Kb 8, görcsösen izgulós perc után sikerült kijutni az áruház parkolójába gond nélkül. Apát még sorban állás közben hívtam, s amint bepakoltunk a kocsiba, el is siettünk, ezzel esélyt sem adva a két lánynak a megszólításunkra. - Ők kik voltak, Tekla? - kérdezte Jungkook. - Két ARMY... sajnálom, hogy ennyi bajt hozok rátok... először a roham, aztán meg belekalauzollak titeket két rajongó látókörébe. Borzalmasan érzem magam... - az utolsó mondatot már csak suttogtam, mert ismét a sírás kerülgetett. - Mi ? Megint rohamod volt ?! - fordult felém apa aggódóan, ezzel levéve szemét az útról. - Apa! Ne engem nézz, az utat! Semmi bajom már, ne aggódj...! A fiúk segítettek, minden rendben van. Köszönöm... - motyogtam, közben a srácok tekintetét kerestem a visszapillantótükörben. Hadműveletem sikerrel járt, Yoongi szemei összetalálkoztak az enyéimmel, mire ő óvatosan elmosolyodott. Az a mosoly... awww!
Hazaértünkkor hét gyerek ugrott ránk. Igen, Namjoon, Seokjin, Jimin, Hoseok, Taehyung, a hugom és a bátyám. Kölykök... Behordtuk a csomagokat, majd leültünk a szépen megterített asztal mellé, amin kimchi is volt, ígyhát biztos voltam benne, hogy nem csak anya főzőcskézett. Jinre sandítottam, aki az asztal végében ült, és kíváncsian beszélgetett Fabellával. Ami ismételten érdekes volt. Mert oké, hogy Fabe haladó szinten beszél angolul, és felszedett némi koreait tőllem (lelkesedéseimben gyakran koreaiul hadoválok, multilangual átok, ez van), de Jin eléggé hiányos angoltudással rendelkezik, tehát nem mindig értették meg egymást. Viszont ez nem gátolta meg őket a társalgásban, nevetve vették az akadályokat. Namjoon és Hoseok Jonathánt és apát tartották szóval, nálluk már simábban ment a diskurálás, ami, ugye, nem meglepő. Jimin és Jungkook anya mellé kerültek, aki próbálta velük fenntartani a minimális komunikációt, de ez nem ment könnyen, ígyhát inkább csak kínálgatta őket, újra és újra feltöltve a tányérjaikat disznópörkölttel. *Hm, úgy látszik, a sok papolásomból megmaradt neki valami. Emlékszik, hogy a fiúk kedvence a sertéshús.*
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
E gondolat hatására elmosolyodtam, mire a mellettem ülő cukorka (hihi) felémfordulva megszólalt. - Jó látni, hogy mosolyogsz. Ez azt jelenti, hogy túltetted magad a történteken ? - kérdezte mosolyogva. - I-igen, modhatni. Még mindig szörnyen röstellem, hogy veszélybe sodortam az inkognitótokat... csak remélni tudom, hogy a két lány elég sokkos volt ahhoz, hogy ne fotózzon le titeket, mert ellenkező esetben, azt hiszem, a menedzseretek kinyír... és vége lenne a nyaralásotoknak is... ezt pedig nem akarom... - suttogtam lehajtott fejjel. - Na, igen... de kétlem, hogy lekaptak volna minket. Ha pedig még is... á, biztos nem. Észrevettük volna. - bíztatott, majd mondatát egy kacsintással zárta le. Megnyugtató volt a hozzáállása, a kacsintás után pedig majdhogynem elájultam. *tejóéghogylehetilyenédesezagyerek???*
Az ebéd befejeztével Jin és Fabella nekiálltak mosogatni (mintha nem lenne mosogatógép a házban... de ha nekik így tetszik, tőlem aztán nyugodtan mosogassanak), Jonathán és Namjoon a bátyám szobájába mentek, valami számítógépes izét tesztelni (ja, nem említettem, Jona informatika egyetemre megy, programozó akar lenni), anya és apa pedig elmentek a tanyára ellenőrizni a dolgokat, előtte a lelkemre kötve, hogy << Nehogy valami hülyeséget csináljatok! >>. Tehát, rám maradt V, Jimin, J-Hope, Kookie, és Suga. Na mármost. Amint elégszer elmondtam már, nem szeretem az ilyen szituációkat. Sose tudom, mit mondjak, hogyan reagáljak, mit csináljak. De, ahogy felnéztem, és 5 kérdő tekintettel találkoztam, tudatosult bennem, hogy zárkózottság ide, szégyenlőség oda, én vagyok a házigazda, tehát muszáj kitalálnom valamit. Normális esetben nem nagyon törtem volna magam, de ez nem normális eset volt. Az ember lányának nem adatik meg akármikor, hogy hírességeket lásson vendégül. - Amm, fiúk, mit szólnátok valami játékhoz ? Mondjuk kimehetnénk kosarazni, vagy, mittudomén, bujócskázni... oké, utóbbi vicc volt. - nevettem el magam. A fiúk azonban vigyorogva bólintottak. - Hé, ugye ez nem azt jelenti, hogy ezt akarjátok? - kérdeztem döbbenten, pislogás nélkül bámulva rájuk. - De, miért is ne? - kérdezett vissza Taehyung. - Öhm, de tényleg csak vicc volt, hely sincs hozzá kint, max idebent, de ez azzal járna, hogy feltúrjuk a házat... s aztán meg takaríthatnánk. Mit szólnátok, ha inkább kosaraznánk? Naaa, tudom, hogy szeretitek! Yoongi oppa, bemutathatnád a tudásod élőben is! - kérleltem, majd elvörösödtem, mert rájöttem, hogy személyesen Min Yoongi-t szólítottam néven, amire nem volt még példa itttartózkodásuk alatt. - Na végre! Azt hittem, sosem mondod ki a nevem. Már kezdtem azt hinni, hogy be kell mutatkoznom, mert elfelejtetted, hogy ki vagyok - nevette el magát az érintett személy. Nevetése ragályosnak bizonyult, a többiek is csatlakoztak. - Tényleg, nem is hívtál még minket a nevünkön. - helyeselt Jimin. - Biztos, hogy ismersz minket ? - Mintha azt mondtad volna, hogy mi vagyunk a kedvenceid... - tettetett gondolkodást J-Hope. - Ne mutatkozzunk be a biztonság kedvéért ? - Szia, a nevem Jeon Jungkook. Örvendek a találkozásnak. - nyújtotta felém a kezét a maknae kacsintva, mire nem bírtam tovább, és kínosan elröhögtem magam. - Jól van, na, tudom a neveiteket, ez biztos. Teljesen komolyan mondom. Tehát abbahagyhatjátok... - vörösödtem el a fülem hegyéig. - Hm, ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha bebizonyítod. Tehát...? - húzott még egy kicsit a biasom. - Jójó... tehát, Min YoonGi, a.k.a. Suga, Jeon JungKook, a.k.a. Jungkook, Kim Taehyung, a.k.a. V, Jung Hoseok, a.k.a. J-Hope és Park Jimin, a.k.a. Jimin - mutattam rájuk, megnevezve őket. - Túlléphetnénk ezen ? - kérdeztem kínosan nevetgélve. - Hmm... - gondolkoztak el a fiúk, kb ugyanazzal az égreemelt tekintettel és áll- vagy halántékvakargatással, amit egész mulatságosnak találtam, az viszont zavart, hogy feszítik az idegeimet. - Persze, hogy túlléphetünk, ne parázz már...! - röhögte el végül magát J-Hope, majd mind az öten elnevették magukat, és csoportos ölelésben részesítettek. - Csoportölelés! - kiáltott V, mire Rap Monster, Jin meg a két tesóm is lerohant a nappaliba, és csatlakoztak az ellenem indított merénylet ellen - ugyanis az összes nyomás rámnehezedett. Á, csak kicsit fájt...
Sziiiiiiiasztok! ❤ Huh, ez a leghosszabb rész, sőt, asszem a leghosszabb gépelt irományom is (ha leszámítjuk az esszéket, sulis dolgokat), 880 szó *-* Woah, büszke vagyok magamra :D Szóval, hogy tetszett ? Mert én kifejezetten szerettem írni ^^ Írjatok véleményt stb hozzászólásban! Jó hír! Ezentúl minden kedden és/vagy csütörökön hozok új részt (azért vagy, mert lehet, hogy 1×, 2× nem lesz időm) ;)
Aktuális kedvencek : •Amber - Borders (komolyan, ez a lány ELKÉPESZTŐ!!!) •BTS - Fire •5SOS - She looks so perfect (nem szeretem a 5SOS-t!!! AKKORMÉGISMIÉRTHALLGATOMENNYITEZTASZÁMOT???ÉSMÉGISMIÉRTLETTKEDVENCEM???) :))) •The Script - Superheroes •BTS - 2nd grade
