For As Long As I Can Remember (It's Been December) - L.S. Magyar fordítás

Prológus első része

- Mit gondolsz a thai-ról?

Louis a hátára fordult, és kinyújtóztatta a lábait. Már majdnem elaludt, amikor a telefonja csörögni kezdett. Niall szokásához híven rögtön a lényegre tért - A sült csirkéjük olcsó KFC-s.

Niall felnevetett - Ezért vettem neked tésztát.

- Azt szeretem. - Louis felült. Lenémította a tévét - Pontosan miért is vettél nekem vacsorát?

- Mert szükségem van egy helyre, ahol aludhatok ma este, és épp hozzád tartok.

A szokásos - Veszekedés... - Louis megpróbált visszaemlékezni a nő nevére - Susannal?

- Cindyvel - javította ki Niall - Kirúgott engem.

- A vendégszobám a tiéd.

- Öt perc múlva ott leszek. - Niall vidámnak hangzott ahhoz képest, hogy épp most rúgta ki a barátnője a lakásából. Nagyjából semmi sem viselte meg Niallt igazán.

Louis letette a mobilját a dohányzóasztalra, és felállt, hogy a konyhába menjen. Még mindig a munkahelyi öltönyében volt, a nyakkendője lazán lógott le az ing gallérjáról, az első három gombja szabadon volt. Louis megpillantotta saját tükörképét a sötét, padlótól a mennyezetig érő ablakban, amely London éjszakai fényeire nézett.

Néha kétszer is meg kellett néznie, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg ő tükröződik benne. Drága öltönyök, egy tágas londoni loftlakás, díszes, dizájner bútorokkal, és a Cowell Law LLP legfiatalabb junior partnereként betöltött pozíció. Ilyen lett Louis az elmúlt öt évben.

Azzá vált, amit az emberek sikeresnek neveznek. Az arca homályos tükörképét tanulmányozta, és azon tűnődött, vajon csak ennyi volt-e az egész. Elfordult, levette a nyakkendőjét, és otthagyta a konyha egyik székén lógva. Miközben kivett két sört a hűtőből, félrelökte a komor gondolatot.

Persze, hogy sikeres volt, és persze, hogy boldog volt. Keményen megdolgozott ezért. Három éve már, hogy Louis képes volt anyagilag kisegíteni a családját, és biztosítani mindannyiuk számára a biztos jövőt. Minden testvérének megtakarítási számlája volt, hogy egyszer majd biztosan főiskolára vagy egyetemre járhassanak. Az édesanyja házának jelzáloghitelét már majdnem kifizette, és Louis maga is megengedhette magának ezt a puccos lakást, valamint az előkelő életmódot.

A kemény munka juttatta ide. Kemény munka, amibe minden energiáját bele kellett fektetnie, miután öt évvel ezelőtt felfordult az élete. Erre volt szüksége, hogy elterelje a figyelmét arról az üres lüktetésről, ami minden reggel, amikor felébredt, a mellkasában érződött.

Éppen letette az üvegeket a dohányzóasztalra, és kikapcsolta a tévét, amikor megszólalt a csengő. Ez rövidre zárta a gondolatait, a régmúlt éjszaka emléke, a felszakadt bőr és a véres kezek eltűntek a szeme elől.

- Én mondom neked, idén hó lesz karácsonykor! - mondta Niall, amikor belépett. A karja tele volt bevásárlószatyorral, és a gitártáskáját az egyik vállára vetette.

- Vettél nekem kaját a hét hátralévő részére is?- kérdezte Louis, miközben becsukta az ajtót.

- Csak beugrottam a Tescóba, és megvettem a legszükségesebbeket. - Niall letette a szatyrokat Louis konyhaasztalára - Mert a hűtőd mindig üres.

Louis belenézett a szatyrokba - Csak szeretek étteremben enni.

Niall úgy mozgott a konyhában, mintha a sajátja lenne. Tányérokat és evőeszközöket vett elő, és kinyitott néhány doboz thai kaját, amit a tányérokra lapátolt - Te általában munka közben eszel. Ez egészségtelen, én mondom neked.