Nyomomban Jonathánnal követtem Larát - mint kiderült, így hívják a kockásinges-lányt.
Ahogy megálltunk az öltöző előtt, várva, hogy a biztonságiak beengedjenek, konkrétan reszkettem. Jona megszorította a kezem, és bátorítóan rámmosolygott.
- Ne izgulj, minden rendben lesz. Tetszeni fogsz nekik, szeretni fognak. De ha félsz, szorítsd csak nyugodtan a kezem. - suttogta a fülembe, mire én belecsimpaszkodtam a jobbjába.
*Csak egy ajtó választ el tőlük. Ott vannak a túloldalon. Jaj, mi lesz, ha...* megráztam a fejem. Nem gondolhatok rosszra. Most nem. Lara kinyitotta az ajtót, és intett, hogy kövessük. Lehunytam a szemem, majd mély levegővétellel beléptem a terembe.
Óvatosan, félénken felnéztem, és 7 szempárral találtam szembe magam. Megremegtem.
- Ő Deák Tekla. - mutatott be Lara, én pedig meghajoltam.
Halványan elmosolyodtam, és tettem egy kusza kísérletet arra, hogy mondjak valamit, de nem jött ki hang a torkomon, így inkább becsuktam a számat.
- Szia, Tekla. Örülünk, hogy megismerhetünk. - üdvözölt Namjoon meghajolva. Ezzel megtört a jég, mindegyik srác egyszerre kezdett köszöngetni, meg hajlongani, majd kíváncsian néztek Jonára.
- Sziasztok. Tekla bátya vagyok, Jonathán. - mondta angolul. - Bocsássatok meg a hugomnak, de nem igazán találkozott még hozzátok hasonló személyekkel, így nagyon izgul. - mosolygott.
- Mi is izgultunk, hogy vajon milyen lesz Tekla élőben, de értelmetlen volt. Ő... pont olyan aranyos, mint amilyennek elképzeltük. Csak mintha a Twitter képén fogai is lettek volna. - válaszolt szintén angolul Rapmon, miközben a töbiek csak mosolyogtak, illetve vigyorogtak, s összeszorított fogakkal dünnyögték, hogy egy mukkot sem értenek. Nem tehettem róla, de elvigyirodtam, olyan hülyén, de aranyosan néztek ki a tejbetök-vigyorral.
- Na, látom, megvannak még a fogaid - közölte Namjoon, mire elnevettem magam, igaz, csak egy kis kuncogásnak felelt meg, de nevetés volt.
- Sziasztok, Deák Tekla vagyok. - mosolyogtam. - Nagyon izgulok, mert... mert ki nem izgulna előttetek? Csak aki nem ismer titeket. Rap Monster, nem muszáj angolul beszélned, a többiek nem értenek semmit. - mondtam immár koreaiul, mire a fiúk fellélegeztek.
- De jó, hogy tudsz koreaiul! Miért nem ezzel kezdted ? - ujjongott Suga, jaj, olyan édes volt! A haja belelógott a szemébe, s arcán hatalmas vigyor terült el.
- Dehát koreaiul beszéltem veled Twitteren! - emlékeztettem, a többiek meg felröhögtek.
- Jé, tényleg! Furcsálltam is, hogy értem az angolt... - nevette el ő is magát.
- Pfff, azt hitted, hogy angolul írt? Ember, a koreai és az angol között óriási a különbség, ezt még én is tudom! - röhögött Jimin. *Bakker, miért ilyen édesek mind ?*
- Jó, jó, szálljatok le rólam! - morgolódott Yoongi, én meg olvadozni kezdtem. Vagy folytattam... vagy nem tudom.
- Nos, most kicsit ki kell mennünk, mert a fiúknak át kell öltözniük, de mire kész lesznek, addigra itt lesz a manager is, és megbeszéljük, hogyan tovább. - mondta Lara mosolyogva, és kimentünk a teremből. Pedig de szívesen bentmaradtam volna...! Habár, szegény szívem nem hiszem, hogy kibírta volna...
Srácok, szörnyen érzem magam... beígértem egy részt már... csütörtökre?
Köszönöm a türelmeteket, s azt, hogy nem hagytatok itt (még), remélem, tetszett ez a rész (is) ^^
Pussz, Mir (*^﹏^*)
