Stray Kids oneshots

~Banginho/Minchan 1. rész~

Minho szemszöge:

-Channieh!- futottam oda hyungomhoz reggel az iskola kapujában.
-Szia Minnieke!- köszönt vissza és szorosan magához ölelt.
Annak ellenére, hogy teljesen bele vagyok zúga nem vagyunk együtt.
-Hogy aludtál?- kérdezzte mikor meg indultunk befele az iskolába.
-Jól, te tudtál aludni?- kérdezztem vissza mert tudtam, hogy Chan kevesett alszik északánként.
-Tudtam egy kevesett aludni.- mondta egy mosollyal az arcán.

Szerencsére egy osztályba járunk.
Be érve a terembe el foglaltuk a helyünk és folytattuk a beszélgetést.

Ahoz képest nagyon jól telt a napom és Chan a szokásosnál is kedvesebb volt és bujosabb.
Annyira sokat ölelgettet, hogy az ilatátt is át vette a pulcsim.

Mikor haza értem ettem és tanultam majd kb fél 4 fele csöngettek.
A szülleim nem voltak otthon szoval nekem kellet ajtott nyitni.
-Jó napot. Miben tudok segíteni?- nyitottam ajtott.
Egy fekete öltönyös fickó volt elöttem és nem szolt semmit sem.
Majd pár perc kínos csend útán be akkartam csukni az ajtott de hírtelen egy zsákott húzott a fejemre az ismeretlen férfi.
Nem tudtam idöben reagálni és már a kezzeim meg is voltak kötve.

Nem tudtam sokat fel fogni a dolgokbol csak annyit, hogy a liftben le vitt és gondolom a pakolóban egy kocsi hátsó üllésére dobbott.
Nem tudom pontosan mennyit mentünk de 1 óra biztosan volt.

Majd mikor meg állt végleg a kocsi akkor ugyan úgy ki ráncigáltak a kocsibol és a karomnál fogva ráncigáltak.
2-3 perc séta útán egy ajtó kopogtattás után be léptünk egy ajton majd valahova le ülltettek ami egy kanapé lehetett.
A kezzeim nem eresztették el és a felyemröl sem vették le a zsákott.

-Szia Minnieke!- hallotam meg egy igen ismerös hangott.
Nem állt messzire tölem az illető és éreztem egy igen ismerös illatott és reménykedtem, hogy nem arra az emberre gondolok aki ugyan olyan parfümött használ mint Chan.
Nem szolaltam meg csak vártam mi lesz.
Majd lassan le lett rólam véve a fekete zsák.
Ahogy észre vettem ki állt elöttem szemeim be könnyeztek és lassan folytak le a sós cseppek.
-Miért sírsz?- jött oda Chan hozzám és törölte le a könnyeim.

Még volt pár ember a szobába azokat ki küldte.
Nem mertem meg szolalni csak probáltam nem sírni mint egy óvodás.
-Gondolom nem fogsz meg szolalni szoval el mondom miért vagy itt.- mondta majd fejem államnál fogva fel emelte ezzel tekintetünk találkozott.
El akkartam forditani a fejem de erősen fogta arcom.
-Tudot Minho most egy ideig nem mehetsz haza. Velem maradsz és el nem engedlek.- mondta.
-M-Miért csináltad ezt?- kérdezztem elég halkan.
-Mert szeretlek! Kurvára szeretlek és nem akkarom, hogy másé legyél! És tudom, hogy te is szeretsz engem csak nem merted eddig el mondani!- mondta majd erősszakosan az ajkaimra hajolt.

Vadul falni kezdte párnácskáim, alig tudtam követni.
Kezzeim még össze voltak kötve szoval nem tudtam el lökni magamtol.
Majd el vált ajkaimtol és hátra döntött a kanapén és meg támaszkodva hajolt a nyakamra és csókolgatni kezdte.

Fejem oldalra forditotta, hogy jobban hozzá férjen a börömhöz és el kezdte ki szívni a böröm.
Lassan kezzei a felsöm alá tévedtek és hasam kezdte cirogatni.
-N-Ne kérlekh!- mondta és szemmeimböl újra folyni kezdtek a könnyek.
Chan abba hagyta minden tevénykedését és el távolodott tölem.

Majd fel egyeneseted és fel húzott a kanapérol de nem szolt semmit.
Ki vezetett a szobábol majd 2 emeletel feljebb mentünk egy liftel.
Majd egy szobába vezetett és az ágyra ültetett.
-Ott van a fürdő. - Mutatott egy ajtóra - Abba a szekrénybe vannak ruhák és nem kell gondolkodnod, hogy mit mivel párosits össze mindhez van egy szett. A szobát nem hagyhatod el! Van pár könyv amit biztosan fogsz kedvelni amik azon a polcon vannak. - Mutatott jó pár könyvre - Telefont nem fogsz kapni a kezedbe! És ne aggodj a szülleid és a barátaid miatt. Kaját mindig fogok hozzni neked böségesen.

Majd oda jött hozzám és el oldozzta a kezzeim.
-Ha jól leszel majd meg jutalmazlak az biztos de ha ennek az ellentetétt teszed akkor büntitt fogsz kapni!- sugta a fülleimbe amire ki rázott a hideg.
Chan nyomott egy csókot az ajkaimra majd el hagyta a szobát.
Hallotam ahogy az ajtott kulcsra zárja majd el sétál.

Csak ülltem az ágyan és a könnyek folytak le az arcomra.
Nem tudtam el hinni, hogy életem szerelme el rabolt.
Nem így akkartam el képzelni azt, hogy Chan el mondja irántam az érzelmeit.
Nekem elég lett volna egy sima cuki kis randi elsönek és nem az, hogy el rabol.
Valahogy ott és akkor úgy utáltam mint eddig soha.

Majd egy jó 1 óra unatkozás útán gondoltam el megyek fürdeni.
Kerestem magamnak pizsomát meg alsot.
Csak igen hosszú pizsi felsök voltak de legalább boxerböl volt a méretemböl.
Egy jó ideig el voltam a fürdöbe az biztos.
Mikor is vissza értem Chan volt ott az ágyon és látványosan végig nézzet rajtam.
-Jól nézzel ki Baba!- mondta majd oda jött hozzám és a falnak nyomott.

Majd ajkaimra hajolt és szenvedélyesen fallni kezdte párnácskáim.
Lassan kezzeit a seggemre vezette és bele markolt amire csak bele sohajtottam a csókba.
Levegő hiány miatt el váltunk és Chan csak újra a nyakam kezdte el kiszívni.
-Szeretlek Minho!- mondta a börömre.
Majd derekamnál fogva közelebb húzott.
-Tudom, hogy te is így érzel írántam Minho! Vald be!- mondta és vadul ajkaimra hajolt.
Nem csókoltam vissza mert még mindig dűhős voltam rá.
Channak természetesen nem tetszett, hogy nem viszonoztam a gesztusát.

-Minho Baba mi a baj? Miért nem csókolsz vissza?- kérdezzte.
Nem válaszoltam csak el nézzve róla a földett pásztázztam.
Majd fel emelte fejem és újra ajkaimra hajolt.
Most nem olyan erőszakosan csókolt hanem gyengéden ezért most viszonóztam tetétt.

Majd el kezdett az ágy felé terelni és végűl le üllt és az ölébe húzott.
-Szeretsz Minho?- kérdezzte el válva ajkaimtol.
-Válaszolj!- parancsolt rám.
És gondoltam akkor be adom a derekam.
-Igen.- Chan el mosolyodott és még közelebb húzott derekamnál fogva az ölében.

Még egy jó ideig csókoloztunk majd Channak el kellet mennie.
Volt egy nagyobb tükör a szobába szoval oda mentem meg nézzni magam.
A nyakam tele volt szívás foltokkal és szemeim is kicsit fel voltak pufadva a sok sírás miatt.

Szerettem Chant annak ellenére, hogy el rabolt de szerintem ennél egyszerübb mondja is van annak, hogy el mond valakinek az érzéseid.
Inkább be bujtam az ágyba és probáltam aludni egyett.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK