Stray Kids oneshots

~Banginho/Minchan~ 18+

Minho szemszöge:

-Ahh Chan mégh mmh!
-Baby imádom a hangod!
-Ahh...mégh..mégh..!

-Úristenem!- riadtam fel álmombol mikor az ébresztőm meg szolalt.
Arcomat a kezzembe temettem és éreztem, hogy nagyon ég az arcom.
-Mi a baj Minho?- rohant be anyukam a szobámba.
-S-Semmi csak r-rosszat álmodtam. Bocsi, hogy rád hozztam a frászt!- mondtam majd a talkom vakartam.
-Semmi baj! Majd gyere le enni!- mondta majd ki ment a szobámból.

Mikor anyukám el ment akkor vettem észre, hogy az álmom hatassál volt rám.
Gyorsan ki ossontam a mosdoba és ammenyire tudtam vissza emlékeztem az álmomra és egyszerűen csak kivertem magamnak. Nem lehettem hangos szoval polomat számba véve csináltam, hogy el tompintsa a hangomat.
Ezzek útán gyorsan össze készűlödtem és rohantam le a szülleimhez enni.
Meg ettem a reggelim és a macskáim is meg ettetem.
Felhúztam a cípőm és rohantam is a busszra.

Ooo nem is mondtam, hogy mi is tőrtént az álmomba. Hááát van egy srác az iskolában aki nekem lassan 2 éve tetszik sajnos már végzős én meg csak 11-be járok. Szinte mindent tudok róla és meg szálotja lettem az évek alatt de meg szólítani még sose mertem. Mindig a barátjaival van és nem akkarok csak úgy oda menni hozzá.
És, hogy mi történt az álmomba?
Hát nemes egyszerűséggel le feküdtünk. Nem tudom, hogyan tudtam ilyet álmodni de bárcsak egyszer meg is valosúlna.

Mikor be értem a termembe el foglaltam a helyem és a fülhallgatom be dugva kezdtem el zenét hallgatni.
Majd elő vettem egy könyvet és olvastam közben.
Nincsenek nagyon barátaim max álltalános iskolábol. Akik az osztályomba járnak azokba nem bízok meg és úgy nem merek velűk lenni.
Már sokszor vertek át és kellet csalodnom másokba szoval most nem kockáztattok.

Nem tudtam sokáig olvassgatni mert be csöngettek. Szerencsére ösztályfönöki volt és nem valami nehéz tantárgyal kezdtünk.
-Jó reggelt osztály!- mondta majd mindenki vissza is köszönt neki.
-Ma a végzősöknek nincs a tesi tanárja szoval veletek lesznek össze vonva a nagy tesiterembe!- közzölte az osztályfönök aki egyben a tesi tanárunk is.
Gyorsan meg is nézztem mi a kövi óránk és hát persze tesi volt.
Picit be pánikoltam de végül realizáltam, hogy Channal leszek egy léktérbe, és ha szerencsém lesz akkor tudok vele röpizni.

Gyorsan el telt az idő, igazábol csak beszélgettünk. Az osztályfönnökkel nagyon jól lehet dumálni mert kedves és fiattal és nem bunkó fasz mint a többi tanár nagyréssze.
Mikor kicsöngettek rohant az egész osztály ölltözni, hogy ne kelljen sokat nyomorogni.
Amikor le értünk még nem voltak ott a végzősök, szoval gyorsan meg voltunk.
Már be csöngettek mikor le értek és tudtak ölltözni el mondásuk szerint a tanáruk nem vette észre, hogy ki csengettek és nem engedte el őket.

Vegűl mikor meg volt mindenki futni kellet egypár kört és útána le nyújtani. Aztán kezdötött a csapat választás.
Amikor Chan következett én direkt a szemkontaktust fel vettem vele hátha engem választ és bingo.
Majd rám mutatott és biccentett, hogy menjek az ő csapatába.
Mikor indultam oda akkor realizáltam, hogy a nagy szerelmem engem választott a csapatába.
Szívem ezzerel kalapált és kicsit az arcom is égett.
Vegűl be álltam mőge.
Mikor mindenki be állt egy csapatba már fell is ment 2 csapat a pájára.
A többiek le ülltek a padra ahogy én is. De arra nem számitottam, hogy Chan mellém fog üllni.
Nah és itt màr nem bírtam, tovább a szívem nagyon dobogott és múszály voltam ki menni az őltözöbe.
Azt hittem ott le tudok nyugodni és majd pár perc múlva vissza tudok menni.
Mikor le ülltem a földre és arcom a dérdemhez tettem közben probáltam le nyugodni nyílt az ajtó.
Majd valaki le guggolt ellém.
-Minden rendben van?- hallottam meg a hangott. Lágy volt és kedves. Mikor fel emelltem a fejem vettem észre, hogy Chan van ellötem.
-Minden oké, csak sok volt egyszerre ez a sok ember.- hazudtam gyorsan.
-Mi a neved?
-L-Lee Minho!- mondtam picit daddogva és éreztem, hogy arcom fel vesz egy vörös árnyalatott.
-Én meg Bang Chan! Nem vagy lázás? Nagyom vörös vagy.- mondta majd kezét a homlokomra rakta.
-N-Nem, j-jól vagyok!- mondtam még mindig daddogva.
-Igyál egy kicsit aztán gyere, mindjárt mi jövűnk!- mondta mosolyogva és el hagyta az öltözött.
Gyorsan meg mostam az arcom és mentem is vissza.