Felsikítottam. Jona és Fabe berohantak a szobába.
- Mi történt ? Valami rossz ? - kérdezte Jona, amint meglátta az elkeseredett arcomat. - Tek! Hahó! - lengette meg előttem a kezét, mire én csak felé fordítottam a laptopot. Elolvasta. Nem szólt semmit, csak kivette a kezemből, majd magához húzva átölelt. Én meg rákezdtem. Fabe suttogott valamit, majd megsimogatta a fejem és kiment a szobából. A bátyám azonban maradt, és hagyta, hogy zokogjak. Nem szólt semmit, csak símogatta a hátam, és ölelt. Legalább fél órán keresztül ott ültem Jonathán karjaiban és sírtam. Az elmúlt hetek minden izgalmát kiadtam. Ehhez társult a csalódás. Igen, nem én nyertem. Sem az első, sem pedig a második helyezést. Fájt. Nagyon.
- Tek... tudom, hogy csalódott vagy... de figyelj, ne add fel... biztosan lesz még ilyen, vagy jobb lehetőség! - próbált Jona megnyugtatni. Kicsit csitultam, de a csalódottság nem múlott. Aztán eszembe jutott az a sok ARMY, aki szintén nem nyert, és enyhült a fájdalmam, hiszen ők is hasonlóan érezhettek.
- Köszönöm *szipp* bátyus *szip* - motyogtam, miközben belenéztem a zöld szempárba.
- Nincs mit köszönnöd. Nem is csináltam semmit. - mosolygott rám, majd ismét megölelt. - Csak azt szeretném, hogy ne sírj. Tudom, hogy nehéz, de ne hagyd, hogy letörjön. Inkább gyere, keressünk valami kaját, mondjuk csokit, és folytsuk abba a bánatunkat. Vagy keressek inkább valami alkoholosat ? - Nem láttam az arcát, de tudtam, hogy vigyorog. Halvány mosoly került az arcomra.
- Nem, kösz. A csoki megteszi. De neked milyen bánatod van ? - kérdeztem.
- Ja, nem, csak szolidaritást vállalok veled. - vigyorgott tovább.
A délutánt csokizással folytattuk, aztán pizzáztunk, miközben Disney rajzfilmeket néztünk. Jó, mi? Felejtés Deák család módra. Igaz, hármónk közül csak nekem volt felejtenivalóm, tesóim csak szolidaritást vállaltak, természetesen segítettek megbírkózni a kajával, nehogy elhízzak. Pff...
Hellllllooooo kedveseim^^
Meghoztam az új részt, igaz, kicsit rövid és... szomorkás ? lett, de nézzétek el, elég késő van már, a fejem is fáj, emelett álmos is vagyok. Ennek ellenére remélem, hogy tetszik és kapok legalább egy csillagocskát ⭐
Igyekszem a következővel ;)
Ó, igen, az ARMY nem a hadsereget takarja - habár egyúttal azt is -, hanem a BTS rajongókat hívják így :)
A zene, amit beraktam (Big Bang - Haru Haru), ugye, nem BTS, de ez jutott eszembe a sztoriról
Pussz, Mir (*^﹏^*)
