•Az Utolsó Feljegyzés•

30.

- Most mérges vagy? - Néz fel rám.

- Nem. - Rázom a fejemet miközben a fejére simítok. - Én csak bele sem akarok gondolni abba hogy bármilyen formában is el veszítselek. Maradj a fenekeden és ne akarj elmenni mert úgyis visszahozlak.

- Chuyimot szeretted valaha annyire mint engem? - Megdöbbentem a kérdés hallatán ami miatt nem is válaszoltam rögtön.

- Úgy gondolod hogy szeretlek?

- Ne új kérdést tegyél fel hanem válaszolj az én kérdésemre.

- Jolvan válaszolok de előtte irány az ágy. - Biccentek az ágy felé mire ő felmászik rá majd elfekszik ami után én lenyomom a lámpát és Jisung mellé fekszem.

- Még mindig várom a válaszod. - Sürget amin én kuncogok.

- Hogy érted azt hogy szerettem-e annyira mint téged?

- Mi az hogy hogyan? Szeretted vagy nem?

- Nagyon szerettem őt mert ő volt az első igazi szerelmem. - Erre hümmög. - De az hogy szerettem-e jobban nálad... - Elhúzom a számat amit persze nem lát.

- Nem baj ha jobban szereted. Örülnék ha nem szeretnél belém.

- Nagyon szerettem őt de téged még nála is jobban.

- Ezt most csak azért mondod hogy ne érezzem magam szarul?

- Dehogy. - Rázom a fejemet majd felé fordulok és a derekára fogva húzom magamhoz közelebb. - Más vagy mint  Chuyim de még is hasonlóak vagytok.

- Mégis miben hasonlítunk?

- Igazából nem tudnék semmit mondani mert nem vagytok hasonlóak. Csak azért gondolom hogy hasonlítotok egymásra mert mind a ketten éjjel nappal játszottatok azon a zongorán csak az én kedvemért. Fura volt látni téged a zongora előtt mert olyan volt mintha Chuyim lenne de közben pedig mégsem.

- Ő miatta nem zongorázól már? - Erre hümmögök.

- Sokáig a zongorára sem akartam nézni mert ő jutott róla az eszembe. Úgy gondoltam hogy az az övé amihez senki nem nyúlhat még én sem. De aztán jöttél te és még ezt is megengedtem neked. - Ölelem magamhoz szorosabban.

- Szóval ha arra kérlek hogy játsz nekem valamit akkor megtennéd? - Ezen elgondolkozom majd a fejére puszilok.

- Talán majd holnap.

- Úgy is itthon maradok.

- Mégis miért? - Vonom fel a szemöldököm.

- Mert nincs kedvem a sulihoz és azért mert sokára lesz még hétvége.

- Holnap péntek. - Kuncogok. - Az utolsó napot bírd ki aztán felőlem ki sem kell utána kelned az ágyból.

- Egész nap a nappaliban fogunk ülni és zongorázni fogsz.

- Elég határozottan kijelentetted hogy ezt fogjuk csinálni. - Kuncogok hitetlenkedve.

- Hát na. - Von vállat. - Azt mondtad még a múltkor hogy ideje elfelejteni őt. Segítek ebben azzal hogy még időt sem fogok hagyni neked hogy rá gondolj.

- Ez igazán kedves de már nem gondolok rá csak akkor amikor te felhozod.

- Mondhattad volna hogy ne kérdezzek róla.

- Semmi baj ha kérdezel csak mondtam hogy ezen kívül már nem jut az eszembe. Neked hála pedig már nem érzek semmit amikor rá gondolok mert csak az jár a fejemben hogy hogyan tegyelek téged boldoggá.