- De Jin azt mondta, hogy adjak nektek valami munkát...- gondolkoztam, majd hirtelen eszembe jutott valami. - Mi lenne, ha elmennénk bevásárolni ? Anya megírta tegnap a listát apának, hogy mit vegyen ma, de segíthetnénk neki.
- Ha nem fognak a rajongóink megtalálni és letámadni, akkor felőllem oké. - válaszolt Suga.
- Ha Hyung megy, én is megyek. - jelentette ki Jungkook.
- Akkor ezt megbeszéltük. A rajongóitok nem fognak letámadni, mert el sem fogják hinni, hogy titeket látnak. Vigyázni fogok rátok...- mondtam halkan, de magabiztosan.
- Biztos vagy te ebben ? - kérdezett vissza Suga felhúzott szemöldökökkel.
- I-igen. - feleltem.- Szólok apának, hogy mi is megyünk.
Bemásztunk apa RR terepjárójába, majd a városközpont felé vettük az irányt. Apa kirakott minket a Kauffland előtt, ő pedig elment a bankhoz befizetni a számlákat, mondván, hogy felhívjuk, ha végeztünk.
Tehát magamra maradtam két sráccal, akiknek ez a hely, a nyelv, a környezet teljesen idegen volt. Ezzel nincs is gond, megszokják, csakhát... én + a no.1 bias csapatom 2 tagja, a két kedvencem ? A-a, ez így nem fog menni. Úgy éreztem, hogy ekkora nyomás még nem nehezedett rám. Említettem már, hogy nyomás alatt képes vagyok szó szerint összeomlani ? Ehhez akkor nagyon közel álltam, és félő volt, hogy ha nem ülök le sürgősen, összeesek. Már nem érdekelt senki, az sem, hogy a fiúk esetleg megvetnek majd a túlérzékeny természetemért, ott, a bevásárlóközpont hatalmas, forgalmas előterében leguggoltam, átkaroltam a térdeimet, és halk dúdolásba kezdtem. A könnyeim lassan előbújtak, és miközben a kedvenc dalom, az If I die tomorrow refrénjét dúdoltam, igyekeztem összegyűjteni minden erőmet, hogy feltudjak állni. De nem jött össze. A lábaim csak nem akartak engedelmeskedni. Már azon gondolkoztam, vajon mennyi időbe és pénzbe fog kerülnj az újabb pszihológiai kezelés, mikor egy kezet éreztem a vállamon, aztán pedig valaki leereszkedett mellém, és átölelt. A pánikroham, mint egy szabadon engedett kismadár, azonnal elillant. Csak az erőtlenség maradt. Nem tudom, mennyi ideig maradtunk ebben a pózban, de ahogyan beszívtam az engem ölelő menta-és csoki illatát, éreztem, hogy az erőm lassan visszatér. Hirtelen tudatosult benne, hogy hol vagyok, és hogy valószínűleg valamelyik fiú tart a karjaiban. Kinyitottam a szemeimet, és a könnyfátylin keresztül Suga bordó-szürke baseball dzsekijét láttam szédítő közelségből. Rémülten felugrottam, de nem bizonyult jó döntésnek, ugyanis összekoccantottam a fejem a fiúéval. Bocsánatkérő arccal néztem fel rá, de a féltő tekintete hallgatásra késztetett.
- Tekla, jól vagy ? - Yoongi hangja híven tükrözte azt, ami a tekintetéből sütött. Jungkook is mellém lépett, és vizsgálódva nézett végig rajtam.
- Mostmár igen... sajnálok, hogy megijjesztettelek titeket... - hajtottam le a fejem bűnbánóan. - K-köszönöm a segítséget... - suttogtam mindkét fiúnak, de leginkább Yoonginak címezve. - Mostmár legalább tudjátok, hogy mire számítsatok az én társaságomban... Hogy foglak én titekez megóvni ?
- Ne foglalkozz ezzel. Tudunk gondoskodni magunkról. Mi fogunk megvédeni téged. - jelentette ki Yoongi, Jungkook pedig egyetértően bólintott.
Halihó, cukorkáim :3 utálom, hogy nem hoztam a részt akkor, amikor megígértem :/ de remélem, tetszik, s nem fogtok megkövezni :D
P.s. : a kárpótlás még mindig áll, kérem a javaslatokat ! (;
Pussz, Mir (*^﹏^*)
