- Tek, apával döntöttünk. A fiúk... eljöhetnek. - mondta ki anyu, mire a nyakába ugrottam. Nem érdekelt, hogy majdnem felborítottam. Csak az forgott az agyamban, hogy találkozni fogok velük, és nem csak a backstage-ben egy meet&greet alkalmán! Sírtam, nevettem, mindent összehordtam, de ez senkit nem zavart. Valahol tudták, hogy megéri. Ha maguk miatt nem is, de miattam érdemes volt így dönteniük.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Megírtam a választ. Jöhetnek. Mi (én) tárt karokkal várjuk őket. Másnap érkezett egy e-mail, amiben Bangtan papa megköszönte a kedvességünket, és közölte, hogy a részleteket egy következő e-mail-ben leírja.
Másnap vigyorogva ébredtem, fel is tettem egy képet Instagramra a tejbetök-fejemről, ugyanezt a Twitterre is, és mellébiggyesztettem : Thank y'all @Bts_twt. A reggeli után (mézes zabpehely, nyami) Fabe társaságában elmentem a közeli üzletbe, ő vásárolt is, én csak elkísértem, mert eléggé elhanyagoltam szegényt a sok esemény közepette. Így hát a délutánom neki szántam, kivéve azt a néhány (max 30) percet, amit a Twitteren töltöttem, ahol válaszoltam néhány privát kérdésre, megosztottam három kpop-os tweetet, és bekövettem egy szlovák csajt, véletlenül. Érdekfeszítő, mi?
Este, konkrétabban éjjel egy e-mail várt, Suga oppától.
Halihó, emberkék Mizu ?
Bocsi a borzalmasan hosszúranyúlt várakozásért, és az ismételten rövid részért Remélem, azért nem hagytok magamra
Szeretettel, Mir (*^﹏^*)
