Titokban Szeretlek

30.

Dean 

Miután otthagytam az irodában Emmát, összefutottam a liftnél Bill-el.

- Ráérsz? 
- Persze, miért? -érdeklődtem
- Beszédem van veled. - hangja feszült volt
- Pontosan miről? Igazából sok a dolgom.
- Kíméljük meg mások fülét tőle..

..

- Nos? - türelmesen megvártam amíg leül az asztalához.
- Tudod vannak dolgok amiket nem értek..- kezdte a mondandóját - Például, hogy mért Trumpot választották az elnöknek, hogy ki az az elvetemült aki majonézzel eszi a hamburgert, vagy például ki akar turkálni a gyáraim adataiban. 

Egy pillanatra lefagytam, de nem bukhattam le.

- Ezt most nem értem..
- Több gyáram informatikai részlegéről jeleztek, hogy valami idegen akar hozzáférni ilyen-olyan adatokhoz. Azt nem tudom, hogy aki ezt csinálta, az el is érte-e a célját, de gyanús. Te tudsz erről valamit? 
- Úgy kérdezed, mintha nekem erről tudnom kéne.
- Nyíltan fogok most beszélni. Nem leplezed jól magad, tudom, hogy te kutatsz utánam. Pontosabban te is és a kis bögyös asszisztensed. Minek kellettek a számlakönyvek? 
- Nem tudom miről beszélsz..
- Nem gond, legközelebb neked is oda adhatom, ugyanis nincs rejtegetni valóm. 
- Te vagy eltévedve Bill.. engem nem érdekelnek a gyáraid.. sem a számlakönyved, csupán a havi záráshoz kellett.
- Akkor ezután azt megoldom magam. Rendben? - fenébe is
- Ahogy akarod.. 
- Legyünk egymással őszinték. 
- Te most őszinte voltál? Pont ennyire leszek majd én is. - ezzel otthagytam őt

Emma 

- Baj van? - Dean becsapta az iroda ajtaját
- Ahh..nem hiszem el!
- Dean.. mi van? 
- Bill rájött, hogy kutatok utána.
- Mi? Hogyan? - álltam a dolog előtt értetlenül
- Nem tudom, valami beszélt az IT osztályról. 
- Ez még nem olyan vészes nem? 
- De, vészes, ugyanis próbáltam belépni már a rendszerükre, de folyamat kidobott valamiért, hát ezért. Levédette.
- Van más út is, csak higgadtan kell gondolkodnunk.
- Gondolkodnom, már így is eléggé belekevertelek. Tud rólad.
- Hogy érted? 
- A számlakönyv, tudja hogy én küldtelek érte.
- Attól tegyük fel, hogy engem nem avattál be, tehát nem tudok semmit erről az emberről. 
- Veszélyes, ebben egyedül kell tovább mennem.
- Na persze, neked is épp annyira veszélyes.. ezek maffiózók ha így vesszük Dean! 
- Ezért sincs semmi keresni valód köztük.
- Segíteni szeretnék.
- Azzal segítesz, ha távol maradsz. - homlokát az enyémhez érintette. - Nem akarok miattad aggódni. Ígérd meg, hogy ezúttal kimaradsz.
- Jólvan, rendben.

Nehéz távol tartani magad, akkor, ha van esély és lehetőség a javításra. 

- Látom a szemeiden, hogy nem őszinte. Emma ha beleavatkozol..
- Akkor mi lesz? 
- Mindegy, nem avatkozol bele és kész. 
- Nem fogok, nem akarom a kapcsolatunk rámenjen. 
- Én sem, hidd el. 
- A tűzfalat, nem lehetne áttörni? 
- Az előbb tettél ígéretet.
- De arról nem volt szó, hogy a háttérben nem segíthetek.
- De átlehet, csak akkor újabb lebukás lenne. Annak meg nincs értelme. 
- Biztos van erre is megoldás. 
- Nem kell nekem a rendszerük, csak a gyárai.
- Mit akarsz a gyárakkal?
- Tönkretenni, ahogy apám tették tönkre a börtönben. 
- Mit tervezel? 
- Ha elmondom, ugye nem csinálsz hülyeséget?
- Mit tennék? Dean , amúgy is megígértem.
- Inkább majd elmondom akkor, ha sikerült véghez vinni a tervem. Rendben? 
- Rendben.  Egyébként a tesód megint keresett engem , csak hogy tudj róla. Vacsizni akar vinni. 
- Mit feleltél?
- Még nem adtam választ. 
- Menj. Nem kelthetünk gyanút. Megnyugtatom magam azzal, hogy ez csak egy vacsora semmi több. 
- Mert az is. Csak egy vacsora. - megerősítettem
- Annyira féltékeny vagyok, fel tudnék robbanni!
- És én mit szóljak? Lis bármikor a nyakadba ugorhat én meg csak nézzem.. kvittek vagyunk. 
- Lesz msáhogy is. Rendben? 
- Rendben. - öleltem magamhoz

...

Dean

Éjjel csak töprengtem egymagam, miután Lis elaludt. Nem hagytak nyugodni Bill szavai. Belegondolva nyíltan vállalhatnám ezt az egész harcot, akkor viszont lesznek áldozatok. Kivéve, ha okosan csinálom. Apám volt az egyetlen őszinte dolog az életemben, akire mindig számíthattam. Nem hagyhatom, hogy az emlékét befeketítsék. 
Ha kell az életem adom érte. 

Hirtelen felindulásból telefont ragadtam. 

- Szia Caleb.. - Caleb egy régi vegyész barátom az egyetemről. Én csak okostojásnak hívtam, persze a tudta nélkül. 
- Dean .. ezer éve..
- Tudom, később érzelmeskedjünk. Most szükségem van rád. 
- Baj van?
- Nincs, csak kellene nekem valami régről. Emlékszel azokra a bombákra, amiket gyártottál kísérletezés céljából? 
- Emlékszem, de mit akarsz te azokkal? 
- Játszani. Megvannak? 
- Nincsenek. Miért lennének? 
- Mert te Caleb, mindent megtartasz, ne tedd magad. 
- Miért érzem úgy, hogy valami rosszra kell? 
- Mondjuk úgy én is kísérletezős fázisomban vagyok. Kellenek azok a bombák. Mennyi van?
- Ki van zárva, nincs az a pénz, hogy a kezedbe adjam..
- Háromezer dollár készpénzben.  
- Van 4 darab, elég? - ez már tetszik
- Ezzel kellett volna kezdenem, nem igaz Caleb? Kezdetnek nem rossz. Megyek érte, addig bányászd elő a használati útmutatót.