Végül a kosarazás mellett döntöttünk, amiben én teljesen zéró vagyok, így hát a játék első felében a fiúk, leginkább Suga azzal foglalkoztak, hogy legalább az alapokat megtanítsák. A sport sosem volt az erősségem (kivéve a jégkori és a biciklizés), tehát a tanítás elég hosszadalmas időt vett ígénybe. Végül, egy órácska (lehet, hogy volt az több is) elteltével csapatokra oszlottunk. Suga, Jin, RapMon, Jonathán és én alkottuk a piros csapatot, a maknae line (V, Jimin, Jungkook), Fabe és J-Hope pedig a kéket.
Egy rengeteg nevetéssel, mozgással, -szerencsétlenkedéssel és eséssel részemről- és szórakozással teli meccs után a győztes csapat abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a vesztes csapat körbehordozta a ház körül. Igen, a nyakukban. A győztes a piros csapat lett, köszönhetően nekem. Ja, nem, az egy másik történet... :D Miattam majdnem vesztettünk, de szerencsére Yoongi elég ügyes ahhoz, hogy az én esetlenségemet egyensúlyozza.
Tehát igen, mi győztünk :D
A körbehordozással akadt némi probléma, ugyanis Fabe nehezen tudott volna bárkit felkapni. Végül az én oppám nyakába vette a világot... na, nem, csak Fabellát, így átvéve a vesztes szerepét. Jimin Namjoont vette fel, J-Hope Jint, V Jonathánt, én pedig Jungkook erejében bízva egyensúlyoztam a nyakában. Elindult hát a nagy menet.
Jungkook nyakából lenézve a testvéreimre és a BTS-re, akik nem törődve a nyelvi, nemzeti és korkülönbségekkel együtt szórakoztak, a szívem megtelt szeretettel, örömmel, és hálával, hogy ilyen nyitott és befogadó családtagjaim vannak. Mennyivel kínosabb lett volna az első nap, ha nincs meg mindkét fél részéről a szándék! Egy hirtelen ötlettől vezérelve - talán a magaslati levegő hatására - lehajoltam, és egy puszit nyomtam a kedvenc maknae-m fejére. Erre ő meglepődve hátrakapta a fejét, mire én a hirtelen mozdulattól elvesztettem az egyensúlyom, és hátrazuhantam a mögöttünk lépkedő Suga-Fabe párosra.
- Unnie, szállj már le rólunk! Teljesen összenyomsz minket! - nyöszörgött Fabe, aki pedig igazán hallgathatott volna, rajta csak a fejem meg a vállam volt. Egy kezet éreztem a derekamon, amitől összerezzentem.
- Khm, Tekla, már meg ne haragudj, de kezd kicsit meleg lenni itt... - köszörülte meg a torkát Yoongi, valahol a hátam közepe tájékán. A hangjából tisztán kihallatszott a vigyora. Nem voltam nevetős kedvemben, csöppet sem. Elvörösödtem. Borzasztóan. Fájdalmasan. Kínosan. Amilyen gyorsan csak tudtam, lehengeredtem a fiúról, és a fűben fekve eltakartam az arcomat. Körülöttünk a fiúk majd' összeestek a röhögéstől, én meg csak égtem és égtem...
Így találtak ránk anyáék : lányaik a földön fetrengenek egy hírességgel, körülöttük pedig táncot jár a röhögéstől a felnőtt fiúk és egy kpop csapat majd' minden tagja. Szép látvány lehettünk...
Miután a fiúk sikeresen abbahagyták a röhögést, és a húgom is lenyugodott, Suga felállt, és a kezét nyújtotta felém, amit én elfogadtam ugyan, de nem néztem a szemébe, ugyanis még mindig elég kínosan éreztem magam. Ő erősen megfogta a kezemet, s felhúzott maga mellé. Mikor már stabilan álltam a lábamon, megszólalt J-Hope.
- Azt hittem, legalább magadra rántod! Mert szép volt az előző poziciótok is, de kicsit... hideg. - vigyorgott ránk, nekem meg hirtelen kedvem támadt nyakátszegni. Vagy legalább kitépni a nyelvét.
- Haha, nagyon vicces vagy, Hoseok. De ne szivasd Teklát. Nem az ő hibája volt, hogy Jungkook elejtette. - kelt a védelmemre Yoongi, amitől a gyomrom liftezni kezdett.
- Khm, bocsi, Tek... véletlen volt... - lépett mellém sajnálkozó arccal a maknae.
- Nem a te hibád volt... én voltam figyelmetlen. - motyogtam, majd megköszörültem a torkom. - Eszembe jutott valami, amit meg kell beszéljek anyáékkal. - mondtan, és kicsusszantam a két kedvencem közül.
Nem hazudtam, mikor azt mondtam, meg kell beszéljek valamit a szüleimmel, noha egyúttal kifogásnak is használtam, hogy megszabaduljak a kínos helyzetből. A konyhába lépve először lehúztam egy pohár hideg vizet, majd megkerestem anyut és aput. A nappaliban találtam rájuk, épp egymáshoz bújva néztek egy természetfilmet. Na, igen, anya természetfilm-megszállott. Olyan aranyosak voltak, hogy sajnáltam megzavarni őket, helyette inkább felszaladtam a szobámba a tűrkiz polaroid kamerámért. Még jó, hogy tudtam biztosra, hogy hova tettem, másképp nem találtam volna meg a srácok cuccai között. Az ágy alatt volt egy doboz a fotóimnak, s legutóbb a gépet is odatettem. Amint megszereztem, amit kerestem, ki is mentem a szobából, le a lépcsőn, s lőttem egy fotót a szüleimről, majd kimentem az udvarra, és lefotóztam a kosarazgató Jimint és a hugomat, aztán Taehyungot, Hoseokot és Jint, amint a hintán ülnek. Jonathánt, Namjoont és Jungkookot, akik félkört alkotva beszélgettek, végül pedig Motionless Min-t, aki becenevéhez híven csak feküdt a fűben. Róla legalább 4 képet csináltam, mert annyira édes volt... A vaku villanására felkapta a fejét, félkönyékre emelkedett, és úgy mosolygott rám, mint aki rajtakapott valamin. Elvörösödtem, és sietve visszabaktattam a házba, ahol félretéve minden sajnálatom, megszólítottam apáékat, s elmondtam az ötletem, miszerint jobb lenne, ha a hátramaradt hat napot a tanyán töltenénk, a fiúk biztonsága végett. Jó ötletnek találták, ígyhát vacsi közben előadtuk a tervet. Mindenki beleegyezett. Vacsi után mindenki ment lefeküdni. Mikor bedőltem az ágyba, eszembe jutott, hogy egész nap nem voltam neten, így az ölembe húztam a laptopom, és beléptem Facebookra, köszöntöttem az egyik osztálytársam, akinek szülinapja volt, válaszoltam a padtársam üzenetére, visszaigazoltam Tomi egyik unokatesóját, akivel szünet elején futottam össze, aztán átmentem Twitterre, és megnéztem, mi újság a fiúk oldalán. V kitett egy selcát hármójukról a hintán, amin a háttérben csak a ház fala látszott, tehát semmi árulkodó. Rapmon posztolt egy The Script számot (a Superheroes-t) - ők Jona kedvenc bandája.
Yoongi pedig kiírta, hogy "Rég kosaraztam már ilyen jót!". Persze mindegyiket kedvenceltem, s retweeteltem. Nem volt semmi nyoma annak, hogy a két ARMY felismerte volna a fiúkat, ennek ellenére jobbnak láttam elvonulni a világ elől a tanyára. Instagramon is átfutottam, beszíveltem néhány képet, majd átléptem YouTube-ra, és benyomtam az egyik kedvenc számomat, a Red Velvet - Happiness-t és automata lejátszásra állítottam.
Elővettem a cuccaim közül a nyárra betervezett könyveim egyikét, Gayle Forman-tól a "Csak egy nap"-ot, és a zene zümmögése mellett elmerültem Allyson és Willem kalandos történetében.
Reggel arra ébredtem, hogy a töltőben felejtett laptop már a BTS - 2nd grade hangjait ontja magából. Vidáman énekelni ketdtem, kimásztam az ágyból és magamra kaptam egy combközépig érő, szakított farmert és egy pálmafás, Hawaii feliratos pólót. Felhangosítottam a zenét - akkor már a Spine Breaker ment-, aztán betáncoltam a fürdőbe, megfésültem és két copfba fontam a hajam. A zenére Fabe is felkelt, mikor kiléptem a fürdőből, már fel volt öltözve. Neki is befontam a haját, kikapcsoltam a zenét, s együtt lerobogtunk a konyhába. A többiek már az asztal körül ültek, és nagyban szürcsölték a cappuchinójukat, anyu ínycsiklandóan finom fahéjas csigái társaságában. Mi is lehuppantunk a fiúsereg közé, és jó étvágyat kívánva nekiláttunk enni. Reggeli közben megbeszéltük, hogy evés után öszepakolunk, és megyünk a tanyára.
Halihó mindenkiii! Sok-sok bocsi, hogy nem hoztam kedden a részt, nem volt megírva, s nem igazán volt időm. De, kárpótlásul most hoztam egy extra hosszú részt kb 1080 szóval *-*
Remélem, tetszett nektek ;)
Aktuális kedvencek :
Theory of a Deadman - Out of my head
BTS - 2nd grade (megint rákattantam)
Henry - 143 (megint 😂)
Amber - On my own
Taeyang - Eyes, Nose, Lips (a beékelt verzió. Ahhh, valami fantasztikus *-*)
Pussz, Mir (*^﹏^*)
