•Az Utolsó Feljegyzés•

17.

- Megkapod a céget cserébe leszállsz rólunk.

- Jolvan. - Hallom a hangján hogy mosolyog.

- És nem viszed el a fiadat. - Teszem még hozzá ami miatt a túlsó vonalon csönd lett. - Nem akar veled menni Jina. Maradni akar én pedig ezt nem bánom. - Csinálok úgy mintha nem én akarnám annyira hogy itt maradjon. - Nem arra kérlek hogy mondj le a fiadról csak arra hogy ne vidd el őt.

- Sajnos tudom hogy el költözne amint betölti a tizennyolcat és lehet hogy nem úgy tűnik de azért mégiscsak aggódom érte. - Erre szemet forgatok mert ez egy baromi nagy hazugság. - Nyugodtabb lennék ha tudnám hogy nem valami kurva lett belőle azért hogy legyen mit ennie. Szóval nem bánom ha veled marad. - Én is így gondoltam.

- Beszélj Channal aztán azért hívd fel a fiadat is.

- Persze-persze! - Mondja majd elköszön és kinyomja a hívást. Megkönnyebbülten sóhajtok fel majd felállok és az emeletre megyek. Boldog voltam mert elértem azt amit szerettem volna. Viszont a boldog mosolyom lehervadt az arcomról amikor beléptem a szobámba és megláttam Jisungot.

- Mi a baj? - Lepődöm meg mivel sírva térdel a padlón.

- Véletlen volt. - Néz a kezében lévő összetört tárgyra így én is. Azt Chuyimtól kaptam. - Sajnálom. - Néz rám mire én megrázom a fejemet. - Tényleg sajnálom. Én nem akartam de véletlenül...

- Jisung. - Sétálok mellé majd a fejére simítok. - Semmi baj.

- De ez Chuyimé. - Mutat az egyik eltört darabkára amin Chuyim neve áll.

- Ideje elengedni. - Mosolyodom el keserűen. - Amúgy is nem szabad most sírnod.

- Miért? - Néz rám értetlenül miután én mellé gugóltam.

- Itt maradhatsz. - Mondom miközben kiveszem a kezéből az összetört darabokat.

- Beszéltél anyával? - Lepődik meg mire én bólintok majd felállok és kidobom a kukába a kis tárgyat. Talán egy kicsit fájt ezt megtenni de nem voltam szomorú. - Miért maradhatok?

- Megegyeztem vele. - Nézek rá.

- Miben?

- A céget akarta ami az enyém és Chané de nekünk igazából nincs szükségünk egy egész cégre így talán Chan nem bánja ha eladhatja az anyukádnak.

- Nem értem. - Rázza a fejét. - Ez hogy jön most ide?

- Értelem szerűen kettő felé menne a pénz amit kapnánk de én nem kértem. Azt mondtam neki hogy fizessen mindent Channak.

- Tényleg nem értem. - Néz rám kétségbeesetten. - Miért mondod most ezt nekem?

- Azért mert nekem nem kell az anyád pénze. - Mondom miközben elé sétálok majd a karjánál fogva felhúzom a padlóról. - Téged kértelek a pénz helyett. - Meglepődve néz rám majd megrázza a fejét.

- Miért csinálnál ilyet? Megfogod bánni.

- Dehogy fogom megbánni. - Kuncogok miközben a derekánál fogva közelebb húzom magamhoz. - Azt mondta hogy tisztában van azzal hogy lelépnél tőle amint tizennyolc éves leszel így jobban örülne annak ha itt maradnál.

- Ő nem törődik velem.

- Tudom de most egyetértek vele. Maradj itt velem és nem fogsz semmiben sem hiányt szenvedni. Azt csinálsz amit szeretnél csak maradj velem.

- El fogok menni innen is amint nagykorú leszek.

- Nem fogsz. - Mosolyodom el.

- Nem tarthatsz fogságban.