"Sugary" sweet life {{BEFEJEZETT}}

2.

Fura egy családom van. Komolyan. A bátyám, Jonathán, a legszuperebb báty, megértő, kedves, okos, és szívdöglesztően néz ki. Koromfekete haja a szemébe lóg, élénk zöld szemei pedig igézően virítanak ki kreol arcából. Jó, mi ? A húgom, Fabella selymes barna hajjal, halvány barna bőrrel és nagy zöld szemekkel szédíti az osztályába járó fiúkat. Mindketten népszerűek. Ezzel szemben én szőke, derékig érő, dús hajjal, szürkéskék szemekkel és sápadt bőrrel rendelkezem. Álomcsaj vagyok, ugye ? Na igen, ha legalább szép fehér bőröm lenne. De nem, sápadt fehér kell legyen. Az orrom környékét szeplők tarkítják. Na mindegy. Elfogadom lassan. Annak ellenére, hogy nem vagyok népszerű, a tesóimra mindig számíthatok. Szeretnek s elfogadnak úgy, ahogy vagyok.

- Tek! Nem ma akartál vásárolni menni ? - lépett be Jona a szobámba.
- De nem azt mondtad, hogy dolgod van ? Valami Sharon-t emlegettél, s hogy beszélnetek kell. - fordultam szembe vele.
- Végeztem vele. Szabad vagyok, mehetünk. - vigyorgott.
- Öhm... oké. De miért akarsz hirtelen elvinni? Ugye nincs valami gond ? - Jonanak az a szokása, hogy amikor rossz a kedve, csalódott stb, megkeres, s elvisz valahová. Vagy megnézet velem valami hülye vigjátékot, idióta poénokkal. Reméltem, hogy ha megint valami baja van, az előbbi lehetőséget választja. Nem volt kedvem egy filmhez sem.
- Nincs semmi baj, te mondtad, hogy venni akarsz valamit, de ha nem, akkor már megyek is. - mondta, és elindult az ajtó felé.
- Oké, menjünk. Csak várj egy percet.
- A kocsiban megvárlak.
Végignéztem magamon. Fekete, térdnél kihasított farmer, szürke bő póló. Remek. Megigazítottam a sminkem - fekete szemceruza, szempillaspirál, szájfény - felkaptam magamra egy kék-fekete kockás inget, a vállamra dobtam a kedvenc, agyonstrapált fekete farmertáskám, és lesiettem az előszobába. Felhúztam a fekete bakancsom, majd kimentem a kocsihoz. Tesóm Mazdája a kedvenc kocsim. Bepattantam az anyósülésre, mire Jonathán szokásához híven végigmért.
- Érdekes. Ma fekete napot tartasz ?
- Gyakorlatilag minden nap azt tartok. De vegyük úgy, hogy ma kék napom van. Miért ?
- Csak. Hova menjünk?
- Az Ázsiába - vágtam rá egyből -, Ioana hívott, hogy leárazás van a legtöbb butikban.
- Tudtam - vigyorgott -, mindig ezt választod. - Elfordította a kulcsot és elindult a központ irányába.
Az Ázsia a kedvenc helyem. Két éve nyitott, azóta a szabadidőm felét, s a zsebpénzem 90%-át itt költöm el. Nagyon szeretek a butikokban nézelődni, megállni az apró éttermeknél, belekóstolni a különböző ázsiai ízekbe, hallgatni, ahogyan az elárusítók japán, koreai, kínai, maláj nyelven beszélgetnek, mosolyogni a gyerekeken a játéküzletekben. Akárhányszor a bátyámmal jövök, ami alatt az esetek 80%-a értendő, mindig megállunk egy kávéra Ioananál, a nagybátyánk feleségénél, aki román, de tajváni kávét árul. Ami elképesztően finom.
- Tek, menjünk Ioanahoz. - ragadta meg Jona a kezemet, s felhúzott a mozgólépcsőre.
- Re-rendben.

- Hallgatlak, Jona. - mndtam, amint leültünk. Felvont szemöldökkel nézett rám. Hiába tetette, hogy nincs gond, ismertem már. - Na, mondd.
- Rendben. Elköltözöm. - sóhajtotta.
- MIVAN??? - kiáltottam, majd gyorsan behúztam a nyakam, mert mindenki felénk fordult. - Mi van? - fogtam halkabbra. - Elköltözöl? Miért ? Hova ? Mikor ? - hadartam.
- Hó, hercegnő! - mosolyodott el bátyó. - Július végén. Csak a város másik felébe költözöm, hogy közel legyek az egyetemhez. A gond az, hogy anyáék úgy tudják, koleszbe megyek. De nem kaptam helyet, így az egyik haverral költözök össze.
- Nem értem mi ezzel a gond. Hacsak... - kerekedett el a szemem.
- Igen. Járeddel. Nem tudom, anyáéknak mi bajuk vele. Oké, volt néhány balhéja, de eljutott az egyetemig, ráadásul egész jó eredménnyel vették fel. - tárta szét a karját.
- Nekem nincs bajom vele - vontam meg a válam. -, leszámítva azt, hogy idiótán viselkedik velem.
Jonathán elröhögte magát. Szép, mondhatom.
- Segíts meggyőzni anyáékat, hogy nem lesz gond. Kérlek ! - nézett rám könyörgő szemekkel. Bah, muszály a tesóm legyen ? Nem igazság...
- Jó, segítek. De cserébe most végigsétálsz velem az egész plázán. - Szerintem fair ajánlat volt. Jona bólintott.
- Csak köszönjünk el Ioanatól. - mondta, és felállt, majd a pulthoz sétált. - O zi bună, mătuşă! (Szép napot, nénikém)
- O zi bună şi vouă! (Szép napot nektek is) - integetett Ioana, és odafordult a következő vevőhöz.

- Hjaj, elfáradtam! - nyújtózkodott Jona, ezzel még inkább kifejezésre juttatva az érzéseit.
- Köszi, hogy elhoztál. Sokat jelent az, hogy mellettem vagy... - szorítottam össze a szemem, hogy egy könnycsepp se hulljon. Nem tehetek róla, elég érzelmes lelkű vagyok. Jona a legjobb báty, akit csak el tudok képzelni.
- Na, nehogy sírj! - emelte meg a fejem. Túl jór ismer. Halványan elmosolyodtam, mire ő visszamosolygott és nyomott egy puszit a homlokomra. - Szívesen, hugi. Neked bármikor - kacsintott rám.

A szobámban ülve zenét hallgattam (Bangtan Boys - War of hormone), és az aznapi szerzeményeimet nézegettem. Egy fekete, vörös 사랑 (szeretet) feliratú póló, egy szürke, apró B betűkkel díszített sál, egy B.A.P kulcstartó, cicafüles hajpánt és egy sötétlila táska. Ebből csak a táskát fizettem én, a többi utószülinapi ajándék Jonathántól. Szeretem a bátyámat! És annyiradeannyira szeretem Suga oppa rapjét !