•Az Utolsó Feljegyzés•

16.

- Nem értem. - Sóhajtok. - Mit akar tőlünk?

- Nem tudom. Talan titeket akar. - Néz el rólam. - Talán szerelmes vagy nem tudom. - Von vállat.

- Azt azért nem hiszem.

- Mindegy. - Von vállat.

- Igazából tényleg nem fontos. Az anyád holnap délután jön érted. Próbálok sietni hogy én is ide érjek. - Erre bólint.

- Majd összepakolok később. - Fekszik el mire én hümmögök.

Tudtam hogy szomorú és nem akar menni de hát mit tehettem volna?

Az éjszaka folyamatosan agyaltam azon hogy mégis mivel tudnám elérni hogy itt maradjon az angyalka. Már olyanok jártak a fejemben hogy elrabolom de az nem lett volna jó döntés.

Jisungot néztem aki mellettem feküdt és egyértelműen ő sem aludt. Nem beszéltünk mert tudtuk hogy mind a ketten ugyanaz miatt nem alszunk. Szerettem volna átöleli és egy jó éjt puszit adni neki de nem mertem mert attól féltem hogy még mindig haragszik rám. Na meg azt mondta hogy utál engem ami nem kicsit esett rosszul hiszen én már nagyon is kedvelem őt. Tényleg a megszállottja lettem.

- Jisung.

- Miaz? - Néz fel rám mire én az arcára simítok de nem mondok semmit. - Aludnod kellene mert holnap dolgozól. - Erre hümmögök.

- Neked is aludnod kellene.

- Nem tudok.

- Elhiszem. - A hüvelykujjammal az alsó ajkára simítok mire ő lehunyja a szemeit. Ezen én mosolygok majd a derekára teszem a kezem. - Aludjunk. - Hümmög én pedig nézem még egy kicsit az arcát majd én is lehunyom a szemeimet.

Másnap reggel felébredtem de nem akartam kikelni az ágyból. A mellettem alvó kis angyalkát néztem majd egy nagyot sóhajtottam. Nem akartam hogy elmenjen. Azt akartam hogy itt maradjon velem. Nem tudom hogy mikor és hogy miért de hirtelen a megszállottja lettem. Képtelen vagyok elengedni és belenyugodni abba hogy egy olyan helyre akarják vinni ahová ő nem akar menni.

Feküdtem még mellette egy kicsit aztán a fürdőbe mentem ahol rendbe szedtem magamat majd visszamentem a szobába. Jisung még aludt így halkan felöltöztem hogy még véletlenül se kelljen fel. A konyhában megcsináltam a kávémat aztán megittam lassan miközben azon gondolkoztam hogy mivel győzzem meg az anyját hogy hagyja itt a fiát. Viszont nem jutottam semmire. Pár perc múlva pedig meghallottam az angyalka lépteit így megfordultam hogy lássam őt.

- Miért vagy még itt? - Kérdezi álmosan miután belépett a konyhába.

- Talán zavarok? - Mosolyodom el az álmos arcát látva.

- Nem. - Rázza a fejét. - Csak ilyenkor már el szoktál menni. - Mondja miközben megdörzsöli a szemeit.

- Úgy döntöttem hogy ma sem megyek.

- Miért? - Néz rám értetlenül.

- Miattad.

- Mi?

- Nem mész sehová. - Jelentem ki ami miatt csak még értetelenebbül néz.

- Mivan?

- Úgy döntöttem... - Kezdem el miközben a mosogatóba teszem a kávés csészémet. - Hogy nem mész az anyáddal.

- Miért?

- Mert nem akarom hogy elmenj. - Nézek rá komolyan.

- Miért?

- Miaz hogy miért? - Teszem keresztbe a kezeimet majd a konyhapultnak dőlök.

- Miért akarod hogy maradjak?