A vakáció első hetében olyan voltam, mint egy kisbaba. Ettem, aludtam, sírtam. A családom mindent beleadott abba, hogy felvidítson, és ezt értékeltem is, csak... nem ment. Valahogy minden reggel szomorúan ébredtem, és hiába a finom reggeli, amit anya direkt nekem készített, az egész délelőttöm ebben a hangulatban telt. A legtöbb ebéd szintén a kedvencem volt, de a hangulatomon mitsem javított. Volt, hogy Jonathán vagy Fabella kitaláltak valami programot, mondjuk filmmaratont, de még a vígjátékokon is bőgtem. A vacsorákat kihagytam.
Az estéket zenehallgatással töltöttem, csináltam egy lejátszási listát, amin sírós, szomorú, csalódásról szóló számok voltak. Vegyesen angol, koreai, japán, kínai.
A szüleim komolyan gondolkoztak azon, hogy pszihológushoz kellene vinniük, de a tesóim meggyőzték őket, hogy rendben leszek, csak időre van szükségem. Igazuk lett.
A második héten, hétfőn már rátudtam nézni a falamon lévő BTS poszterre anélkül, hogy őrült zokogásba kezdjek. Kedden felmentem Twitterre is, és végignéztem, hogy miről is maradtam le az elmúlt héten. A követetteim posztoltak egy csomó képet, a követőim hiányolni kezdtek, legalábbis a sok szomorú arcocska és kérdőjel az oldalamon ezt sugallta. Gyorsan megosztottam egy pár posztot, és írtam egy rövid "Helló mindenkinek! Visszajöttem. :) " üzenetet a falamra, majd le is léptem. Ennyi szociális élet elég volt aznapra. Kerestem egy kevésbé nyomasztó számot, amitől nem kezdek sírni. Végül az After School Red - In the night sky mellett döntöttem.
Szerdán felfedeztem, hogy a szobám nem rendetlenebb egy szemétlerakatnál, és én sem nézek ki szörnyűbben, mint egy másnapos zombi. A hajam kócosan lógott, rajtam egy fekete bő, lyukas (!) póló és egy szürke tornasort volt, a szemeim vörösek, a bőröm sápadtabb, mint valaha.
Sóhajtva megnyitottam a csapot és míg a víz folyt, visszamentem a szobámba valami kevésbé rendetlen cuccért. Egy csíkos póló és egy rövid kertészgatya mellett döntöttem. Befeküdtem a kádba, és legalább fél óráig áztattam magam, közben azon agyaltam, hogy mit csináljak aznap. Arra jutottam, hogy elvitetem magam vásárolni, talán fagyizni is. A gondolattól felvidulva mostam meg a hajam, és öltöztem fel. Mezitláb, a hajamat nedvesen hagyva robogtam le a lépcsőn és nyomtam egy puszit a konyhában szorgoskodó édesanyám arcára.
- Hát te ? Mi történt ? - kérdezte meglepődve anya.
- Semmi, csak jó kedvem van. - mosolyogtam rá, miközben töltöttem magamnak egy pohár tejet, majd vettem mellé egy szelet kalácsot is. Az elmúlt napok rendszertelen étkezése és alvása miatt fogytam minimum 2 kilót, amit nem bántam, de nem akartam többet leadni, így inkább rendszereztem az evést.
Reggeli után felmentem a szobába, kinyitottam az ablakot, összeszedtem a szétdobált zsebkendőket, rendet raktam és felporszívóztam. Máris jobb volt.
Megkerestem Jonát.
- Bátyus, elviszel vásárolni ? - ugrottam a hátára, amitől ő majdnem orrabukott.
- Tek! Nem vagy normális! Majdnem elestem! - üvöltött rám, aztán elmosolyodott. - Jól vagy ? - kérdezte, miközben lerakott a földre.
- Igen. Na, elviszel ? - mosolyogtam rá.
- Persze. Gyere, keressük meg Fabellát is, aztán elviszlek. - simogatta meg a fejemet.
- Oké !
Este vidáman gondoltam vissza a tesós napunkra. Fagyiztunk, aztán sétáltunk, elmentünk megnézni egy filmet, egyszóval szórakoztunk. Csak úgy. Mosolyogva aludtam el.
Annyeong ^^
Ha valakit érdekel Tek listája, mert, mondjuk épp csalódott, vagy csak simán meg akarja hallgatni a számokat, akkor itt van :
One Ok Rock - Wherever you are, Heartache
BTS - I need U
Aaron Yan - That's not me
UKiss - Take me away (garantáltan sírós; van magyar felirat, keressétek azt )
Daniel Powter - Bad day
G.Na - I'll back off so you can live better
Bang Yong Guk ft. Daehyun - I remember (ezt a verziót keressétek, ne a Yoseobosat!)
Teen Top - Missing
Kellemes időtöltést (azaz jó sírást és fangörcsölést) kívánok :*
U.i. : Muszály volt ezt a képet betennem, annyira tesós :))
Mir (*^﹏^*)
