•Az Utolsó Feljegyzés•

15.

- Jisung. - Lépek be a nappaliba viszont megtorpanok amikor elkezdi játszani a kedvenc dalomat. Csak álltam és néztem őt. A szemeiből folytak a könnyek amiket nem törölt le a kezeivel így az arcáról lefolyt egészen az ajkaira. Késztetést éreztem arra hogy lecsókoljam az ajkairól azokat a könnyeket de nem tettem. Végignéztem rajta nem egyszer nem kétszer. Csak egy alsónadrág és egy aprócska póló volt rajta ami nem takart a testéből túl sokat.

A dallam gyönyörű volt ahogyan a fiú is aki játszotta. A hideg futkosott tőle a hátamon de nem a rossz értelemben. Csodálatos volt mindaz amit azokkal a vékony kis ujjaival művelt azon a zongorán. A falnak támaszkodtam és karbatett kezekkel néztem az arcát amin lassan lefolytak a könnycseppek. Miattam sírt ezt tudtam jól. Szabadulni akart innen de én nem engedtem el. Miért is tettem volna meg? Nem szabadott elmennie mert ő volt a mindenem.

A könnyeivel nem foglalkozva játszotta tovább azt a gyönyörű dalt aminek én a megszállottja lettem csakúgy ahogyan a zongora előtt ülő fiúnak is. Nem voltam rá mérges amiért kora reggel felébresztett hiszen nem tudhatta hogy itthon vagyok. Na meg az a látvány amit nyújtott nekem... A dal végeztével lassan mellé sétáltam ami miatt ő ijedten nézett rám. Én viszont csak mosolyogtam majd az arcára simítottam és letöröltem a könnyeit bár sejtettem hogy a következő kérésem miatt újra sírni fog.

Az az istenverte zongora miatt lettem ennyire megszállottja ennek a fiúnak.

Az ajkaira hajoltam majd lassan kezdtem el csókolni. Az arcát simogattam miközben óvatosan mozgattam az ajkaimat hogy még véletlenül se legyen rossz neki.

- Jisung. - Válok el tőle.

- Hm? - Néz rám érzelem mentes arccal. Rossz volt ezt látni hiszen tudtam hogy haragszik rám amiért tegnap nem hagytam neki hogy elszaladjon.

- Nem megyek ma dolgozni.

-Jó. - Néz el rólam mire én sóhajtok.

- Haragszol rám a tegnapi miatt?

- Nem.

- De igen. - Bólintok. - Nem engedhetlek el pedig megtenném hidd el nekem. - Erre csak hümmög mivel tudja hogy hazudok. Azt hiszi hogy csak bunkóságból nem engedném el de igazából azért mert szükségem van rá. - Feküdj le velem újra.

- M-mi? - Néz rám meglepődve.

- Szükségem van most erre. - Pontosabban szükségem van most arra hogy a lehető legközelebb érezzem magamhoz őt.

- Jolvan. - Néz el rólam.

Nem tudtam azzal foglalkozni hogy mégis hogyan fogom letakarítani a zongorát. Csak néztem ahogyan az előttem álló lassan térdre ereszkedik majd hangosabban sírni kezd. Megint miattam sírt.

Utáltam sírni látni mégis folyton csak miattam sírt. A meztelen kis teste remegett attól ahogyan sírt. Teli volt fájdalommal a pici szíve én mégsem segítettem rajta csak rátettem egy lapáttal a fájdalmára. Arra kértem hogy feküdjön le velem pedig tudtam hogy jelenleg semmi kedve és energiája ehhez. Szívtelen voltam és nem foglalkoztam vele.

Felöltöztem majd újra őt kezdtem el nézni. Még mindig keservesen sírt amit nem volt jó hallgatni mégsem tudtam hogy mit csináljak vele. Nem tudtam hogy csak hagyjam magára vagy kérdezzem meg hogy mi a baja. Régen vigasztaltam már meg valakit így nem csoda hogy nem tudtam mit csináljak.

Nem akartam hogy megfázzon vagy hogy itt sírja ki magát a hideg padlón így a karjaimba emeltem ami miatt csak jobban sírni kezdett. Felvittem a szobámba ahol az ágyra fektettem majd betakartam.

- Jisung. - Simítok a fejére.

- H-hagyjál. - Motyogja csukott szemekkel.

- Tudom hogy nem kellett volna most ezt. - Utalok arra hogy szexeltünk. - Nem gondoltam hogy ennyire nem fogod élvezni. Tényleg sajnálom. - Mondom őszintén majd megindulok az ajtó felé.

- Nekem nem az a bajom hogy lefeküdtünk! - Mondja mire én megállok és visszafordulok hozzá így látom hogy felült az ágyban és már megint alig lát a könnyei miatt. - Nem azért sírok mert nem élveztem hanem azért mert nem akarok elmenni innen! - Ezen én meglepődöm.

- Mi? - Kérdezek vissza hitetlenkedve.

- Nem akarok itt maradni de inkább élném le itt az életemet mint valahol messze az anyámmal! Én nem akarok vele menni! És igen haragszom mert nem hagytad hogy elszökjek és mérges vagyok mert nem érted meg az én helyzetemet! Utállak teljes szívemből mert fogvatartasz de nem akarok elmenni innen pedig tudom hogy te ezt akarod! - Mondja még mindig sírva és kiakadva mire én hümmögök mert nem tudom mit mondhatnék. Az ágy mellé sétálok majd Jisung fejére simítok.

- Hazudtam amikor azt mondtam hogy elengednélek. - A fejéről a tarkojára simítottam. - Nem engednélek el semmi pénzért még akkor sem ha az anyád kérne erre. Nem akarom hogy elmenj de muszáj elfogadnom mert ebben egyeztünk meg az anyáddal. Igazán nem volt tervben hogy ennyire... - Inkább nem fejeztem be a mondatot mert nem akartam hogy tudjon arról hogy mennyire is a megszállottja lettem. - Ha tudnám akkor megoldanám azt hogy itt maradj de nem tudok semmit se tenni.

- Csak engedj el. - Néz el rólam.

- Nem lehet. - Törlöm le a könnyeit az arcáról.

- Akkor ölj meg.

- Nem. - Rázom a fejemet. - Ne is gondolj ilyenekre.

- Inkább a halál mint az anyám.

- Miért utálod őt ennyire? - Kérdezem figyelmen kívül hagyva azt amit az előbb mondott. Még csak hallani sem akarok a halálról. Főleg nem az övéről.

- Megölte az apámat. - Néz fel rám. - És mindenkinek hazudik. Még neked is.

- Mégis miben? - Vonom fel a szemöldököm.

- Nem beszéltem senkivel mert nem engedett ki a házból. Nem mondtam senkinek semmit csak azért hozott ide ezzel az ürüggyel mert idegesítettem. Megvert engem egy hazugság miatt. Csak azért hogy te elhidd a hazugságot miszerint én veszélyes vagyok rátok nézve is. Már régen leléphettünk volna de húzza az időt valami miatt.

- Akkor meg minek ez a nagy felhajtás?

- Nem veszed észre hogy ti vagytok a célpontok? - Néz rám értetlenül. - Tudod mit mondott nekem? - Erre megrázom a fejemet. - Azt mondta hogy ti tehettek az apám haláláról. Ha nem raboltok el engem akkor nem kellett volna megölnie a kórházban az apámat így most ő nem lenne egy gyilkos.

- Gondolj amit akarsz de nem a mi kezünkhöz tapad az apád vére.

- Már nem számít. - Von vállat. - Az anyám terve az hogy csapdába csaljon titeket és én vagyok a csali.

- Ezt meg hogy érted? - Vonom fel a szemöldököm.

- Elhiteti veletek hogy fontos vagyok számára és hogy értem fog jönni. De igazából nem kellek neki mert én csak az vagyok aki közel tart titeket hozzá. Ha nem lennék nálad akkor nem lenne oka idejönni.

- Nem értem. - Sóhajtok. - Mit akar tőlünk?

- Nem tudom. Talán titeket akar. - Néz el rólam. - Talán szerelmes vagy nem tudom. - Von vállat.