~Bradley szemszöge~
Szóval egy átlagos ember mit szokott tenni éjszaka? Természetesen alszik.
Viszont most nekem hajnali kettőkor eszembe se jutott, hogy aludjak, mikor a barátnőmet elrabolta a saját apja, aki nem rég szabadult a börtönből és egy gyökér. Szép kis család ez.
Órákig gondolkoztam rajta, hogy mitévő legyek. Ha az anyját felhívom, akkor azonnal menthetetlenné válik a helyzet. Ha bárkinek szólok, azonnal én leszek a hibás.
Nem maradt hátra más, mint a rendőrség.
Idegesen és gyors léptekkel értem be a helyre, ahol egyenruhás emberek járkáltak. Jártam már Londonban rendőrségen, mikor ugyanígy David miatt jöttem kihallgatásra.
- Jó estét! Vagyis...jó éjszaká...- dadogtam, mikor rájöttem, hogy hajnali három van és nem tudtam mi a francról beszélek - Mindegy, hagyjuk. Szóval egy eltűnt személyről szeretnék bejelentést tenni.
- Rendben! Mesélje el kérem, hogy mi történt, ezután pedig felvesszük az adatokat. - mondta segítőkészen a hölgy.
- Hát az történt, hogy most este a barátnőm...
- Várjon, ez most történt? - kapta fel a fejét.
- Igen, pár órája. - haraptam ajkamba.
- Sajnálom, de 24 órának el kell telni, ahhoz, hogy egy személyt hivatalosan is eltűntnek nyilvánítsunk.
- Micsoda? - röhögtem ki. - Ez hülyeség.
- Sajnos ez így van - bólogatott.
- Nézze - könyököltem az asztalára. - Egy elmebeteg az apja, aki sajnálatos módon az önök rendszere szerint csak egy év börtönt kapott, ami nagy hiba volt. Másodszorra rabolja el a barátnőmet, ami megmondom őszintén, nem nagyon tetszik, mivel ki tudja mit csinál vele.
- Megértem, viszont önnek meg azt kell megérteni, hogy el kell telnie a...
- Tudja mit? - kirúgtam magam alól a széket és úgy álltam fel. - Basszák meg azt a rohadt 24 órájukat. További szép napot! Vagy éjszakát...vagy nem tudom mit, de nem is érdekel.
Kivágtam magam előtt az ajtót és bepattantam a kocsiba. Ha a rendőrség nem segít, más módszerekhez folyamodok.
A baj csak ott volt, hogy semmi ötletem sem volt, hogy milyen módszerekhez folyamodjak.
A kormány veregetése közben, viszont támadt egy hatalmas ötletem.
Azonnal tárcsáztam a számot, amiről David SMS-ét kaptam és imádkoztam, hogy felvegye.
- Na mivan már? - szólt bele az a féreg.
- Lenne egy ajánlatom - mondtam remegő hanggal.
- Nekem nem kellenek ajánlatok -nevetett ki.
- Dehogynem! Ezt imádni fogod. - jelentettem ki.
- Halljuk! Egyébként van itt valaki aki beszélne veled! - mondta, majd átadta Destinynek a telefont, amitől minden erőm elhagyott és összeszorult a torkom.
- Bra...Bradley - suttogta és a hangjában félelem és erőtlenség volt.
- Des...én...meg foglak találni...csak...tarts ki - motyogtam, mire váratlan dolgot mondott.
Olyan dolgot, amit nem szabadott volna.
- Bradley - mondta hangosabban, majd kiabálva. - AZ AUTÓPÁLYÁN HALADUNK LONDON FELÉ ÉS PONT EGY BENZINKÚTON ÁLLU...
Majd a sikítását hallottam és a vonal vége elhalkult.
Eddig küszködtem a könnyeimmel, viszont most előtörtek belőlem. Az a szemétláda, ha eddig nem ütötte meg, akkor most biztosan megtette.
Pár másodperc múlva erőt vettem magamon és az autópályára hajtottam. Nem érdekelt, hogy a megadott sebesség helyett, kétszer annyival mentem. Legalább már tudom, hogy hol vannak.
Nem az volt a tervem, hogy alkut ajánlok, hiszen az csak egy elterelés lett volna. A terv az volt, hogy lenyomoztatom a számot és nézem, hogy honnan küldi az SMS-eket.
Tárcsáztam is Tristan haverját, aki azonnal ráállt az ügyre és közölte velem, hogy tőlem 80 kilóméterre haladnak az autópályán, szóval Destiny nem hazudott.
- Hol fognak letérni? - gondolkoztam.
Elmennek egészen Londonig? Vagy váratlanul valahol elhagyják az autópályát?
Ekkor újra egy zseniális ötletem támadt.
A telefonba most James szólt bele.
- Hülye vagy, Simpson? Hajnali négy óra van!
- James! Szükségem van rád! - kiabáltam kétségbeesetten.
Amint ismertettem vele a dolgokat és a tervem, csak annyi volt a válasza, hogy "Azonnal indulok!".
Végre valahára azt éreztem, hogy elkapom ezt a gyökeret. Vagy mégsem?
uramatyám. 10ezer megtekintés:ooooooo
Nagyoon nagyon szépen köszönöm nektek ezt a sok voteot és a visszajelzéseket<3
Sajnálom, hogy ilyen ritkán voltak részek, de az év végéhez közeledve nagyon bekeményítettek a tanárok...
De nyári szünet vaan és mint mindenkinek, nekem is nyilván több szabadidőm lesz.
Remélem, tetszett ez a rész és írjátok meg kommentben, hogy szerintetek sikerrel fog-e járni Brad a következő részben:)
<3
YOU ARE READING
Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction
Fanfiction- Miért akarod, hogy bármit is meséljek? Nem is ismerlek! Még csak a nevedet sem tudom! - Igazad van! - sóhajtott fel. - Elnézést! - Szóval? - szólaltam meg egy kis idő után, mire kinyújtotta felém a kezét. - Simpson. Brad Simpson. Bevallom, tetsz...
