Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction

1.

- Itt szállj ki, addig én leparkolok! – parancsolt rám Ryan, a bátyám, miközben becsaptam a kocsiajtót.  

- Köszi a fuvart! – mondtam, de mikor megfordultam már rég elhajtott.

Erőt vettem magamon és beléptem az „iskolának" nevezett börtönbe.

Egy nap telt el.

Megadtam neki a számom, de nem keresett. Ez mégis mit jelenthet?

Brad valószínűleg teljesen részeg volt, mikor beszélgettünk az erdőbe szombat éjszaka. Azt hitte, hogy felszedhet vagy ilyesmi. Szerintem ez történt.

Beléptem a tanterembe és idegesen ledobtam magam a barátnőm, Emily mellé.

- Szép jó reggelt! – köszöntött mosolyogva, majd újra a telefonját kezdte nézegetni.

- Mégis hol a fenébe voltál szombat este? – vontam fel a szemöldököm.

- A buliba.

- Ott biztos, hogy nem! 

- Na jó, ismersz. Igazából egy srácnál voltam! – mosolygott büszkén.

- Gondoltam – forgattam a szemeim.

Nem volt időnk tovább beszélgetni, mert elkezdődött az óra.

Bármelyik szünetbe, mikor a folyosóra léptem, csak is Brad-et kerestem. Igaz, hogy még soha nem láttam a suliba, de reménykedtem benne, hogy most végre megpillanthatom.

- Tudtátok, hogy Rachel már megint kavar valami végzőssel? – húzta el a száját Emily, miközben ebédszünetben beszélgettünk.

- Ne már! Ez annyira gáz! – nevetett Sarah, akit egyszerűen imádok. Ő az aki Emily-nél is jobban megért.

Hozzá se szóltam a témához, csak a szendvicsemet ettem és az ebédlőben ülő embereket néztem.

- Eléggé, mivel minden héten mással van-mondta Emily.

Ekkor megpillantottam Brad-et, aki pont valakivel beszélgetett.

- Úristen, ott van! – suttogtam és még a szendvics is kiesett a kezemből.

- Ki?- fordult felém Emily.

- Öhm...senki – egyfolytában őt bámultam – Csak egy barát.

- Valamit nem mondasz el nekünk – vigyorgott Sarah.

Meglátott Brad. Elmosolyodott, mondott valamit a srácnak akivel beszélgetett és felállt.

- Istenem, csak nehogy idejöjjön! – suttogtam.

- Ki?-emelte fel a hangját Emily.

- Destiny! – hallottam meg az ismerős hangját.

Lassan megfordultam és végigmértem. Megdöntötte a fejét és elnevette magát.

- Szia! – mosolygott.

- Szia! – erőltettem én is mosolyt arcomra, de igazából majdnem elájultam.

- Suli után... - kezdte, de én a szavába vágtam.

- Igen!

Elnevette magát.

- ...szóval találkozhatnánk? Vagy hazavihetlek?

- Persze, szívesen hazamegy veled! – nevetett Emily, majd az asztal alatt belerúgtam egyet.

- Akkor találkozzunk majd a suli előtt! – mondta vigyorogva és elment.

Nagyon vártam már azt a találkozást.

- Ez mégis mi volt? – kérdezte Sarah.

Csak elnevettem magam és elvigyorodtam.

Suli után a bejáratnál vártam, miközben a telefonomat nyomkodtam.

Hátulról átkarolta a derekam, mire én azonnal megfordultam.

- Mehetünk?

- Igen – mosolyogtam.

Az út alatt beszélgettünk, de sok mindent nem kellett mondania, mert mindent tudtam róla. Szombaton órákig beszélgettünk. Valamint azt se kellett elmagyaráznom, hogy hol lakom, mert már egyszer hazakísért.

- Hogy van a húgod? – érdeklődtem.

- Nagyon jól. Egyszer tuti, hogy bemutatlak neki. Imádni fog! – mondta miközben az utcánkba kanyarodtunk.

- Benne vagyok! – nevettem.

A házunk előtt megálltunk, majd felém nézett.

- Hát akkor... köszi, hogy hazahoztál!

- Igazán nincs mit! – nevetett.

Ez a srác egyszerűen tökéletes.

Lassan kiszálltam a kocsiból és becsuktam az ajtót.

Ennyi volt?

- Destiny! – kiáltott utánam.

- Hmm?

- Lenne kedved holnap este elmenni valahova? Mondjuk moziba?

- Persze! – szerintem még ennyire életembe sose vigyorogtam.

- Szuper, akkor holnap! – mondta mosolyogva, majd beindította a kocsit.

A házunk felé indultam, de mégis megtorpantam és megfordultam.

- Várj! Ezt a mozizást most minek vegyem? – vontam fel a szemöldököm.

- Talán vedd első randinak! – kacsintott, intett és elhajtott.

Itt is vagyok az első résszel.;)

Véleményekeeet:))