- Itt szállj ki, addig én leparkolok! – parancsolt rám Ryan, a bátyám, miközben becsaptam a kocsiajtót.
- Köszi a fuvart! – mondtam, de mikor megfordultam már rég elhajtott.
Erőt vettem magamon és beléptem az „iskolának" nevezett börtönbe.
Egy nap telt el.
Megadtam neki a számom, de nem keresett. Ez mégis mit jelenthet?
Brad valószínűleg teljesen részeg volt, mikor beszélgettünk az erdőbe szombat éjszaka. Azt hitte, hogy felszedhet vagy ilyesmi. Szerintem ez történt.
Beléptem a tanterembe és idegesen ledobtam magam a barátnőm, Emily mellé.
- Szép jó reggelt! – köszöntött mosolyogva, majd újra a telefonját kezdte nézegetni.
- Mégis hol a fenébe voltál szombat este? – vontam fel a szemöldököm.
- A buliba.
- Ott biztos, hogy nem!
- Na jó, ismersz. Igazából egy srácnál voltam! – mosolygott büszkén.
- Gondoltam – forgattam a szemeim.
Nem volt időnk tovább beszélgetni, mert elkezdődött az óra.
Bármelyik szünetbe, mikor a folyosóra léptem, csak is Brad-et kerestem. Igaz, hogy még soha nem láttam a suliba, de reménykedtem benne, hogy most végre megpillanthatom.
- Tudtátok, hogy Rachel már megint kavar valami végzőssel? – húzta el a száját Emily, miközben ebédszünetben beszélgettünk.
- Ne már! Ez annyira gáz! – nevetett Sarah, akit egyszerűen imádok. Ő az aki Emily-nél is jobban megért.
Hozzá se szóltam a témához, csak a szendvicsemet ettem és az ebédlőben ülő embereket néztem.
- Eléggé, mivel minden héten mással van-mondta Emily.
Ekkor megpillantottam Brad-et, aki pont valakivel beszélgetett.
- Úristen, ott van! – suttogtam és még a szendvics is kiesett a kezemből.
- Ki?- fordult felém Emily.
- Öhm...senki – egyfolytában őt bámultam – Csak egy barát.
- Valamit nem mondasz el nekünk – vigyorgott Sarah.
Meglátott Brad. Elmosolyodott, mondott valamit a srácnak akivel beszélgetett és felállt.
- Istenem, csak nehogy idejöjjön! – suttogtam.
- Ki?-emelte fel a hangját Emily.
- Destiny! – hallottam meg az ismerős hangját.
Lassan megfordultam és végigmértem. Megdöntötte a fejét és elnevette magát.
- Szia! – mosolygott.
- Szia! – erőltettem én is mosolyt arcomra, de igazából majdnem elájultam.
- Suli után... - kezdte, de én a szavába vágtam.
- Igen!
Elnevette magát.
- ...szóval találkozhatnánk? Vagy hazavihetlek?
- Persze, szívesen hazamegy veled! – nevetett Emily, majd az asztal alatt belerúgtam egyet.
- Akkor találkozzunk majd a suli előtt! – mondta vigyorogva és elment.
Nagyon vártam már azt a találkozást.
- Ez mégis mi volt? – kérdezte Sarah.
Csak elnevettem magam és elvigyorodtam.
Suli után a bejáratnál vártam, miközben a telefonomat nyomkodtam.
Hátulról átkarolta a derekam, mire én azonnal megfordultam.
- Mehetünk?
- Igen – mosolyogtam.
Az út alatt beszélgettünk, de sok mindent nem kellett mondania, mert mindent tudtam róla. Szombaton órákig beszélgettünk. Valamint azt se kellett elmagyaráznom, hogy hol lakom, mert már egyszer hazakísért.
- Hogy van a húgod? – érdeklődtem.
- Nagyon jól. Egyszer tuti, hogy bemutatlak neki. Imádni fog! – mondta miközben az utcánkba kanyarodtunk.
- Benne vagyok! – nevettem.
A házunk előtt megálltunk, majd felém nézett.
- Hát akkor... köszi, hogy hazahoztál!
- Igazán nincs mit! – nevetett.
Ez a srác egyszerűen tökéletes.
Lassan kiszálltam a kocsiból és becsuktam az ajtót.
Ennyi volt?
- Destiny! – kiáltott utánam.
- Hmm?
- Lenne kedved holnap este elmenni valahova? Mondjuk moziba?
- Persze! – szerintem még ennyire életembe sose vigyorogtam.
- Szuper, akkor holnap! – mondta mosolyogva, majd beindította a kocsit.
A házunk felé indultam, de mégis megtorpantam és megfordultam.
- Várj! Ezt a mozizást most minek vegyem? – vontam fel a szemöldököm.
- Talán vedd első randinak! – kacsintott, intett és elhajtott.
Itt is vagyok az első résszel.;)
Véleményekeeet:))
YOU ARE READING
Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction
Fanfiction- Miért akarod, hogy bármit is meséljek? Nem is ismerlek! Még csak a nevedet sem tudom! - Igazad van! - sóhajtott fel. - Elnézést! - Szóval? - szólaltam meg egy kis idő után, mire kinyújtotta felém a kezét. - Simpson. Brad Simpson. Bevallom, tetsz...