•Az Utolsó Feljegyzés•

18.

- Miért vagy ennyire morcos? - Kérdezem miközben a derekára simítok majd lassan a háta mögé állva ölelem át a derekát.

- Nem vagyok az.

- De igen. - Teszem az államat a vállára. - Duzzogsz és bunkó vagy.

- Vajon miért? - Fordul meg az ölelésemben így meglátom a könnyes szemeit. - Az anyám csak úgy eladott! Lehet hogy te nem kapsz pénzt de a barátod igen és az pontosan olyan mintha eladott volna nektek! Rossz ember de attól még az anyám akit a szívem mélyén ugyanúgy szeretek! Nem akartam vele lenni de attól még igenis hiányzik mert szeretem őt! Neked sosem hiányoztak a szüleid?! Ők is rossz emberek de attól még a szüleid! - Mondja kiakadva majd a könnyeivel küszködve néz rám. Mivel nem mondok semmit így van ideje felfogni hogy miket is mondott ami miatt kétségbeesetten néz rám. - Sajnálom. - Motyogja amire én megint nem mondok semmit hanem inkább az ajkaira hajoltam. Éreztem hogy el akar húzódni tőlem ezért a tarkójára fogva kényszerítettem arra hogy visszacsókoljon. Nem voltam rá mérges viszont ennek ellenére is eléggé erőszakosan csókoltam. Nem haragudtam azért amit mondott én csak szimplán már megakartam csókolni. Csak néztük egymást miután elváltunk egymástól. Jisung szomorú szemekkel nézett engem míg én majd fel faltam a tekintetemmel.

- Igazad van. - Szólalok meg végre. - Rossz emberek voltak de attól még a szüleim. Magamat okolom Chuyim halála miatt pedig tudom hogy igazából az ő hibájuk volt. Örülök amiért nem haltak meg de nem érzek semmit amikor rájuk gondolok és pontosan azért nem mert elvettek tőlem valakit akit mindennél jobban szerettem. Sajnos nem tudom átérezni a fájdalmadat de megértelek.

- Nem is hiányoznak? - Kérdezi halkan mire én megrázom a fejemet.

- Megértem hogy min mész most keresztül de...

- De az semmi ahhoz képest amit veled tettek. - Fejezi be mire én bólintok. - Talán ez igaz de én még akkor sem tudnám nem szeretni anyát. Megölte apát én mégis még mindig ragaszkodom hozzá.

- Nehéz az biztos. - Simítok az arcára. - De mostmár rendben lesz minden.

- Igérd meg.

- Mi? - Lepődöm meg.

- Igérd meg hogy nem fogom megbánni azt hogy itt maradtam. Igérd meg hogy ennyi volt ez a sok bonyodalom.

- Szerinted képes vagyok betartani az igéretemet?

- Remélem. - Von vállat.

- Megigérem ha te is megigérsz valamit.

- Meghallgatom az ajánlatot. - Ezen én elmosolyodom.

- Igérd meg hogy nem mész el miután betöltötted a tizennyolcat.

- Inkább ne igérj semmit. - Fordít nekem hátat mire én sóhajtok.

- Nem értem hogy mi bajod. - Mondom lemondóan.

- Már elmondtam.

- De azt nem hogy velem mi a bajod. - Erre csak vállat von mire én magam felé fordítom a derekánál fogva. - Tényleg érdekel hogy mi a baj velem. - Mondom őszintén. - Nem akarom hogy rosszul érezd magad a közelemben azért mert utálsz.

- Megmondtam már. - Sóhajt. - Semmitől nem fog megváltozni a véleményem.

- Mond el hogy mi a véleményed rólam.

- Nem. - Rázza a fejét. - Nem érdekel ez az egész.

- Engem viszont igen szóval nyögd ki hogy mi a bajod velem. - Mondom határozottan hogy megértse hogy addig nem hagyom békén míg el nem mondja.