Gyerekek, nem tudom, mi van velem mostanság (talán az évvégi hajrá teszi... bah, utálom), de komolyan, nincs energiám írni. :( Annyi sulis tennivalóm van, hogy az már pofátlanság. Tehát remélem, nem nyírtok ki, ha nem ez a rész lesz rövidke író-létem dísze... (eztdeszépenmondám :DD )
Nos, akkor csapjunk a lovak közé! :)))
- Gyerekek, kiszállás! - kiáltotta el magát Jonathán. És akkor esett le valami. De akkorát koppant, hogy szerintem mérföldekre lehetett hallani.
- Deák Jonathán-Arnold, te mégis mióta tudsz koreaiul ?! -támadtam le meglepődve, dühösen.
- Jó reggelt, hugi... a buszban ma végig koreait használtam, s te csak most vetted észre? Szerinted Jimin megértette volna a célzásomat, ha magyarul, vagy angolul mondom? - kérdezett vissza kicsit hitetlenkedve.
- Logikus, hogy nem. De mégis, hogy, mikor...?
- Emlékszel, mikor tavaly fél évet különórákra jártam?
- Igen, az a matek korrep volt, nem?
- Aha, na, akkor koreait tanultam.
- Így már értem... csodálkoztam is, hogy miért kell neked matekból különóra, mikor kitűnő vagy belőle... de hé, mire kellet neked a koreai ? És miért nem mondtad el ?! - támadtam ismét.
- Meglepetésnek szántam... el akartalak vinni Koreába, de végül nem jött össze a meló, s mindhiába tudok akár tökéletesen is koreaiul - ami egyébként nem igaz -, pénz nélkül nem adnak se repjegyet, se szállást. Ezért aztán inkább nem mondtam semmit a nyelvleckékről. Nem akartam, hogy túlreagáld a dolgokat, aztán meg ismét rohamod legyen... Eddig bírtam is, de a fiúk feltűnésével előbújt a vágy is, hogy végre használjam a tudásomat. A szobámban mindig koreaiul beszéltem a srácokkal, de megígértettem velük, hogy előtted titokban marad. Nos, úgy tűnik, sikerült a terv. - húzta arra az aranyos, kisfiús félmosolyra a száját, ami a fél osztályom (lányok), és a suli női részének szívét megdobogtatja. Igen, a tanárnőkét is, legalább is a viselkedésük ezt mutatja.
- Nincs miért haragudnom. A te dolgod, hogy mit tanulsz, meg hogy kinek miről számolsz be. - mosolyogtam fel rá. - De azért nyugodtan szólhattál volna, hogy ne törjem magam a fordítással! - bokszoltam bele a melkasába nevetve, erre ő magához
húzott és átkarolt.
- Szólok most akkor, hogy mikor csak mi vagyunk, Fabe és anyáék nélkül, vigyázz, miket árulsz el rólam koreaiul, mert érteni fogom. - vigyorgott le rám, barackot nyomva a fejemre. - Na, gyere, ezek nem mernek bemenni Bertől meg Szofitól. - nevetett a tanya főkapuja felé indulva.
A tanya. Apa örökölte a nagyiéktól - illetve elgunytuk után fogja örökölni, de mivel papi minden vágya az utazgatás volt, így nyugdíjba vonulásuk után el is suhantak a legelső Bécsbe tartó géppel, apára hagyva a tanyát. Ő először elakarta adni, mert munka mellett nem képes egy farmra is gondot viselni. De hosszas könyörgéssel sikerült meggyőzni, hogy minden rendben lesz, és ne adja el. Papi egy régi barátja, Heltzor Miklós, a család Kiki bácsija a felesége halála után kiköltözött a tanyára, most az ő keze alatt gyarapodnak a nyulak, nőnek a csirkék, gyűl a tojás, teremnek a zöldségek, gyümölcsök. Ó, és van két tehenünk is. Nagyon aranyos, kedves bácsi,ügyes és megbízható. Mindig messziről üdvözöl minket, valamilyen friss, házi termelésü étellel fogad, és persze a két bernáthegyi - Ber és Szofi - . társaságában. Igen, a Bangtan Boys tőlük parázott be. A hét nagykorú fiú megszeppenve állt a fa kerítés mellett a két óriással farkas- illetve kutya-szemezve. A látványuktól elnevettem magam.
- Adónia, Arnold ! Miért nem szóltatok, hogy jösztök ? - kérdezte valaki mögöttünk. Mivel csak egy személy szólít a második nevemen, így bátran pördültem meg és öleltem át az idős Kiki bácsit, aki erős szorítással viszonozta a támadást.
- Csókolom, Kiki bácsi! Hogy tetszik lenni ?
- Én jól vagyok, gyermekeim. Kiket hoztatok ide ? - furcsa arccal mutatott mögém. Nrm csodálom, nem mindennapos hét ázsiai fiú az ember ajtaja előtt...
- Bácsi, bemutatom a barátainkat, akik egyenesen Koreából repültek ide, Tekla nyereményeként. - szólalt meg Jona. - Csak koreaiul beszélnek, kivéve ő - mutatott Namjoon-ra. -, ő angolul is.
- Tudjátok, megéltem 73 évet, de ilyet még nem tapasztaltam! Mióta osztogatnak embereket nyereményeként? Ráadásul ilyen kislányoknak, mint a mi Adónkánk! Ez a mai világ...! - csóválta meg a fejét hitetlenkedve az öregúr. - Na de ne álljunk ide kint, mutassuk meg ezeknek a kína- vagy koreaiaknak, hogy mi fán terem a valódi falusi élet! - indult el a kapu irányába, kezében a kulccsal. A fiúk előtt elhaladva biccentett nekik, amit ők egy 90°-os meghajlással viszonoztak.
Ber és Szofi hangos üdvözlő csaholással fogadták a bácsit, minket Jonával pedig valósággal leterítettek.
- Jó fiú! - simítottam meg a rajtam elterülő Ber buksiját - Itt van noona, és ni, mit hozott neked! Hét játszótársat! - vigyorogtam fel a még mindig hallgató fiúkra.
A tanya egy nagy három szobás lakásból, egy nagy udvarból, egy pajtából, egy hatalmas kertből, egy kecskekarámból, tyúkólból és nyúlketrecből áll. Miután sikerült a fiúkat meggyőzni afelől, hogy nem fogják őket megenni a kutyák, és anyáék is megérkeztek, bepakoltunk a kamrába, elhelyezkedtünk, aztán ki-ki ment a számára szimpatikus helyre. Jonathán Namjoon, Hoseok, Jin és Jimin társaságában a nyúlketreceket látogatta meg, apa Kiki bácsival a kertet ellenőrizték, Fabe és Jungkook labdáztak a ház előtt, én pedig úgy határoztam, hogy kiülök Szofi mellé olvasni. Magamhoz vettem Katie Fforde - Majdnem tökéletes c. könyvét, és elindultam a kert gyümölcsfás részére. Ahogy a fák mellé értem, csodálatos kép fogadott. Yoongi az egyik fa alatt ült, ölében Szofi fejével, és mosolyogva simogatta a szőrcsomót. Egy darabig csak szívtam magamba a látványt, azután közelebb merészkedtem és lehuppantam az ub-m mellé.
Na. Ez lett volna. Remélem, tetszett, és kivárod a következő részt ^^
Kedvencek :
* SHINee - View
* Infinite - Bad
* Lukas Graham - 7yrs
Pussz, Mir🏀😘
