meg Namjoon hyungot erre. Bekopogtam szobájába, és az „igen" után beléptem. Becsuktam magam mögött az ajtót, és nem mozdultam. Jungkook rám nézett, de elhúzta a száját, mikor meglátott.
- Mit akarsz? - kérdezte flegmán, rám se nézve tovább, hanem inkább telefonját nyomkodta ágyán.
- Én... nos... nem tudnál nekem megbocsátani? Semmi sem történt köztem és a lány között Európában.
- Fogadjunk, azt várod, hogy ezt elhiggyem. - bólintottam. - Tudod, az a baj veled, hogy nagyon naiv vagy, Jimin. Ha a lányba szerettél bele, hát tessék, menj hozzá, nem zavar, hiszen tudom, milyen a szerelem. De legalább ne fájdítsd tovább a szívem, jó?! - könnyesedtek be szemei, mire nekem is és a mellkasomra hatalmas nyomás került.
- Jungkook, kérlek, én téged... is szeretlek...
- Nem megy a kettő egyszerre, nem érted?! - csattant fel.
- Tudom... de...
- Már nem érdekelsz, felfogtad? Menj és hagyj békén! - tolt ki a szobájából, és rám csapta az ajtót. A dorm elcsöndesedett, én pedig sírva fakadtam, és leültem a folyosón, pont Jungkook szobájának ajtaja elé. Nem hiszem el, hogy vége van. De nem tudok választani köztük... Azt hiszem, akkor beszélnem kéne a lánnyal. Elővettem a telefonom, majd hívni kezdtem. Pár másodperc után fel is vette.
- Haerin... találkozzunk... elutazom hozzád. - töröltem le könnyeim, majd felálltam a földről és még utoljára Jungkook szobájára néztem. Elmegyek egy kicsit. Jobb lesz ez mindkettőnknek.

-Yoongi szemszöge-

(1 hónappal később)

- Add vissza! - ugrott rám szerelmem a stúdióban, így elestünk. Elvettem tőle a kedvenc plüssét, amit mindig itt szokott tartani, ha itt van velem a stúdióban. Egy fehér kis cica plüss volt a kezembe. Tae alatt voltam, aki lefogta kezeimet, majd elvette tőlem a macska plüsst, és leszállt rólam. - Rossz vagy, ugye tudod? - kérdezte.
- Tudom, Tae. - nevettem fel, miközben felálltam a földről, megigazítva magamon ruhámat.
- Még mindig olyan jó, hogy nekem legalább beszélsz. - húzott ölébe - mivel ő a kanapén ült -, majd kezeit hasam előtt keresztezte, így szorosan ölelve engem.
- Megígértem. Amúgy is jó beszélni veled. De másnak nem fogok. - hunytam le szemeim, és Tae vállára döntöttem a fejem.
- Tudom, de nem is kell, ha te nem akarod. A lényeg az, amit te akarsz, érted, Yoongs? - simogatta oldalam.
- Értem. Így is lesz. - mondtam egy kisebb mosolyt eleresztve. Ekkor szokásosan Namjoon jött be a stúdióba.
- Srácok! Jimin hazajön! Ma üdvözlő bulit tartunk neki a dormban. Ti is ott lesztek, ugye? Nincs dolgotok? - kérdezte Namjoon sorra.
- Persze, hyung, ott leszünk! - mondta Tae, mire Namjoon bólintott. Tény és való, hogy mindenki örül Jimin visszatérésének. Kivéve Jungkook. Ő nagyon megutálta Jimint. Rengeteg rajongó kérdezte, hogy mi történt, de nyilván nem kaptak választ, hiszen nem mondhatunk Jimin beleegyezése nélkül semmit a sajtónak. Majd ha Jimin akarja, elmondja az Armyknak az okát ennek az egésznek. Már készülődtünk is, majd Tae kocsijával mentünk a dormba. Jimin már ott volt, és mindenki kérdezgette. Mi is csatlakoztunk.
- Sziasztok, srácok! - intett nekünk Jimin, majd mindkettőnket megölelt. Nagyon sokat változott. Egy kicsit magasabb lett, és a haja színe fekete szőke helyett. El kell ismernem, jól néz ki. Mosolyogva néztünk barátunkra. - Bemutatom nektek is a barátnőmet! Haerin, egy európai lány. - húzta az említett lányt maga mellé. Tényleg szép lány volt és szimpatikusnak tűnik, és ez nálam nagy szó.
- Gratulálok, Jimin! Nagyon szép pár vagytok. - mondta Tae, én pedig elismerően bólintottam.
- Köszönjük, srácok! - mondta Haerin.
- Jungkook hol van? - kérdezte Tae.
- Duzzog, és nem tetszik neki, hogy visszajöttem. - rántott vállat Jimin, és mintha egy pillanatra szomorú lett volna. Lehet, azért bánja egy kicsit, hogy ez történt, de mégis olyan nagy szerelemmel néz a mellette lévő külföldi lányra, hogy az hihetetlen. Érzem, itt még bajok lesznek. De egyszer minden megoldódik, nem?

Van itt még valaki?😭🤭 Vagyis olvassa még valaki ezt a könyvet?😭😂❤️ Sorry a kihagyás miatt, de nem volt ihletem meg túl lusta voltam xd 😂 ❤️