•Az Utolsó Feljegyzés•

22.

- Menjünk innen. - Mondja mire én hümmögök. - Rohadtul idegesítő.

- Tudom de próbálj meg lenyugodni.

- De nem tudok! - Mondja idegesen mire én közre fogom az arcát.

- Már el is mentek szóval nyugi. - Nézek az autóra ami már itt sincs.

- De miért kell valakinek ilyen rohadtul bunkón viselkednie? Én nem voltam bunkó! Hozzá sem szóltam!

- Tudom. - Bólogatok. - Tényleg bunkó volt veled ez a nő de már nincs itt.

- Tuti azért volt ilyen mert látta hogy fogod a kezem! Féltékeny és irigy mert őt elhagyta a férje de ez engem nem érdekel! - Magyaráz kiakadva amire én csak hümmögök. - Így már nem is tetszik a ház! Ne merj fizetni ennek a nőnek! Komolyan nagyon idegesítő! Nem is mondtam semmit és mégis belém áll!

- Befejezted? - Kérdezem még mielőtt folytatná.

- Igen. - Mondja mérgesen.

- Jogtalanul volt bunkó ez igaz de felejtsük el oké? Menjünk a következő házhoz.

- De nekem tetszett ez. - Néz a házra. - Nem is! - Szedi le a kezeimet az arcáról. - Nem érdemli meg hogy megvedd. - Mondja majd a csuklómra fogva húz az autóhoz. - Nem megyek be a következőbe. - Makacsolja meg magát mire én sóhajtok.

- Gyere inkább sétáljunk. - Nyújtom felé a kezemet. - Most jót tenne neked a friss levegő.

- Jolvan. - Vesz egy nagy levegőt majd elindul valamerre.

- Jisung.

- Mivan?! - Fordul vissza felém indulatosan.

- Erre. - Mutatok a másik irányba mire Jisung körbenéz majd duzzogva sétál vissza hozzám amin én kuncogok.

- Fogd be. - Dünnyögi mire én hümmögök majd a kezét fogva kezdek el sétálni a jó irányba. - Egy térkép van a fejedben?

- Én csak előre megnéztem hogy merre kell menni.

- Nagyon remélem hogy itt kedvesek lesznek.

- Reméljük. - Mosolygok azon hogy mennyire idegesíti még mindig ez az egész. A nő tényleg oktalanul beszélt vele bunkón és flegmán így megértem hogy fel van háborodva. Hozzá sem szólt a nőhöz aki pedig indokolatlanul kezdte el nem szép stílusban mondani neki hogy merre van a suli meg hogy miért ne menjen oda. - Itt is lennénk. - Állok meg egy ház előtt.

- Ide hogyan akarsz autóval bejönni? - Nézi a szűk kis utcát.

- Sehogy. Ez a lényege hogy itt nem járnak autók. - Erre hümmög én pedig becsengetek.

- Ez megfelel az igényednek? - Mutat a nagy beton falra ami azért van minden ház előtt hogy ne lássanak be.

- Mi?

- Így senki nem zavarhat minket de emberek közelében vagyunk. - Ezen én kuncogok majd bólintok. - Miért nem jön senki? - Sóhajt egy pár perc múlva.

- Nem tudom. - Mondom majd újra becsengetek. Jisung nem bírt megállni egy helyben ezért elengedte a kezemet és fel alá járkált. - Gyere! - Nyújtom a kezemet amikor a kapu kinyitódik. Hozzám szalad majd megfogja a kezemet amin én mosolygok majd bemegyünk a kapun majd a ház ajtajához sétálunk.

- Jó napot! - Nyit ajtót egy idős hölgy mire mi is köszönünk majd beljebb megyünk a házba. A ház belülről és kívülről is szép volt de kisebbnek tűnt mint a másik kettő. Persze ez nem volt nagy baj. Igazából örültem is annak hogy ebben csak egy hálószoba van mert attól féltem hogy a másik kettő házban Jisung úgy döntene hogy külön szobába költözik.