Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mintha a magát véget nem érőnek ígérő, zord telet valóban örök nyár váltotta volna fel. Ilyen érzés volt nap nap után Aemond mellett ébredni. Még fel sem nyílt a szeme, a kezével máris keresni kezdett, és amint fogást talált rajtam, magához húzott, hogy átölelhessen.
A karjai óvón fonódtak a derekam köré, és minden reggel csókot hagyott a homlokon, mielőtt az arcát a hajamba temette. Mélyeket lélegzett, hogy minél jobban eltelhessen az illatommal, miközben az ujjbegyei le-fel szánkáztak a karomon.
Rengeteg időt töltöttünk együtt, és még többet beszélgettünk. Megtárgyaltuk a múltat és a jelent, terveket szőttünk a jövőre nézve. Aemond minden rossz érzést és balsejtelmet száműzött a puszta közelségével.
A lelkemet előszeretettel bekebelező árnyak visszahúzódtak a maguk teremtette sötétségbe, és irigykedve nézték a ragyogásunkat. Féltékenyek voltak Aemondra, mert erősebbnek bizonyult náluk, és acsarkodva követelték a szabadságukat, mégsem tűntek többnek halk piszmogásnál. Aemond elcsitította őket, és a jelenlétével tudtán kívül is távol tartott tőlük.
Boldogabb voltam, mint valaha. Szórakozottan figyeltem, ahogy a Nap első sugarai meleg fénnyel árasztották el a szobámat. A külső ablakpárkányon egy színes tollazatú, piciny termetű énekesmadár pihent meg. Körbekémlelt, mintha szemügyre akarta volna venni a Vörös Erőd onnan belátható részét, aztán vidám csivitelésbe kezdett.
Jó ideig figyeltem őt, az éneke láthatatlan kézként simogatott. Miután befejezte a dalolást, széttárta apró szárnyait és elröppent. A tekintetem tovasiklott összekulcsolódó kezünkre. Magasabbra emeltem a jobbomat, s ezáltal Aemond balját is, hogy alaposan megvizsgálhassam. Hosszú, vékony ujjai mellett az enyémek szinte tömzsiknek tűntek.
Rövidre vágott, ápolt körmei és a tenyerén lévő keményebb bőr egyszerre ábrázolta pompában élő hercegnek és magát bepiszkolni kész, tettre kész férfinak. A fejembe szökő gondolat, hányféleképpen és a testem mely pontjain kalandoztak már azok az ujjak, mély pírt csalt az arcomra.
Úgy éreztem, mintha a bőröm minden azon területe, amelyhez abban a pillanatban hozzáért, felforrósodott volna. Az egyébként kényelmes ágy elviselhetetlenné vált, és nem bírtam tovább tétlenül heverészni.
Zavaromban mocorogni kezdtem, mire Aemond felnyitotta a szemét. Az ajkához emelte a jobbomat, és hosszú csókkal illette néhány ujjpercemet. Nyeltem egyet, s amikor szóvá tettem, hogy fel kellene kelnünk, a hangom esetlen és kissé rekedtes volt.
Aemond felsóhajtott, de nem válaszolt. Vártam egy keveset, hátha megteszi a következő lépést, azonban túl jól érezte magát az ágyamban ahhoz, hogy meg akarjon válni tőle. Futólag megcirógattam a kézfejét, majd finoman szétválasztottam az ujjainkat. Felültem, kisimítottam néhány kósza hajtincset az arcomból, és nagyot nyújtóztam.
