Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aegon nem volt hajlandó magamra hagyni. Hiába förmedtem rá dühömben vagy könyörögtem neki elkínzottan, egyik módszerrel sem tudtam elűzni a közelemből. Azzal, hogy aznap este a karjában leltem menedékre, akaratlanul is elértem, hogy onnantól kezdve szinte minden éber percét rám fordítsa.
A legfinomabb ételeket hozatta a szobába, és folyton arra ösztönzött, hogy egyek. Ha nem bírtam visszafogni a sírást, néha csak lekuporodott mellém, máskor óvatoskodva megsimogatta a hátamat, majd finoman magához ölelt, és addig nem eresztett, amíg abba nem hagytam a zokogást, vagy álomba nem szenderültem.
Az uralkodói teendőit mellőzte, a Kistanács termében alig fordult meg. Olykor rövid egyeztetéseket folytatott a Segítővel, egyébként vakon rábízta a birodalom irányítását. Nem érdekelték a kötelességei, sem a nép panaszai, de amiért különösen hálás voltam neki, hogy senkit nem engedett a közelembe, és nem is várta el tőlem, hogy elhagyjam a szobát.
Gyászomból fakadó erőtlenségemet örökkévalóságnak éltem meg, noha alig két-három nap telt el. Azután nem maradt több könnyem, a bennem tomboló bénító fájdalom helyét pedig mind nagyobbra növekvő harag vette át. A tagadást kérdések hada váltotta fel, és a testem köré tekeredő halál bűze, mely mindaddig megbénított, Aegon vigaszt nyújtó karjainak súlya alatt semmivé foszlott.
Dühből születő tettrekészség kebelezte be minden porcikámat. Tudni akartam, mi történt pontosan, ami végül tragédiák sorához vezetett, s a válaszok iránti hajthatatlan vágyam végképp zabolátlanná vált, miután Aegon közel négy nappal a szeretteim halálhírének közlése után elárulta, hogy az egyikükről terjedő pletyka hamisnak bizonyult: az anyám ugyanis élt.
– Látták őt sárkányháton – mesélte Aegon, miközben lehuppant mellém az elmúlt napokban saját alvóhelyévé tett pamlagra.
Nem hoztam fel neki többször, mégis sejthette, hogy továbbra sem kívánok egy ágyon osztozni vele. Nem szólt a cseréről, de azt követően, hogy én egyik reggel az ágyban tértem magamhoz, ő meg a kandallóhoz közeli ülőalkalmatosságon aludt, már egyértelmű volt a szándéka.
Először vonakodtam megköszönni a figyelmességét. Azt hiszem, bizonyos mértékben szégyelltem magam, amiért kitúrtam a saját ágyából, még ha egészen konkrétan nem is így történt. Végül a bűntudat rávett, hogy ébredése utána elrebegjek neki egy köszönömöt.
Megdörzsölte a szemét és felült. A háttámla miatt csupán a fejét és meztelen mellkasának felét láttam, mégis illetlenségnek tűnt őt nézni. Aegon elmosolyodott, a tekintetünk nemsokára egymásba kapaszkodott. Én komolyan gondoltam, amit az esküvőnkkor mondtam, felelte akkor. Most és mindörökké, jöjjön bármi.
– Néhány halász is megerősítette a hírt – folytatta Aegon. – Rhaenyra életben van, és épp az öcséd maradványait keresi a Hajózúzó-öböl környékén.
