•Az Utolsó Feljegyzés•

24.

A napok csak úgy teltek ami idő alatt sikeresen megtudtuk venni a házat ami kinéztünk magunknak. Az én erdőben lévő házamat még nem adtam el de lehetséges hogy ezt fogom tenni vele ugyanis senki nem használná.

Chan nem tudott semmiről így nagyon meglepődött amikor közöltem vele hogy elköltözünk.

- Mégis kivel? - Néz értetlenül.

- Jisunggal. - Ezen persze jobban meglepődött ugyanis arról sem tudott hogy én miért nem akartam hogy nekem adja a pénz felét amit kapott Mrs. Hantól. Nem tudott semmit mondani csak nézett engem döbbenten aztán egy kis idő múlva bólintott egyet.

- Lee Minho ragaszkodik ahhoz a fiúhoz akit eleinte a háta közepére nem kívánt?

- Így van. - Bólintok. Chan tudta hogy nem fogunk éhen halni hiszen van pénzem de ennek ellenére is hajthatatlan volt és átutalta nekem a pénz felét. Ez nagyon nem tetszett nekem de nem bírtam rávenni arra hogy meggondolja magát. Elmondása szerint szükségem lesz a pénzre hiszen Jisungnak venni kell egy csomó mindent. Ebben igazat adtam neki de akkor sem örültem ennek az egésznek.

Az említett fiú pedig folyton morcos és még mindig tartja a távolságot ahogyan én is. Persze beszélgetünk és figyelek rá de már nem kényszerítem arra hogy fogja a kezemet vagy hogy üljön az ölemben. Szeretném újra ezeket csinálni de Chan szerint most jobb lesz ha erős maradok és várok arra hogy Jisung akarjon velem lenni. Persze elmondtam Channak mindent arról hogy mik történtek köztünk a kis ördöggel amin megint csak meglepődött de támogatott a tanácsaival. Azon viszont kiakadt amikor megmondtam neki hogy a fiú még nem nagykorú. Azt hittem hogy ez után már nem fog támogatni de nem így volt. Azt mondta hogy gondoljunk arra hogy hamarosan tizennyolc lesz.

Chan segített nekünk a költözés alatt így eközben nagyon jóban lett Jisunggal aminek örültem hiszen eddig ők nem is beszélgettek. Az új házban szerencsére minden bútort ott hagytak aminek Jisung nagyon örült mert elmondása szerint nem nézne ki jól az én sötét bútoraim abban a szép házban.

- Nem akarok menni. - Nyafog mire én sóhajtok. Ezen a csodás napon végre bekerült a házba minden holmink. Ez lesz az első éjszakánk itt ami miatt én nagyon izgatott vagyok.

- Mondtam hogy nem muszáj iskolába járnod de én örülnék és szeretném ha befejeznéd.

- Muszáj. - Sóhajt miközben a cipőjét veszi fel. - Hová megyünk először? - Kérdezi miután felvette a cipőt majd elém állt.

- Te először a suliba a többit meg addig én elintézem. - Vonok vállat majd elhagyjuk a házat és autóba ülünk. Sok mindent el kell ma intéznünk ugyanis nincs sok időnk pedig úgy tűnik.

Jisungot ma elviszem a suliba ahol megnézheti hogy milyenek a tanítási napok. Mivel még hivatalosan a tanév nem kezdődött el így nem kellene hogy diákok legyenek az iskolában viszont az iskola valami oknál fogva itt előbb kezdődik így van lehetőség arra hogy megnézze a sulit. Jisung szerint a másik iskolában is előbb kezdődött nekik a suli akin én meglepődtem ugyanis az én időmben ez nem így volt. Szerencsére Jisung anyja engedélyezte és segített nekünk abban hogy felvegyék a suliba így szeptemberben már kezdhet is ha Jisung meg nem gondolja magát. Nekem pedig munkát kell szereznem ami szerintem nem lesz olyan nehéz ugyanis nagyon sok lehetőség van ebben a városban. - Mindenféle képpen kérdezd meg hogy miket kell vinned a suliba oké? Mindent írj fel és küld el nekem.

- Jolvan. - Sóhajt amikor leparkolok a suli előtt. Autóval csak negyven perc volt ide az út így azt hiszem hogy inkább majd mindig hozom suliba hogy ne kelljen egy órát buszoznia.

- Hívj ha baj van. Itt leszek a közelben.

- Jó. - Bólint majd kelletlenül de kiszáll az autóból.

- Várj! - Húzom le az ablakot gyorsan mire ő visszafordul felém. - Ne menjek veled?

- De. - Bólint amin én meglepődöm majd kiszállok az autóból. - Csak kísérj be.

- Rendben. - Mosolyodom el majd nyúlnék a kezéhez hogy megfogjam de még időben észbe kapok hogy ezt nem kellene. Bementünk a suliba ami meglepően nagy volt majd megkérdeztük hogy merre is kellene mennünk. Jisung nem akart itt lenni de nem mondta el hogy miért. Attól féltem hogy ismeri az itteni embereket de nem bírja őket meg ilyen hülyeségek. Próbáltam nyugodt maradni hogy ne vegye észre azt hogy én sem vagyok valami jó kedvű. Beszéltünk az igazgatóval aki kedves volt és mondta hogy elkiséri Jisungot a teremhez ahol az osztályfőnöke tart órát. Olyan ideges voltam. Mintha a gyerekemet hagynám elsőnek az oviban. Rossz érzés volt otthagyni de muszáj voltam elintézni a többi dolgot is így végül elmentem.

Sok hely volt ahová el szerettem volna menni ugyanis vennem kell még pár dolgot a házba na meg ugye megakartam nézni hogy milyen munkahelyek vannak itt. Valamelyik nap órákat töltöttem azzal hogy a netet böngésztem a munka után keresgélve így nagyjából tudtam hogy mik azok amik érdekelnének. Leparkoltam egy bolt előtt majd a telefonomon kezdtem el nézni a térképet. Mivel Jisungot én szeretném suliba hozni így muszáj vagyok a sulihoz közel munkahelyet találni. Néhány helyre beadtam már a jelentkezésemet de még nem szóltak vissza szóval egy kissé ez miatt is idegeskedtem.

Végül egy nagy sóhaj után bementem a boltba ahol első sorban villanykörtét szerettem volna venni ugyanis a világítás a házban nem valami remek. Nem akartam Jisung nélkül vásárolni ezért nem sok helyre mentem be így csak azokat vettem meg amik nem várhatnak mert sürgősen kellenek.

Még elmentem elintézni pár papírmunkát a házzal kapcsolatban na meg megváltoztattam a lakcímünket ami meglepően gyorsan ment. Kicsit idegesítő hogy Jisung dolgaihoz még mindig kell az anyja de hamarosan már nem így ezzel nyugtattam magam. Mindezek után pedig mentem vissza az iskolához. Jisung még nem írt hogy végzett volna ezért vártam ott egy fél órát de nem esett nehezemre. Meglepően sok szülő várta a gyerekeket a suli előtt de nem tudtam hogy miért. Lehet hogy ez csak nekem fura ugyanis értem sosem jöttek a sulihoz a szüleim.

Kiszálltam az autóból amikor megláttam hogy a diákok elhagyják az iskolát és nem is sokkal később megláttam Jisungot egy fiúval az oldalán. Halványan elmosolyodtam mert reméltem hogy már is lett egy barátja. Mikor észrevett akkor én intettem neki ami után mind a ketten hozzám sétáltak.

- Jó napot! - Hajól meg az idegen fiú. - Lee Yongbok vagyok de jobban szeretem ha Felixnek szólítanak. - Mosolyog angyalian amin én kuncogok majd én is bemutatkozom.

- Jön velünk a barátod? - Nézek Jisungra majd Felixre aki megrázza a fejét.

- Sajnos van már programom de köszönöm. - Erre csak hümmögök majd beülünk az autóba miután elköszöntünk a fiútól.

- Aranyos fiú.

- Igen. - Bólint.

- Milyen volt? - Nézek rá mire ő vállat von. - Történt valami? - Nézek aggódva.

- Nem. - Rázza a fejét.

- Hát akkor? Nem tetszik a suli?

- Nincs baj vele. Mostmár haza mehetnénk? - Köti be magát majd kinéz az ablakon mire én értetlenül nézek rá.

- Mi a baj Jisung? - Simítok a combjára.