•Az Utolsó Feljegyzés•

10.

- ... Hálás vagyok mert neki hála megtudtam hogy a szüleim éveken keresztül boldogan éltek nélkülünk mert az egész dolog csak megjátszott volt. Megakartak szabadulni tőlünk és a szerelmemtől is aki sajnos viszont igazából meghalt.

- Mi? - Néz rám meglepődve. - A szüleid élnek? - Erre bólintok.

- De nem voltam boldog amikor megtudtam. Gondolj egy féregnek de azt kívántam hogy bárcsak tényleg meghaltak volna. Éveken keresztül szenvedtünk nélkülük és gyászoltuk őket míg ők ki tudja hogy melyik országban ücsörögtek. Amikor ezt megtudtam tényleg azt akartam hogy haljanak meg. Dühös voltam rájuk amiért ilyet elmertek játszani na meg azért is mert akit tényleg szerettem ő igazából meghalt. Szóval igen... - Nézek rá. - Az anyád valószínűleg innen szedte az ötletet. Tudom hogy milyen valakit gyászolni ahogyan valószínűleg te is. - Erre bólint. - Nem akarom hogy kamu temetésre kelljen mennie a családodnak.

- Én sem szeretném. - Mondja szomorúan. - De anya már eldöntötte és nekem nincs szavam mellette.

- Tudom. - Sóhajtok. - Nincs is értelme ennek az egésznek. Anyád attól fél hogy beszélni fogsz valakivel erről de attól még mert elvileg meghalsz te élni fogsz. Ugyanúgy tudsz beszélni.

- De mi elmegyünk. - Motyogja. - Azt tervezi hogy elutazunk még az előtt hogy rájönnének hogy meghaltam.

- Akkor sem értem. Ha nagyon akarsz akkor valahogy úgy is elmondasz mindent valakinek.

- Ühüm.

- Mindegy. - Nézek rá. - Valószínűleg ez még a jövő zenéje. Nem hiszem hogy az anyád pár napon belül mindent meg tud szervezni.

- Okos egy nő és csak azért nem megy neki könnyen semmi mert én itt vagyok. Valószínűleg örülne annak ha tényleg meghalnék.

- Nem számít. - Rázom a fejemet. - Úgysem igazából halsz meg szóval ha ennyire élvezed akkor idegesítsd tovább az anyádat. - Vonok vállat mire ő csak hümmög. Ezek után nem mondtunk semmit. Nem volt kínos a csend mégis megakartam szakítani. Zavart hogy nem mond semmit pedig tudtam hogy van mit mondania. A kezét még mindig fogtam és nem is akartam elengedni. Elkezdtem simogatni a puha bőrét mert ehhez volt kedvem. Legszívesebben közelebb húztam volna magamhoz és az arcát simogattam volna de nem akartam túl nyomulós lenni. - Hé. - Rám néz mire én sóhajtok. Olyan szépek a szemei.

- Miaz? - Néz értetlenül majd a szabad kezével az arcára fog amin én kuncogok. - Van rajtam valami? - Kérdezi még mindig értetlenül.

- Talán igen. - Elveszem a kezét az arcáról hogy én tudjam megtapintani azt az iszonyatosan puha bőrét. - Talán nem. - Vonok vállat. Simogatni kezdtem az arcát miközben feltérképeztem az arca minden szegletét. A hüvelykujjammal lassan megérintettem az alsó ajkát amin látszólag ő meglepődött. Talán még én is meglepődtem ezen a tettemen. Meglepődtem de nem bírtam megállni. Simogattam az alsó ajkát miközben egyre közelebb hajóltam hozzá. Fogalmam sem volt hogy mit szeretnék csinálni. Engem csak megbabonázott az a szépség aki ott ült előttem.

Megakartam csókolni? Nem. Én csak kíváncsi voltam arra hogy az ajkai is olyan puhák-e. Szóval de... Megakartam csókolni de nem tettem. Nem tudom hogy miért de megálltam. Mintha hirtelen magamhoz tértem volna. Messzebb hajoltam tőle így vettem észre hogy ő végig félve nézett rám miközben a kezemet erősen szorította.

- Sajnálom. - Engedem el a kezét majd gyorsan a dolgozó szobámba mentem ahol rögtön a gép elé ültem.

"37. Feljegyzés

Megőrültem. Teljes mértékben őrült lettem.

Elmondtam neki mindent pedig soha senkinek nem mesélek a múltamról. Talán csak azért mert ittam egy kis alkoholt de nem valószínű mivel tudom hogy mit csinálok. Nem vagyok részeg. Viszont ha tudom hogy mit csinálok akkor miért akartam megízlelni az ajkait? Nem szabad ilyet csinálnom hiszen ő még az én szememben gyerek bár nem tudom hány éves. Na meg ott van az anyja aki..."

- M-Minho.

- Hm? - Nézek fel a gépből.

- Itt van anya. - Motyogja mire én értetlenül és meglepődve nézek.

- Mégis minek? - Állok fel majd megyek ki a szobából viszont amikor mennék le a lépcsőn megtorpanok. Veszek egy nagy levegőt majd megfordulok így ő meglepődve néz rám. Sietve közelebb lépek hozzá majd a tarkójánál fogva az ajkaimra húzom. Egyszer megízleltem az ajkait aztán elváltam tőle majd a bejárati ajtóhoz mentem ahol pedig a nő várt. Nem fogtam fel amit mondott mert még mindig le voltam sokkolódva. Mármint megcsókoltam annak ellenére hogy nem akartam. Oké biztos akartam mert mégiscsak megtettem de baszki! Nem kellett volna.

Tényleg nem fogtam fel hogy a nő mit mond de elhitte azt hogy fáradt vagyok ezért hála istennek lelépett gyorsan. Még álltam egy kicsit az ajtóban majd becsuktam azt. Mentem volna fel az emeletre de a lépcső aljánál megálltam. Ő még mindig ott állt könnyes szemekkel mire én egy nagyot sóhajtottam. Elé sétáltam majd közre fogtam az arcát a kezeimmel.

- Sajnálom. - Mondom miközben letöröltem az arcáról a könnyeit. - Sajnálom. - Halkan mondom miközben újra az ajkaival kezdek el szemezni. - Sajnálom. - Az ajkaira hajoltam majd lassan mozgatni kezdtem a sajátjaimat. A fejemben az járt hogy azonnal engedjem el de nem ment. Csak addig váltam el tőle míg vettem levegőt. Félve nézett fel rám de nem mondott semmit és nem is lökött el magától. Vártam egy kicsit hogy hátha mond vagy tesz valamit de mivel nem mozdult ezért lassan újra az ajkaira csókoltam.

Az ajkai puhák voltak oly annyira hogy el sem akartam hinni hogy én tényleg egy embert csókoltam nem pedig egy angyalt. Nem lehet igazi. Vagy ennyire ápolja az egész testét vagy pedig ő tényleg nem egy emberi lény.

Lassan csókoltam viszont ő nem csókolt vissza ezért elváltam tőle. A szemei könnyeztek a kezeivel pedig a pólója alját szorongatta. Nem akartam bántani de vágytam az ajkaira.

- Sajnálom. - Motyogom miközben az arcát simogatom.

- É-én... - Kezdi el halkan és bizonytalanul. - Én még sosem... - Néz el rólam zavartan.

- Még sosem csókoltak meg téged igaz? - Erre aprót bólint ami engem mosolygásra késztet.

- N-nem tudom hogyan kell. - Mondja olyan halkan hogy csoda hogy meghallottam.

- Ezt nem lehet megtanítani. - Simítok az ujjammal az alsó ajkára. - Tudni fogod hogy mit kell csinálnod. - Nem tudtam hogy mit mondhatnék még mást. Nem tudtam hogy most akkor meg-e csókolhatom újra vagy sem. Nem mondta hogy ne folytassam csak azt hogy nem tudja hogyan kell. - Rajtam gyakorolhatsz. - Meglepődve néz rám majd hümmög. Szerettem volna még ízlelgetni azokat a puha és érintetlen ajkakat de nem akartam hogy túl sok legyek a számára. Én nem akartam megcsókolni újra de megbabonázott azokkal a szemekkel amikkel engem nézett. A szemei ártatlanságot tükröztek mégis láttam benne kíváncsiságot és talán még egy apró kis vágyat is. Lehet hogy az utóbbit csak beképzeltem de akkor ez nem számított.

Újra az ajkaira hajoltam és lassan mozgatni kezdtem az enyémeket ami után ügyetlenül de ő is a sajátjait. Éreztem hogy bizonytalan de ez tetszett. A derekára simítottam mind a kettő kezemmel ezzel közelebb húzva magamhoz. Ő a karomra fogott majd elhajolt tőlem és hevesen kezdte el venni a levegőt. A csók egyáltalán nem volt gyors vagy hosszú viszont sejtésem szerint ez hirtelen sok volt neki. Nem bántam hogy megszakította a csókot mert attól féltem hogy ha folytatjuk akkor tovább lépek és az ágyban találjuk magunkat teljesen meztelenül. Ezt pedig nem akartam.